Ha nem csal az emlékezetem, egész pontosan 2010-ben találkoztam először azzal a jelenséggel, hogy az egyik egyetemi barátom kört formált az ujjaiból, majd miután belenéztem, laza mozdulatokkal rajzolt egy ikszet a vállamra, és belebokszolt. Azóta eltelt tizenkét év, manapság már leginkább harminc és negyven közötti emberek társaságában tengetem a napjaimat, a játék azonban nem kopott ki az életünkből, sőt néha az az érzésem, hogy sokadik virágzását éli.
De mi is ez a játék?
A legelterjedtebb megnevezése angolul a Circle Game, de olyan neveken is ismert, mint Ballgazing, Geeb Game, Made You Look Game, magyarul pedig a Belenéztél a leginkább elterjedt szóhasználat – de az a szép az egészben, hogy valójában nem is kell nevén nevezni, az emberek általában enélkül is tudják, hogy miről van szó. A Kossuth téren turistákkal teszteltük, az ELTE előtt magyar fiatalokkal, de a Telex szerkesztőségében is tettünk egy kört, íme, az eredmény:
A játék nemzetközileg elfogadott szabályrendszere nagyjából a következő:
- A támadó játékos OK jelet, azaz egy kört formál az ujjaival, és szigorúan áll alatt mutatja valakinek, akit tőrbe akar csalni. Ha a másik belenéz, vesztett, és kaphat egy zsibbasztó ütést a vállára. (A fizikai kontakt opcionális, természetesen elhagyható.)
- Ha a megtámadott fél észleli a kört, de nem néz bele, és ezt valamilyen formában jelzi a másiknak, akkor nem történik semmi, az erkölcsi és szellemi fölény nyilván ahhoz kerül, aki elegánsan ki tudta védeni a támadást.
- Ha megfelelő fizikai közelségben van a két játékos, akkor a megtámadott ember megpróbálhatja mutatóujjával megsemmisíteni a kelepcét, azaz gyorsan bedugni és kihúzni az ujját a körből. Ha ez sikerül neki, övé a „pont”.
- Abban az esetben viszont, ha ellentámadással próbálkozik, de a kört mutató játékos meg tudja fogni az ujját, akkor ismételten azé a pillanatnyi győzelem, aki a kört mutatta, majd megmarkolta a merész mutatványra készülő ujjat.
A játék szabadon variálható, lehet, de nem muszáj számolni, nem kellenek hozzá eszközök, viszont extra kitételeket is lehet hozzá rendelni (például sörre, testrészekre nem ér mutatni), és talán akkor igazán élvezetes, ha váratlanul, minél indokolatlanabb helyzetben indít valaki támadást, mint tette azt Josh Murphy pár éve az apja kormányzóvá választásának ceremóniáján.
Hogy pontosan honnan jön a világot meghódító, ma már a globális folklór részét képező játék, arra egyelőre nincs egzakt válasz. A Vice újságírója pár éve megpróbálkozott az ősforrás felkutatásával, és egy Wikibin-bejegyzés alapján el is jutott egy Ohióban élő, Matt Nelson nevű fickóhoz. A férfi telefonon azt állította neki, hogy valid a Wikibin-posztban szereplő információ, ő indította útnak a játékot a nyolcvanas évek elején, azonban a cikk megjelenése után kiderült, hogy ez nem igaz, és ezt később Nelson is elismerte.
Száz százalékig biztosat nem állíthatunk, de azt nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy a játék az Egyesült Államokból indult, az első felbukkanása pedig a hatvanas, de talán inkább a hetvenes években lehetett.
A nemzetközi ismertség is az USA-ból ered, az első popkulturális felbukkanás ugyanis 2000. november 15-én történt, amikor lement a Malcolm in the Middle (magyarul Már megint Malcolm) című sorozat második évadának negyedik része, amelyben a családi asztalnál játsszák ezt a gyerekek. Pár évvel később Mike Myers Love Guru című filmjében is felbukkan a Circle Game, ezúttal egy kocsmai jelenetben, és azért jegyezzük meg, hogy kulturáltabb körökben azt a támadást nyugodtan nevezhetjük etikátlannak.
A játék néhány éve kisebb gellert kapott, mert az OK jelet elkezdték használni a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok, a US Naval Academy (amerikai tengerészeti akadémia) pedig közleményben volt kénytelen magyarázkodni, hogy soraikban nincs szó rasszizmusról, csak játék volt, miután az egyik kadét a riporter háta mögött bemutatta azt a bizonyos kört.