Buster Keaton egyszer akkorát esett, hogy csak tíz évvel később tudta meg, pontosan mekkorát

Az 1926-os Ifjabb Sherlock detektív (eredeti címén: Sherlock Jr.) című filmben van egy jelenet, amikor a főszereplőnk, az amatőr nyomozó (a rendező és főszereplő Buster Keaton játssza) elkezd követni egy gyanús figurát. Egy idő után lelepleződik, és úgy alakulnak a körülmények, hogy a főszereplőnk egy tehervonaton találja magát, ami épp elindul.

Egy majdnem 40 másodperces beállításban a következőket látjuk oldalról, egy olyan kompozícióban, amin a tehervonat látszik teljes magasságában, mögötte egy víztartállyal:

• Egy masiniszta kihúzza a csövet, amivel feltöltötték vízzel a gőzmozdonyt.
• A vonat elindul.
• Buster Keaton kidugja a fejét a mozdony mögötti kocsi tetején.
• Keaton észreveszi, hogy a vonat mozog, ezért kimászik a tetejére, ahol elkezd kocogni, szinte nem mozdul a képen a helyzete, miközben a szerelvény kirobog alóla.
• Amikor a vonat elfogy, Keaton belekapaszkodik a vizes csőbe, amit a súlya lehúz.
• Amint derékszögbe ér a cső, Keatont elönti a víz a tartályból.
• Az irdatlan nagy csobogástól nem látni semmit, csak annyit, hogy Keaton a leeséstől nagyjából egy méterrel feltápászkodik, arrébb megy, és nézi a vizet.
• És ha ez nem lenne elég a diliből, még érkezik két férfi a síneken egy hajtánnyal, akiket szintén lever a helyéről a zubogó víz.
• A férfiak elkezdik kergetni Keatont, a jelenetnek vége.

A Sherlock Jr. egy film abból az időszakból, amit Buster Keaton csúcskorszakának szokás nevezni: a börleszknek nevezett némafilmes műfajt olyan vizuális gegekkel bolondította meg, aminek a hatását ma is érezni a filmtörténetben. Hogy mást ne mondjak, Peter Bogdanovich (Papírhold, Az utolsó mozielőadás) 2018-as The Great Buster című dokumentumfilmjében az új Pókember-filmeket rendező Jon Watts mesél arról, hogy a szuperhős mimikájában ő volt az inspiráció, hiszen Keaton arról volt híres, hogy nem vitte túlzásba az érzelmek kifejezését, Peter Parker pedig nem tudta, hiszen két szem kivételével egy maszk takarja az arcát.

Bogdanovich a dokumentumfilmjében is elmondja, hogy Buster Keatonnak többször is baja esett a forgatásai alatt. Az Isten hozta című filmben majdnem megfulladt, amikor egy sebes sodrású folyóban kellett úsznia. A Szalon, hálószoba és fürdő forgatásán monoklija lett. A Ráz a ház című rövidfilmben egy mozgólépcsőn eltörte a bokáját. A generális forgatásán egy elsülő ágyú kiütötte, és elveszítette az eszméletét. Keaton gyerekkorától kezdve hozzá volt szokva a sérülésekhez, a családi legendárium szerint pompásan tudott esni-kelni.

A becenevét, ami aztán a világ számára a keresztneve is lett, állítólag úgy kapta, hogy maga Harry Houdini látta a pici gyerek Keatont orra esni, és elkiáltotta magát: „That was a real buster!” – azaz nagyjából: „Akkorát esett, mint az ólajtó!” Ólajtó Keaton családja amúgy a vaudeville névre keresztelt, akrobatikát, komédiát és mindenféle más performanszokat vegyítő színpadi műfajban dolgozott, a kis Buster fellépőruhájára pedig egy idő után fogantyúkat is varrtak, hogy könnyebben lehessen hajigálni. Buster a fellépéseiért egyébként ugyanannyi pénzt kapott, mint a szülei, tizenkét évesen, 1907-ben már vásárolt egy autót magának. Nem akarom egyértelműen leírni, hogy 110 évvel a műfaj feltalálása előtt hasonló sorsot élt meg, mint egy influenszer, aki hülyeségeket csinál a közönségnek, és aztán a bevételét drága dolgokra költi, de felmerült bennem.

