2022. október 14. – 05:12
Magyarországon az egyszeri médiamunkás manapság már annak is örül, ha bármilyen érdemi választ kap a kormánytól a közérdekű témákban feltett kérdéseire, ahhoz pedig egyenesen Bécsig kell utazni, hogy akár csak egy mondatot is kisajtoljunk a kormányfőből. Az Egyesült Államokban némileg más kultúrája van annak, ahogy vezető politikusok a médiát kezelik, bár Donald Trump exelnök iskolateremtő fake newsozása ott is felrúgta ezeket a hagyományokat.
Akad azonban olyan elnök is az amerikai történelemben, aki a legváratlanabb pillanatokban is a média rendelkezésére állt: Lyndon B. Johnsonra jellemző volt, hogy az őt faggató újságírókat akkor sem rázta le, amikor épp vécére kellett mennie. Ehelyett inkább behívta őket a mosdóba, ahol a multitasking sajátos válfajaként egyszerre végezte a dolgát, és segítette az újságírókét.
Johnson nemcsak az újságírókkal beszélgetett a vécén, hanem a saját embereivel is. Nem azért, mert magához a vécén beszélgetéshez vonzódott volna különösebben, inkább csak nem szeretett időt vesztegetni: a vécén kívül is híresen sokat telefonált, napi több tucat hívást bonyolított le, egyszerre több telefont is használt. Az elnököt a beszámolók szerint egyáltalán nem feszélyezték ezek a mosdóban zajló helyzetek, gond nélkül rántotta elő vizeléshez a nemi szervét a beszélgetőpartnere társaságában vagy ült le a vécére megbeszélés közben. Persze az is lehet, hogy nem a fesztelensége állt a háttérben, hanem hogy a másik fél kényelmetlen helyzetbe hozásával nagyobb kontrollja lehessen a beszélgetés fölött.
A mosdóba terelt beszélgetőpartnerek közül mindenesetre érthető módon volt, akit ez a gyakorlat kényelmetlenül érintett – pláne, hogy nem csak férfiak kerültek bele ilyen szituációkba az elnökkel. Doris Kearns Goodwin, aki Johnson idején fehér házi tanácsadóként dolgozott, maga is többször kísérte el őt a mosdóba egy-egy megbeszélés miatt.
Goodwin idézte fel azt is, hogy az elnök mennyire rossz néven vette, amikor a nemzetbiztonsági tanácsadója feszengve fogadott egy ilyen vécézés közben zajló tárgyalást. McGeorge Bundy annyira kellemetlenül érezte magát ebben a helyzetben, hogy a mosdó legtávolabbi sarkában ácsorgott, hátat fordítva az elnöknek, akivel épp beszélt. Johnsonnak azonban nem tetszett ez a vonakodás – elvégre ki akarna beszélgetni valakivel, aki a helyiség másik végében, háttal áll! –, és közelebb hívta magához Bundyt, aki engedelmeskedett is, és közelebb hátrált a vécén ülő elnökhöz. „Azt hittem, az ölembe fog ülni! Ez a fickó soha nem volt katona?” – jegyezte meg később Johnson erről az esetről.
A demokrata párti Johnson 1963-ban, alelnökből lépett elő az Egyesült Államok első emberévé, miután elődje, John F. Kennedy merénylet áldozatává vált. A következő évben már önerőből választották elnökké, méghozzá akkora fölénnyel, amekkorát 1820 óta nem látott az ország. Négy évvel később mégsem indult újra – bár addigra a népszerűsége is jelentősen megcsappant –, és miután a helyette indított Hubert Humphrey elvesztette a választást, Johnson 1969-ben a republikánus Richard Nixonnak adta át a hatalmat, aki merőben más iskolát képviselt a média kezelésében.
