Aki a cím alapján azt hinné, valamilyen titkos és szaftos vatikáni történet jön, azt máris el kell keserítenünk: természetesen a pápa azelőtt volt kidobó, hogy pápa lett volna. Sőt, azelőtt, hogy pap lett volna. Hosszas médiatalálgatások után végül maga a pápa beszélt arról 2013-ban, hogy volt ő nemcsak kidobó, de még portás is.
Jorge Bergoglio Argentínában nőtt fel egy olasz bevándorló fiaként: apja, Mario José Bergoglio 22 éves korában költözött ki Argentínába a fasizmus elől menekülve. Könyvelőként dolgozott, itt ismerte meg feleségét, a családnak pedig öt gyereke született. Köztünk az elsőszülött Jorge 1936-ban látott napvilágot – őt ismerjük ma Ferenc pápaként.
Jorge Bergoglio, mielőtt az egyházba lépett volna, vegyésztechnikusi oklevelet szerzett, ennél többet viszont általában nem nagyon tudni a jelenleg regnáló pápa fiatalkoráról. Azt például igen, hogy a Buenos Aires-i bazilika levéltárában őrzött lista alapján már az ötvenes években szerepelt a neve az éjszakai szentségimádók névsorában. Az viszont már kevésbé ismert, hogy emellett a fiatal Bergoglio Buenos Airesben nemcsak templomokba járt, hanem klubokba is, kidobóként.
Amikor 2013-ban Jorge Bergogliót pápává választották, ő lett az első Dél-Amerikából származó nyugati egyházfő – ezzel együtt pedig a média nagy lelkesedéssel kezdte kutatni a múltját. Elsőként 2013 márciusában írt arról a Gazzetta del Sud nevű olasz lap, hogy a pápa „diákként egy éjszakai klubban dolgozott kidobóként, hogy el tudja tartani magát”. Később pedig a kidobós pletyka önálló életre kelt. A nagy amerikai hírügynökségek egymás után osztogatták meg a hírt, afféle meg nem erősített mítoszként beszélve a „kidobó pápáról”.
Nem csak kidobó, portás és technikus is
A bizonyosságot aztán végül az adta, amikor Ferenc pápa 2013 végén ellátogatott Rómában egy plébániára. A látogatás során az akkor 77 éves egyházfő négy órán át beszélt a munkásosztály által lakott külvárosi kerület templomában arról, hogy ő maga mivel foglalkozott, mielőtt papnak állt.
A találgatások után ez volt az első alkalom, hogy a pápa (nem sokkal megválasztása után) elsőként nyilvánosan beszélt a múltjáról. Például arról, hogy nemcsak kidobó volt egy bárban, de
- volt portás is,
- sepert padlókat,
- és az esti műszakok előtt reggelente technikus volt egy vegyi laborban.
Hozzátette, mindezt még azelőtt tette, hogy csatlakozott volna a jezsuitákhoz. A sajtó szeme azonban a felsoroltak közül mégiscsak a kidobón akadt meg: erről a CNN úgy számolt be akkor, hogy „a szórakozóhelyi munka volt az egyik olyan dolog, amit aközben végzett, amíg jelentkezett az iskolába, hogy papnak tanulhasson”.
Nem Bergoglio volt egyébként az első pápa, aki kicsit egyházfőidegen munkát végzett fiatalkorában. II. János Pál pápa, azaz Karol Józef Wojtyła például könyvtáros, drámaíró, bányai munkás és vegyi gyári munkás is volt fiatalkorában.
Az emberarcú pápa
Ferenc pápa kidobós múltja azóta is újra és újra előkerül a médiában, olykor olyan szalagcímekkel, mint hogy „Ferenc pápa lehet a legmenőbb pápa valaha?” vagy hogy „Ferenc pápa lehetett a világ legrosszabb kidobója”.
A nagy érdeklődés persze nem meglepő: önmagában is érdekes lenne egy részeg argentinokat nyakon csípő egyházfő, de úgy még inkább, hogy Bergoglio „emberarcú pápa” imidzsébe tökéletesen illik is ez a fajta múlt. És az emberarcú alatt érthetünk itt olyanokat, mint hogy a pápáról már régóta köztudott például az, hogy imádja a focit, vagy hogy szereti a lemezeket. Utóbbiakat annyira, hogy (a járókelők legnagyobb csodálatára) besétál néha Rómában egy-egy lemezboltba:
Bergoglio már pápasága elején olyan szimbolikus lépésekkel erősítette meg evangelizációs szándékát, mint a pápai díszruházat elutasítása. Bíborosként inkább egy kis lakásba költözött be, mintsem hogy a püspöki rezidencián éljen, tömegközlekedéssel utazott az emberek között, és magának főzte az ételt. Pápaként új korszakot nyitott a katolikus egyház életében az elitizmus elutasításával és a szegényekhez fordulással. Az a fajta egyházfő lett belőle, akitől nem meglepő, hogy pápai trón helyett a buszra ül, hogy 22 évesen egy lányért majdnem feladta a papi hivatást, hogy nem veszi fel a pápai köntöst – vagy éppen az, hogy valaha kidobó volt.