A Sherlock Jr. fentebb említett jelentében azonban minden információ szerint Keaton egyik legsúlyosabb sérülése történt. A rázúduló víz súlyától a sínre esett, és keményen beütötte a nyakát. Ez a felvételen nem látszik, hiszen a víz kitakar mindent, ráadásul a színész hetykén elkocog utána a tett helyszínéről.

Keatonnak ebben a jelenetben megrepedt a nyakcsigolyája.

Itt a teljes film, az ominózus jelenetet 15:58-nál lehet látni:

A legendát már úgy szokták továbbadni, hogy eltört a nyaka, de ez nagy valószínűséggel képtelenség a jelenetet látva, vannak azért az emberi teherbírásnak olyan határai, amik még Keaton esetében is érvényesek.

Az igazán érdekes viszont az, ahogy a komikus megtudta a sérülését. Keatont ugyanis évekig kemény fejfájások gyötörték, látszólag minden ok nélkül. Amikor 12 évvel később, 1935-ben megröntgenezték, az orvos a leleteit látva megkérdezte tőle:

„Önnek mikor volt eltörve a nyaka?”

Keaton pedig azt válaszolta, hogy soha. Az orvos pedig lobogtatta a leletet, hogy ó, dehogynem. Ami azt jelenti, hogy Keaton képes volt úgy életének csúcskorszakában, szinte megállás és kaszkadőrök nélkül forgatni („a kaszkadőrökön nem nevetnek” – mondta egyszer), hogy nem is tudott arról, hogy élete legsúlyosabb sérülését vészelte át.

A sztorit Keaton maga is leírta a My Wonderful World of Slapstick című önéletrajzában, látszólag maga is elképedve azon, hogy képes volt ilyen súlyos baleset után még egyértelműen emberi lényként funkcionálni. Azt írta, egyszerűen alábecsülték a víz erejét, ami abból a csőből kifolyt, elvesztette a fogását, lecsúszott, a nyaka pedig nekivágódott a sínnek. „Úgy vélem, a kondicionálás az a dolog, amitől az ember úgy tud sétálgatni, hogy nem tudja, eltört a nyaka” – írja a könyvben, amiben, mondjuk, nem írja azt, hogy megröntgenezték volna, hanem egyszerűen csak elment az orvoshoz egy általános kivizsgálásra.

Keaton – aki egész életében súlyos alkoholproblémákkal küzdött – később azt mondta, hogy a jelenet után fájt a feje, és megkívánt egy italt. A San Fernando-völgyben forgattak, az alkoholtilalom ideje alatt, a forgatás után meglátogatta Mildred Harrist, Charlie Chaplin első feleségét, aki vendégül látta, kevert neki pár italt, a komikus szerint ez pedig annyira elnyomta a fájdalmát, hogy a következő reggel már tiszta fejjel ébredt, és ment is vissza dolgozni.

Ugyan az önéletrajzában úgy írta le az esetet, hogy csak egy rutinvizsgálatra ment az orvoshoz, James Curtis Buster Keaton című életrajzi könyve már kicsit más képet fest a színész saját beszámolói alapján. 1935-ben ugyanis Keatonnak idegösszeomlása volt – a csúcskorszakának rég vége volt, a szerződése az MGM-mel megfosztotta őt minden művészi önállóságtól, és a zsenialitásához egyáltalán nem passzoló, sablonos vígjátékokban kellett szerepelnie. A röntgenre azért volt szükség, mert kapott egy teljes kivizsgálást, miután kiengedték a kórházból, és minden egyes porcikáját részletesen átvizsgálták. „Ha korpás az ember haja, akkor is benn tartják” – nyilatkozta a halála előtt pár évvel. Amikor elkészült a röntgen, az orvos akkor szembesítette vele, hogy a forradást látva olyan tíz-tizenöt évvel ezelőtt történhetett a sérülése. Keaton gondolkodott, majd rájött, hogy ez pont egybeesett azzal az átkozott eséssel a Sherlock Jr. forgatása alatt.

A saját faarcú stílusához híven Keaton az önéletrajzában azért annyira nem aggódva írja le ezt a történetet, sőt, szünet nélkül áttér arra az esetre, amikor majdnem megfulladt a Navigátor forgatásán, amikor egy búvárruha sisakját úgy rögzítették a fején, hogy ő még éppen cigizett. Ami évtizedekkel később a halálát is okozta: a tüdőrák vitte el 1966-ban.