2022. november 1. – 14:26
A halál környezeti lábnyoma nem pont olyan dolog, ami egy temetésen, esetleg a saját halálunkra gondolva eszünkbe jutna, pedig egyre több temetkezési vállalkozó készül ilyen szempontokkal is az elhunytak hozzátartozói számára. A két klasszikus megoldás, vagyis a koporsós temetkezés és a hamvasztás nem túl környezetbarát megoldás, viszont vannak már alternatívák. De melyik a leginkább környezetkímélő?
Az, hogy hogyan veszünk végső búcsút a halottainktól, kultúránként és történelmi időszakonként változik. Már valószínűleg az ősember is rituális szertartások közepette temette el az elhunytakat, az egyiptomi temetési szertartásokról valószínűleg mindenki éppen eleget tud, köszönhetően a popkulturális ábrázolásoknak, de az ókori görögöknél és rómaiaknál is fontos szerepe volt a temetkezésnek. A korai keresztény Európában a most ismert temetkezést preferálták a hamvasztással szemben (hiszen hittek a test és a lélek újraegyesülésében) – utóbbit inkább a boszorkányoknak és eretnekeknek tartották fenn, hogy megakadályozzák a lelkük feltámadását. Persze a járványok idején minden ilyen szokást sutba dobtak, de alapvetően ekkor alakult ki a ma ismert nyugati temetkezési rituálénk alapja is.
A tudósok nagyjából egyetértenek abban, hogy a hamvasztás a mai értelemben valószínűleg a korai kőkorszakban, Kr. e. 3000 körül Európában és a Közel-Keleten jelent meg először. Bár a gyakorlat a történelem során elterjedt volt különböző kultúrákban, ritka volt a korai keresztények körében, akik pogánynak tartották a rítust. Kr. u. 400-ra Európában a keresztény terjeszkedés eredményeként a hagyományos, koporsós temetés teljesen kiszorította a hamvasztást – kivéve a pestises vagy háborús időszakokat –, és a következő 1500 évben Európa-szerte az elfogadott temetkezési mód maradt.
Az általunk ismert modern hamvasztás alig több mint egy évszázaddal ezelőtt alakult ki, miután évekig kísérleteztek megbízható, hatékony hamvasztókamra kifejlesztésével. Amikor az olasz Ludovico Brunetti professzor végül tökéletesítette modelljét, és bemutatta az 1873-as bécsi világkiállításon, a hamvasztási trendek egyszerre indultak el felfelé az Atlanti-óceán mindkét partján.
Magyarországon 2019-es adatok szerint népszerűbb a hamvasztás, mint a koporsós temetés. Ez nem csoda, hiszen temetkezni nem olcsó: a KSH friss adatai szerint egy koporsós temetés átlagosan 318 ezer forintba került idén májusban, hamvasztás esetén 227 ezerbe. Négy év alatt 45 illetve 41 százalékkal emelkedtek az árak – és ez még a mostani durva infláció berobbanása előtti adat.
Megkerestük a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének elnökét, Palkovics Katalint, aki kérdésünkre elmondta: nincsenek hivatalos, részletes adataink nincsenek arra vonatkozóan, hányan választják a különböző temetkezési módszereket itthon. „Talán a jövő év január 1-én bevezetni kívánt elektronikus Halottvizsgálati Bizonyítvány megteremti annak lehetőségét, hogy pontos adatok álljanak rendelkezésre. A hamvasztóüzemek által közölt adatok szerint a hamvasztások aránya jelenleg hazánkban 70 százalék. Vidéken ez az arány 50-60 százalék, Budapesten és a nagyvárosokban 80, vagy magasabb” – tájékoztatta a Telexet.
A hamvasztással több szén-dioxid kerül a levegőbe, de még mindig jobb, mint a koporsó
Ha a koporsós temetés és a hamvasztás környezeti lábnyomát nézzük, kiderül, hogy meglepően környezetszennyezők a hagyományos temetkezési módszerek. Egy 2008-as kutatás szerint egy ausztrál temetőben a koporsós temetés 39 kilogramm, egy hamvasztás pedig 160 kilogramm szén-dioxid kibocsátásával jár. Bár ez négyszer annyi levegőbe kerülő káros anyagot jelent hamvasztásnál, mint koporsós temetésnél, összességében mégis utóbbival ártunk jobban a környezetnek. Brazil kutatók például megállapították, hogy a hagyományos temetéssel olyan szerves anyagok, nehézfémek, baktériumok, gombák és vírusok jutnak ki a koporsóból, amelyek a talajban és a vízben tovább terjedhetnek.
Kanadai kutatók az Illness, Crisis & Loss című folyóiratban megjelent tanulmányukban a temetkezési ipart is vizsgálták: a szerzők szerint aggodalomra adhat okot, hogy az elöregedő nyugati társadalmakban a temetkezési és a temetkezési szolgáltatási ágazat tovább virágzik és terjeszkedik majd – ez ugyanis igazán jövedelmező ágazattá vált a közelmúltban. Ahogy írják: „az észak-amerikaiak ma egy több milliárd dolláros iparágat táplálnak, amely a halottakat rendkívül jövedelmező bevételi forrásokká változtatta”.
