A sport, ahol izzadó férfiak lovagolnak a pályán egy döglött kecskéért

Idén először már Telexként látogathattunk el a Kurultájra, a kétévente Bugacon tartott, hagyományőrző rendezvénysorozatra, amin idén összesen huszonhét hun-türk népcsoport vett részt. Megkérdeztük a látogatókat Orbán kevert fajú mondatáról, Európa és a magyarság jövőjéről, mellette pedig meghallgattuk Kövér László beszédét is tevékről, Nyugatról, Keletről.

Amíg azonban munkánkat végeztük, két cikkírás között a Kurultáj programjaira is elnéztünk, én pedig ekkor jöttem rá, hogy

kevés sport érdekel jobban, mint az, amelyikben hagyományőrző férfiak birkóznak a lovaikkal egy kamu kecsketetemért.

Eltelt ugyanis pár óra Kurultájra érkezésem óta, és máris azon kaptam magam az első főnap délutánján, hogy az ősmagyarok legendás italát, azaz kumiszt (erjesztett lótej) szürcsölgetve köbörét nézek. És persze jogosan merülhet most fel a kérdés: mi az a köböre? Miért írok döglött kecskékről (amik lehetnének akár döglött juhok is)? Miért ittam erjesztett lótejet? Utóbbira nem válaszolok, de a többire igen: különkiadásos, köböretörténelmi Észkombájn következik.

A köböre csodája

Először is le kell szögeznem, hogy a köböre tényleg, minden irónia nélkül csodálatos dolog: az ember leül, nézni kezdi, és máris hirtelen annyira izgulni kezd, mint ahogy a filmekben a megbugázott pénzű zsokék az aznapi lovi utolsó fordulójában. A játékban két csapat mérkőzik meg egymással, a szabályokból pedig annyit a laikus néző is levehet, hogy

• mindenki lovon ül;
• mindenki egy döglött kecskét (a Kurultájon csak egy kitömött kamu kecsketetemet) akar megszerezni bármi áron;
• hogy aztán a kecskét a lába közé szorítsa,
• és elvigye egy pályára rajzolt körhöz: ha beledobja a körbe a kecskét, a csapata pontot szerez.

A közép-ázsiai köböre fontos sport egyébként a hagyományőrző világban: megjelenik sok etnosportkupán, illetve ősmagyar eseményeken is. Egy hagyományos nemzeti sport, amelyet még Recep Tayyip Erdoğan fia, a Kurultájra látogató Bilal Erdoğan is kiemelt. A köböre Törökországban ugyanis még népszerűbb, mint itthon, nem véletlen, hogy megjelenik majd idén Iznikben is, a fiatal Erdoğan által említett szeptemberi Nomád Világjátékokon.

Két csapat, egy kecske

A szabályok a fentebb említett felsorolásnál egy fokkal bonyolultabbak azért. A verseny célja, hogy a döglött kecskét (vagy juhot) a csapat tagjai megszerezzék és hazavigyék, „bedobják” a saját kapujukba. Amelyik csapat a játékidő alatt többször viszi haza a kecskét, az győz. A mérkőzés két félidőből, félidőnként 10 vagy 15 perces játékidőből áll.

Az eredeti köbörében a labdaként szolgáló kecske teste akár 50 kilós is lehetett, mára ez már finomodott. Az ázsiaihoz képest sokkal szigorúbb szabályokkal működik a mai köböre, mint a sport oldala írja, „a lovak és a lovasok nagyobb biztonságának érdekében”. Az eredeti döglött kecskét a modern köbörében egy speciális, juh alakot formázó, 20–40 kiló között bábu váltja fel. Felnőtt férfi mérkőzéseken az ajánlott súly minimum 20 kg, ifjúsági és női versenyeken 5–15 kg.

A játékot két csapat játssza, egy csapat három lovasból és egy vagy két cserejátékosból áll. A pálya minimum egy 50-szer 100 méteres homokos vagy füves terület lehet, ezen belül található a két darab háromméteres ledobókör, illetve egy tízméteres párbajkör: ezt általában akkor használják a játékosok, ha a vonalon kívülre kerül valaki a kecskével, vagy ha beragadt helyzet miatt a bíró párbajt ítél.

