A 18. századi férfi, aki mindig olyan éhes volt, hogy még a gyertyákat és a nyers tehéntőgyet is megette

Vannak a világban furcsa dolgok és emberek, például a kutyák, akik macskaszart esznek, a részeg férfiak, akik elrágnak anélkül egy üvegpoharat, hogy az sérülést okozna nekik. Az emberi gyomor különös dolgokat elbír, férges sajtokat, oreós-löncshúsos hamburgereket. De még ezen is túlmutatott a 18. század katonája, Charles Domery, avagy Charles Domerz.

A lengyel származású férfi a porosz, majd a francia hadseregben szolgált. Korában arról híresült főként el, hogy többek között füvet, gyertyát, néha macskákat, meg úgy lényegében bármit megevett. Csillapíthatatlan étvágya hozta Domery sikerét – és egyben ez keltette fel iránta a tudósok érdeklődését is.

Domery 1778-ban született egy lengyel család kilencedik gyerekeként. A leírások szerint már kiskorában „szokatlan nagy étvágya” volt, ahogy hozzá hasonlóan testvéreinek is. A fiatal Charles 13 éves korában csatlakozott az első koalíciós háború alatt a porosz hadsereghez. Domery nagy étvágya idővel aztán tovább nőtt, minden elérhető ételt megevett: amikor pedig a porosz hadseregben élelmiszerhiány alakult ki, egyből átpártolt az ellenséghez, a franciákhoz – hátha ott akad még étel.

A Domeryről szóló történetek alapján a férfi fékezhetetlen éhsége miatt több mint 174 macskát is megevett egy évben. Bár utálta a zöldségeket, füvet valamiért imádott enni. A feljegyzések szerint viszont a legnagyobb meglepetésre semmilyen kiemelkedő negatív hatással nem volt rá rossz étrendje, még annak ellenére sem, hogy

a férfi egyszer állítólag megpróbálta megenni egyik társának egy támadás során lerobbantott lábát is.

A levágott láb esete

A francia hadsereghez pártolás után Domery elégedetlensége nem csillapodott, holott saját fizetését is élelmiszerre költötte. A hadsereg tartalékait is megette, a mítosz szerint pedig a macskákhoz és a fűhöz akkor nyúlt, amikor már tényleg nem maradt semmi, amit befalhatna.

A férfi furcsa étrendje abból eredt, hogy Domery folyamatosan azt érezte, bármit csinál, továbbra is éhes marad. Egy idő után elkezdett nyers húst enni (a bikamáj volt a kedvence). A fentebb említett, levágott lábas esetről a Hoche nevű francia hajón szolgáló legénység írt feljegyzést, azt állították, „a levágott lábat a tengerbe kellett dobni” ahhoz, hogy társuk ne egye meg. Még arról is szóltak feljegyzések, hogy Domerynek állítólag soha nem ment a hasa, nem is hányt a bekebelezett dolgoktól.

1799-ben a Hoche-t elfoglalták a britek, Domery és társai hadifogságba kerültek egy Liverpool melletti fogolytáborban. A táborban a foglyok napi ételadagja kenyeret, vajat és zöldséget tartalmazott, néha sört, rumot vagy teát is kaptak hozzá, az adagok viszont – ahogy arra számítani lehetett – nem bizonyultak Domery számára kielégítőnek: a táborban sokszor gyertyát és patkányt is evett, hogy kiegészítse a napi adagját. Mint a tábor felügyelője és sebésze, Dr. Thomas Cochrane írta Domeryről egy feljegyzésben:

„Domery kijelenti, hogy egy év alatt 174 macskát falt fel (nem a bőrüket) holtan vagy élve. Több súlyos konfliktusba is keveredett kutyákkal és patkányokkal is.”

Tehéntőgy és gyertyák

A britek próbáltak alkalmazkodni Domeryhez, először megduplázták, aztán megtízszerezték az adagját. A férfi felkeltette éhségével a fogolyparancsnok érdeklődését, Domeryt pedig a 18-19. század brit tudósai bevonták kísérleteikbe, hogy teszteljék a férfi végtelen éhségét. A kutatást vezető Dr. J. Johnston különös kísérleteknek vetette alá a férfit, például

• volt, hogy hajnal 4-kor felébresztették Domeryt, hogy egyen meg négy kiló tehéntőgyet;
• megetettek vele öt kiló nyers marhahúst és egy tucat gyertyát;
• néha ebédre pedig ugyanúgy húst és gyertyát kapott, csak sörrel hígítva.

A beszámolók alapján a férfi jó étvággyal fogyasztotta a kulináris különlegességeket, ráadásul a feljegyzések szerint se nem hízott el, se nem ment el soha vécére. Hogy a kísérletek után mi lett vele, arról viszont már nincsenek információk, mert a legtöbb adat Domeryről magától Dr. J. Jonhstontól származik, aki írt a férfiról akkoriban a Medical and Physical Journalban.

A korabeli tudósok egy hozzá hasonló másik férfiról is írtak, az úgynevezett Tarraréról csak annyit lehet tudni, hogy szintén katona (és mellette komikus) volt, akit „szokatlan étvágyának megfejtése miatt” boncoltak később fel. Arra azonban csak később, a 2000-es években lettek tippek, hogy mi okozhatta a férfiak túlzott étvágyát: valószínűleg egy – az éhségérzetért felelős – agyterület sérülése miatt lehetett Domery ennyire korlátlanul éhes.

Forrás: Ati, Horror Obsessive, Weird Historian