Valószínűleg még a macska sem tudja pontosan, miért dorombol. Egy önkéntelen tevékenységről van ugyanis szó, olyan hangról, amelynek a pontos funkcióját még mindig nem sikerült megfejteni. Azt viszont kutatásoknak már sikerült igazolniuk, hogy az embert megnyugtatja a dorombolás, nem hiába vannak macskadorombolós applikációk a Google Playben például azoknak a szerencsétlen sorsú embereknek, akiknek nem a gazdájuk egy macska.
Az hagyján, hogy nem tudjuk, miért dorombolnak a macskafélék (igen, nemcsak a házi macska, de például a puma és a gepárd is), de még azt sem értjük pontosan, hogyan csinálják. Az 1960-as években volt egy olyan elképzelés, hogy a jellegzetes hangot egy, a szívbe vezető visszér szivárgása okozza, de ezt azóta megcáfolták. A jelenlegi legjobb tudásunk szerint a hang a macska gégéjében található izmoktól származik, amelyek mozgás során kitágítják és összehúzzák a hanghártyát, a gégének azt a részét, amely körülveszi a hangszálakat. A levegő minden ki- és belélegzésnél vibrál, az eredmény pedig ez a furcsa, megnyugtató hang.
Annak ellenére, hogy a tudomány ma már meglehetősen biztos abban, hogy ez a folyamat eredményezi a dorombolást, nincs határozott válasz arra, hogy mi váltja ki, és mi kontrollálja magát a folyamatot. A legvalószínűbb jelölt egy idegi oszcillátor a macska agyában, amelynek egyébként ezen kívül nincs konkrét célja – de az, hogy mi indítja be ezt a neurális áramkört, egyelőre egyáltalán nem egyértelmű. Az is csak találgatás, hogy miért tud néhány macskaféle dorombolni, és miért képtelen rá néhány másik – erről részletesebben itt írtunk.
És valójában az igazán fontos kérdés, amire valószínűleg soha nem fogunk választ kapni: miért? Miért dorombolnak a macskák? Boldogok, nyugodtak, stresszesek, mérgesek, félnek ilyenkor? Bármilyen meglepő, mindegyik megesik.
A legtöbben viszont nyilvánvalóan azt vesszük észre, hogy akkor indulnak be a dorombolómotorok, ha a cicák boldogok – de valójában sok macska dorombol akkor is, ha szorong, ha fél, sőt még ellés, vagy akár haldoklás közben is. A The Atlanticnak nyilatkozott egy olyan állatorvos, aki katéterezés közben hallott macskát dorombolni. Éppen ezért inkább csak elméletek léteznek arra vonatkozóan, hogy mi hozza ki ezt a furcsa hangot az állatokból.
A kismacska már néhány naposan dorombol, még a szeme sem nyílt ki, de már így reagál a macskamama közeledésére, és evés közben is gyakran beindítja a motorjait. Éppen ezért a legvalószínűbb magyarázat az, hogy – mivel a kismacskának az anya közelsége és az evés megnyugtató – a cica később is akkor dorombol, ha nyugodt és elégedett, például a gazdájával fekszik a kanapén, vagy nagyon finom falatokat eszik. A dorombolás ezen elmélet szerint egy kölyökkorból maradt válaszreakció a kellemes ingerekre. Ez azonban nem magyarázza, hogy miért vannak macskák, amik még az állatorvosnál is rákapcsolnak a pürrögésre.
Erre a The Atlanticnak egy másik állatorvos azt mondta: előfordulhat, hogy egyes állatoknál a dorombolás egy vokális tikkelés, olyan hang, ami akkor is automatikusan beindul, ha az állat meg akarja nyugtatni magát. De lehet akár segélykérés, vagy fenyegetés is, egyszerűen nem lehet kizárni egyik vagy másik funkciót sem.
Létezik egy olyan elképzelés is, hogy a macska a dorombolás rezgéseivel segíti elő az öngyógyulást – ez ezoterikus blablának hangzik, de valóban működhet, a témával (mármint a gyógyítással, nem a macskadorombolással) már a NASA is kísérletezett. A dorombolás frekvenciatartománya (25–100 Hz) beleesik azon határértékek közé, amelyek vélhetően elősegítik például a csontnövekedést, mivel a csontok a rezgés okozta nyomás hatására keményednek. Más frekvenciák a szövetek esetében működhetnek ugyanilyen hatással. A csontok a 25–50 Hz közötti, a bőr és a lágy szövetek pedig körülbelül 100 Hz rezgésre reagálnak.
Ahogy korábban is említettük, a dorombolás nemcsak a macskára, hanem az emberre is hat: kutatások kimutatták már például, hogy a macskatartás majdnem harmadával csökkentheti a szívelégtelenségben vagy stroke-ban való halálozás esélyét.
(The Atlantic, BBC, Wired)