Itthon Palkovics Katalin szerint a temetkezési szolgáltató szakma nagy hangsúlyt fektet a környezettudatosságra, folyton keresi annak lehetőségét, hogy bizonyos régen használatos termékek, eszközök miként helyettesíthetők környezetkímélőbb termékekkel. „Ezeket a példákat többnyire külföldi szakmai kiállításokon tudjuk felfedezni. Sok köztünk az innovatív, újdonságokat kereső kolléga, akiknek köszönhetően ezek a termékek és eszközök hazánkban is elérhetőek. Gondolok itt elsősorban a digitalizációra, amivel a papír használatának nélkülözése a fő szempont. Az irodáinkban, szoftverek segítségével megy az adatrögzítés, egyre több hivatallal és hatósággal van lehetőségünk ilyen formában kommunikálni, a temetéshez szükséges engedélyeket ily módon beszerezni. Ezzel el tudjuk kerülni az adminisztratív ügyek intézése végett felmerülő utazásokat is.”
A fent említett kanadai kutatásban tételesen felsorolják, milyen környezeti hatásokkal járnak a különböző temetkezési módszerek: a hagyományos, koporsós temetkezés esetében például már maga a koporsó is kockázatot jelent, mivel az abban felhasznált fémek korrodálódhatnak, és káros anyagokat juttathatnak a talajba. A fakoporsókból szivárgó szennyeződések lehetnek lakkok, tömítőanyagok és favédőszerek; a fémkoporsók szennyezőanyagai közé tartozik az acél, a réz, a cink és az ólom. Ha ezek a szennyeződések elérik a talajvizet, annak közvetlen káros hatása lehet az emberekre és az állatokra is. Ezenkívül a koporsókat gyakran beton kriptába helyezik, vagy a sír fölé gránitból vagy betonból készült sírkövet tesznek, így a temetkezési folyamatok során nagy mennyiségű nyersanyagot használnak fel.
Az amerikai Nemzeti Temetkezési Vállalkozók Szervezete szerint 4 hektárnyi temetői területen 40 ház felépítésére elegendő fakoporsó található, 1000 tonna acél, és annyi mérgező anyag, ami egy egész uszodai medencét feltöltene.
Probléma lehet még az is, hogy a városi temetők gyakran tökéletesen nyírt füvű monokultúrák, amelyek ellehetetlenítik a korábban esetleg jelen lévő biológiai sokféleséget is. Az, hogy ezekben a temetőkben mennyi hely van még a koporsós temetkezésre, itthon helyszínenként változik. „Település- és lokációfüggő a temetők telítettsége. Egyáltalán nem mindegy, hogy a település melyik részén helyezkedik el a temető. Ahol négy oldalról határolt területről beszélünk (ez általában nagyvárosokban jellemző), ott nehezen megoldható annak bővítése, viszont a vidéki településeken általában a település szélén vagy azon kívül helyezkednek el, ahol a bővítés megoldható. Az üzemeltetők nagy többségben ürítik a lejárt sírhelyeket, amire a jogszabály lehetőséget biztosít. Az exhumált csontmaradványokat vagy csontkamrában helyezik el vagy hamvasztást követően a temetőn belül egy egyéb helységben, esetleg úgynevezett gyűjtősírban” – mondta a Palkovics Katalin.
A test balzsamozása koporsós temetés esetén külön környezeti károkkal járhat. Rendszerint formaldehidet használnak a folyamathoz, ami káros az emberi egészségre – egy korábbi kutatás például balzsamozók, temetkezési vállalkozók, patológusok és anatómusok között talált túl sok orrgaratrák és leukémia okozta halálesetet. A balzsamozás veszélyes hatásai a környezetre is kiterjednek, mivel a balzsamozó folyadék további komponensei közül a fenol és a formaldehid is erősen mérgező, a környezetre káros anyagok közé tartozik. A balzsamozó folyadék számtalan tartósítószert és növényvédő szert tartalmaz a bomlás késleltetése érdekében. A temetőkből a talajvízbe szivárgó balzsamozási folyadékok kockázatára is gondolni kell, mivel nem ismert, hogy a formaldehid mennyi ideig marad a talajban, és mennyi ideig szennyezi azt.