A köböre hivatalos oldala szerint a Kárpát-medencében nagyjából 15 csapat foglalkozik a köböre űzésével. Mint írják, évente négy-öt kapcsolódó kupát rendeznek meg, „az érdeklődők száma pedig dinamikusan nő”.

Köböre, kokboru, kökpar, kupkari

Mint a hazai hivatalos köböreoldal írja, a játék egyértelműen türk eredetű népekhez kötődik, így a kapcsolódó népek mindegyikénél meg is található az a nemzeti sport részeként. A kazahoknak kökpar, a kirgizeknek kokboru, az üzbégeknek kupkari, a törököknek kegbere, nekünk pedig köböre a hivatalos neve. Mi Magyarországon használjuk rá a buszkasi kifejezést is, a pár évvel vagy évtizeddel előtti sajtómegjelenésekben például rendre így hívják a köbörét. 2018-ban a Vasárnapi Napló például úgy fogalmaz:

„Az ázsiai lovasok leglátványosabb sportja, a buszkasi egyre népszerűbb sokfelé a világon, az elmúlt tíz évben Magyarországon is újra felfedezték. Az ázsiai országokban pedig máig népszerűbb, mint a foci.”

A köböre, kokburu, kegbere elnevezések a magyar és a török nyelvekben nagyjából a „kék bőr” szavakra játszanak rá. Ez a farkastetemek kékes színű bőrére utal – a játékot ugyanis eredetileg farkastetemmel játszották, ezt váltotta fel később a fej és lábak nélküli, döglött kecske vagy juh. A buszkasi elnevezés már az „újhullámos” köböréből származik, ez a perzsa szóösszetétel tükörfordításban „kecskehúzást” jelent. A buszkasi az európai köznyelvben is elterjedt, de ezt használják a perzsa gyökerű országokban is, ahol szintén ismert játéknak számít a kecskehúzás.

Igazi hungarikum

„A kőbőrét, azaz lovasfocit egy igazi hungarikumnak mondhatnánk, hiszen itt Európa közepén kuriózumnak számít, mert ezt a keleti eredetű nomád stratégiai és ügyességi játékot nálunk az Alföldön egészen az 1940-es évekig játszották csikósaink és pásztoraink”

– írja 2014-ben a Magyar Hírlap. A játékot eredetileg a békeidőkre találták ki, az eurázsiai sztyeppék lovasainak a köböre szolgáltatta a talajt fizikai képességeik fejlesztéséhez, a lovastechnikájuk javításához. Mint a játék oldala írja, „a harci szellem, a vitéziesség próbája is volt ez”, általában gyakran játszották szakrális ünnepeken.

A játék gyökere, mint már említettük, Közép-Ázsiából ered. Dr. Bencze István, a Kökpár Világszövetség alelnöke egy, a köböréről szóló kisfilmben arról beszélt, hogy „a közép-ázsiai legények kezdték el játszani, mint egy harckészségfenntartó játékként űzték, mert maga a játék is egy eléggé harcos, nagy technikai és lovastudást igényel”.

A lovas nomád kunoktól kapott köbörével Magyarországon az elmúlt időszak sajtómegjelenései alapján főként lovas hagyományőrző eseményeken találkozhatunk (pl. Pécel, Tahitótfalu), illetve a Kurultájon és a Magyar Turán Egyesület szervezésében sokszor tartanak máig is köbörebajnokságokat. Bene Sándor, a Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület vezetője szerint a köböre űzése a kunok előtt való tisztelgés, az ő „harci kultúrájuknak megőrzése és megmutatása”. Bene szerint fontos minden olyan ügyességi és gyorsasági lovassport újjáélesztése, amely egykor a magyar lovasélet része volt,

„Ilyen a buszkasi is, amit a Kunságban kőbőre néven, egészen a 19. századig minden ünnepen játszottak. Egyszerűbb változata volt a kalap- vagy kendőtépés, amelyben egy kendőt vagy egy kalapot kellett megszerezni egymástól. Ezt az egész országban játszották, de az alföldi pásztorok között volt a legelterjedtebb.”