2022. október 25. – 05:08
A boszorkányokat általában a lábuk között seprűvel repülve ábrázolják, azonban az emberek többsége valószínűleg soha nem tette fel a kérdést, hogy miért pont seprűvel. David Kroll gyógyszerész a Forbesban járt utána annak, hogy honnan eredeztethető az a kép, hogy a boszorkányok seprűn repülnek. Az egész valószínűleg a régi népi gyógymódokhoz és az alternatív tudatmódosításhoz köthető.
A középkorban számos házilag készített kenőcsöt, csodaszert és más gyógyhatásúnak vélt szert használtak, amelyek egy része hallucinogén hatással is volt az emberre az olyan növényi összetevők miatt, mint a csattanó maszlag, a tyúkfű vagy a mandragóra. Az ezekből készült főzeteknek mindenféle funkciójuk volt, de ezekkel asszociálták a boszorkányokat is.
Hogy ki, mikor és hogyan jött rá, sosem fog kiderülni, mindenesetre egyes hallucinogén hatóanyagok, mint hioszcin, más néven szkopolamin a hagyományosnál sokkal gyorsabban és hatékonyabban szívódnak fel az ember izzadságmirigyein vagy nyálkahártyáján keresztül, vagyis a hónaljnál, a végbélnyílásnál vagy a vaginánál. Ilyen módon fogyasztani hallucinogén szereket sokkal hatékonyabb, mint meginni vagy megenni.
Az első ezzel kapcsolatos írásos vizsgálódások 1324-ig vezetnek vissza. Egy Alice Kyteler nevű ír hölgyről írták, hogy a szekrényében egy tubus kenőcsöt és egy hosszú botot találtak. A korabeli szöveg szerint Lady Kyteler a bekent botot a lába közé fogva „lovagolt” gyakran. Egy 15. századi szövegben Jordanes de Bergamo írja azt, hogy a hiedelem szerint a boszorkányok bizonyos napokon bekennek valamivel egy botot, aztán a lábuk közé kapva mászkálnak, illetve a hónaljukat és más szőrös helyeket is ezzel kenegetnek a testükön. Ezek a feljegyzések arra is magyarázatot adhatnak, hogy miért ábrázolják sok helyen meztelenül a seprűn lovagló boszorkányokat.
Hogy aztán miért repülnek a boszorkányok ezzel a seprűvel, arra már voltaképpen egészen kézenfekvő a válasz: a kenőcsökben használt hallucinogén anyagoktól (főleg tropán alkaloidok) a használó általában elaludt, és a szer annyira intenzív álmokat okozott, ami sok beszámoló szerint leginkább a lebegéshez vagy repüléshez hasonlítható. Ahogy David Kroll is összegzi,
a seprűn repülő boszorkányok ábrázolása odáig vezethető vissza, hogy nők hallucinogén kenceficével összekent bottal a lábuk között rohangáltak otthon, valószínűleg meztelenül.
Kicsit árnyalja a képet, hogy a fellelhető írásos emlékek szerint a legelső boszorkány, aki bevallotta, hogy seprűvel repked, egy Guillaume Edelin nevű francia pap volt 1453-ban. A férfit megkínozták és börtönbe csukták, de addigra már annyira elterjedt a seprűn repülő boszorkányok koncepciója, hogy 1451-ig vezetik vissza a legelső képi emléket ezzel kapcsolatban. A két illusztráción szereplő „boszorkányok” amúgy minden bizonnyal valdensek, a Pierre Valdès által létrehozott, pápa- és egyházellenes vallásfelekezet tagjai, akik eretneknek számítottak a katolikus egyház szemében, részben azért, mert nőket is engedtek pappá válni.
Robin Skelton antropológus viszont egy pogány termékenységi rituáléhoz vezeti vissza a jelenséget, amikor a vidéki emberek botokra, seprűkre vagy vasvillákra pattanva táncoltak a telihold fénye alatt a jó termés reményében – de lássuk be, ez feleannyira sem izgalmas és érdekes teória, mint az, hogy a középkori nők a nemi szervükön keresztül hallucinogén szereket fogyasztva rohangáltak seprűvel a lábuk között.