A hamvasztás ezzel szemben nagy mennyiségű, jellemzően fosszilis energiahordozót használ a magas hőmérsékletigény miatt (egy átlagos amerikai hamvasztás körülbelül anannyi energiát használ, és annyi károsanyag-kibocsátással jár, mint egy átlagos autóban két tanknyi benzin). A hamvasztási folyamat során nem csak szén-dioxid, hanem számos más vegyület is a légkörbe kerül – a korábban említett formaldehid is ilyen lehet. Ezen kívül bevett gyakorlat, hogy az elhunytakat személyes holmikkal együtt hamvasztják el, ez további mérgező gázok kibocsátását eredményezheti, fémek, műanyag és egyéb szennyező anyagok juthatnak ki a krematóriumból. Talán eszünkbe sem jutna, de a fogtömésre használt amalgám is káros, hiszen higanyt tartalmazhat. A hamvasztást az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábban összefüggésbe is hozta a légkör higanyszennyezésével.
A komposztálásnál nehezen lesz környezettudatosabb megoldás
A hagyományos temetkezési és hamvasztási módszerek tehát közel sem környezettudatosak, és ugyan általában az embernek tényleg nem ez az első, ami a temetkezéssel kapcsolatban eszébe jut, a bolygó egyre növekvő népessége és az elöregedő társadalmak miatt egyre égetőbb kérdéssé kezd válni az, hogy a halottainkat környezetbarát módon helyezzük örök nyugalomra. A legelterjedtebb környezetbarát megoldások közé tartozik jelenleg a kartonból készült, biológiailag lebomló koporsó, vagy környezetbarát sírjelzők használata a gránit és beton sírkövek helyett. Egyszerű, de hatásos megoldás lehet a városokon kívül, erdőben temetkezni, hiszen így elkerülhető a további környezetszennyezés: nincs szükség peszticidekre, műtrágyákra és üzemanyagra a városi temetők karbantartására használt gépekhez.
Itthon a környezettudatos temetkezés főként az anyagok használatában érhető tetten: a fenti problémákat részben kiküszöbölve a hagyományos koporsós, hamvasztásos temetéseknél évek óta kizárólag lebomló kellékeket használhatnak a temetkezési vállalkozók. „Legyen az az elhunyt tárolására kötelezően előírt, úgynevezett biozsák, vagy a temetéshez szükséges kellékek, amelyeket arra alkalmas tanúsítványok mellett vásárolhatunk és értékesíthetünk. Mindemellett minden temetkezési szolgáltató felhívja a figyelmét a hozzátartozóknak, hogy az elhunyton csak természetes, lebomló ruházat lehet temetéskor vagy a hamvasztáshoz – tájékoztatott Palkovics Katalin. – A lebomló urnák használata ma már igen népszerű, ezek só-, homok- és papíralapúak. A hagyományos temetéseknél használt koporsók között egyre gyakrabban felfedezhetők a fényezés és kezelés nélküli fa termékek.”
Új, még nem túl elterjedt, de néhány helyen már elérhető megoldás az ilyen szövegkörnyezetben nagyon furcsán hangzó komposztálás. Ilyenkor az elhunytat egy speciális koporsóba teszik, és lucerna, fűrészpor, szalma és faforgács keverékével borítják be. Ezt 30 napra lezárják, a mikrobák pedig elkezdik lebontani a testet. A 30 nap alatt a holttest nagyjából lebomlik, az őt körülvevő anyagokkal együtt tápanyagban gazdag „földdé” válik. Ezután a komposztált anyagot a rokonok visszakaphatják, vagy hagyhatják, hogy a komposztálást végző vállalat felhasználja egy arra kijelölt földterületen.
Itthon a komposztálás jelenleg még nem valósítható meg, Palkovics Katalin szerint a szabályozási háttere is kérdéses.
A temetkezési szokásokat Magyarországon legfőképp a szokásjog uralja, ami évszázados hagyományokra tekint vissza, így hiába elérhetőek ezek az újszerű temetkezési lehetőségek, egyelőre még az újdonság varázsa és a csodálkozás hatja át.
A komposztálási folyamat egyébként, bármilyen furcsán hangzik is, nem különbözik sokban attól a komposztálástól, amit otthon a szerves hulladékunkkal végzünk. A cél egy olyan temetkezési módszer, amely „hasznosítja” a testet: a tápanyagban gazdag végtermékből aztán új élet nőhet, ha a rokonok is úgy akarják. Környezetvédelmi szempontból egészen biztosan ez a legzöldebb megoldás, de egyelőre borsos az ára, és nem is érhető el mindenhol. A washingtoni Return Home szolgáltatása 4950 dollártól kezdődik (ez több mint kétmillió forint), a négy amerikai államban jelenlévő Recompose átalánydíja pedig 7000 dollár (2,8 millió forint), ami magában foglalja a gyászjelentést és a temetési dokumentumokat is. Ez még mindig erős összeg a hazai koporsós és hamvasztásos temetések pár százezer forintos árához képest, de ha a szolgáltatás elterjed, valószínűleg csökkenni is fog az összeg. És előbb-utóbb mindenképpen találnunk kell környezettudatosabb módot arra, hogy a szeretteinket örök nyugalomra helyezzük.
(National Geographic, How Stuff Works, Illness, Crisis & Loss)