Az elhagyatott olasz sziget, amelyet a pestis és a tébolyultak szelleme is kísért

Főzés előtt félbetört spagetti, tejszínes trutymóban ázó carbonara, ananászos pizza – egy ezek miatt dühöngő olasz horrorisztikusabbnak tűnhet, mint bármilyen zombi, vámpír vagy kísértet, de Olaszországban nem kell kulináris bűncselekményeket elkövetni, hogy csontig hatoló borzongást érezzen az ember. Velencét például a gondolái, a karnevál és a Szent Márk tér miatt lehet ismerni, de arról is híres, hogy a legendák szerint tele van elátkozott, kísértetjárta helyekkel. Ezek közül pedig kiemelkedik Poveglia sötét múltú szigete, ami

a fekete halál idején egyszerre volt karantén és tömegsír, később pedig egy elmegyógyintézetnek adott otthont, így nem meglepő, hogy a neve összeforrott a horrorba illő természetfeletti jelenségekkel.

Háború, pestis, halál

Poveglia először 421-ben tűnt fel a krónikákban, miután Padovából és Estéből sokan ide menekültek a barbár inváziók elől. A szigetet 864-ben Pietro Tradonico velencei dózse alattvalóinak ajándékozták, a következő évszázadokban pedig főként a helyi halászatra építkezve jókora fejlődésen ment át, idővel saját podestája is lett, és Velence felemelkedéséből is tevékenyen kivette a részét. 1372-ben viszont újabb háború tört ki a Genovai Köztársaság és Velence között, ami megpecsételte a prosperáló sziget sorsát. A konfliktusban a magyaroknak is fontos szerep jutott: Nagy Lajos már 1373-ban totális háborút hirdetett Velence ellen, 1378-ban pedig szövetségre lépett Genovával.

Így 1379-ben a magyarok és a genovaiak már közös flottával támadtak Velencére, amire válaszul a sziget teljes lakosságát evakuálták, és elkezdték megerősíteni a sziget védelmét. Ekkor húzták fel többek közt a ma is látható nyolcszögletű mesterséges szigetet is, amely a rá kerülő erődítménnyel az ellenséges hajók előretörését lett volna hivatott megakadályozni, de ez végül sem Povegliát, sem Velencét nem mentette meg. A háború 1381-ben ért véget, és bár az olasz források szerint Genova nem jött ki győztesen belőle,

a Magyar Királyság mindenképpen fontos győzelmet aratott, Dalmácia ugyanis ekkor került magyar kézre.

Velence végül így is a vártnál jobban jött ki a dologból, Poveglia azonban hosszú időre elnéptelenedett, a helyreállítására tett kísérletek pedig rendre kudarcba fulladtak, így egy darabig lényegében raktárnak és csónakháznak használták, mert közel volt a malamoccói kikötőhöz. 1527-ben a velencei dózse felajánlotta a szigetet a kamalduli szerzeteseknek, de ők nem kértek belőle, így végül karanténállomás lett belőle.

Velence már az 1300-as években karanténnal védekezett a pestisjárványok ellen. Amikor 1485-ben a dózse is meghalt egy újabb járványban, a fertőzötteket elkezdték szigetekre száműzni. Itt aztán lazareteket, vagyis karanténállomásokat hoztak létre, az első ilyennek otthont adó Lazzaretto Vecchio szigetén pedig a korabeli feljegyzések szerint naponta nagyjából ötszázan haltak meg.

A 16. századtól kezdve már Poveglia is elszállásolta a pestisben haldoklókat, amikor pedig a sziget 1776-ban az egészségügyi magisztrátus fennhatósága alá került, Velence első számú ellenőrző pontja lett belőle. Ha valaki be akart jutni a városba, annak ott mindenképpen meg kellett állnia, ha pedig valakinél felmerült a pestis gyanúja, annak ott is kellett maradnia. Miután 1793-ban két hajón is találtak pestises betegeket, Povegliából átmeneti karanténállomás lett, és egy kórházat is felhúztak itt. 1805-ben aztán Bonaparte Napóleon uralma alatt véglegessé is vált ez az állapot, és egészen 1814-ig így is maradt. Egyes becslések szerint a századok során 100-160 ezer pestises beteg halt meg a szigeten, az elhamvasztott holttestekből származó hamu pedig még évszázadokkal később is a sziget talajának nagyjából felét tette ki.

A kísértetsziget legendája

Ez önmagában is hátborzongatónak tűnik, de 1922-ben jött a következő horrorba illő fordulat, az olasz állam ugyanis ekkor úgy döntött, hogy felújíttatja a lepusztult épületeket, és elmegyógyintézetet nyitott Poveglián. Ez természetesen nem tette vonzóbbá a korábban is ijesztőnek számító szigetet, azzal együtt pedig, hogy a külvilágtól is el volt zárva, egyáltalán nem meglepő, hogy az elmegyógyintézetről is számos legenda kering manapság. Az egyik legnépszerűbb szerint a kórház főorvosa rendszeresen hajtott végre lobotómiát a betegeken a beleegyezésük nélkül, a kalapáccsal, vésővel és fúróval végzett kísérletekhez pedig érzéstelenítést sem használt.

Egyesek azt is tudni vélik, hogy az őrült doki a Napóleon által lerombolt templom világítótoronnyá alakított harangtornyában kínozta a betegeket, akiknek a sikolyait még ma is hallani lehet a szigeten. Az orvos aztán állítólag ugyaninnen ugrott a mélybe, hogy öngyilkos legyen, de persze ezt is lehet még cifrázni – van olyan változat, amely szerint egy földöntúli entitás lökte le, az általa megkínzottak szellemét is belekeverték a sztoriba, sőt olyan verzió is kering, amely szerint az ugrás után még nem halt meg, hanem egy titokzatos szellemköd végzett vele. Az elmegyógyintézetet végül 1968-ban zárták be, azóta pedig többnyire elhagyatottan áll, leginkább a paranormális jelenségek kedvelői lógnak be oda néhanapján.

Ezekben a körökben természetesen nagyon népszerű a sziget, többek közt az amerikai Ghost Adventures stábja is járt már itt – persze természetfeletti jelenségekkel is találkoztak –, és nem kell sokat keresgélni, hogy hasonló videók tucatjaira találjon az ember a velencei kísértetszigetről. Azt persze hozzá kell tenni, hogy a szigetre hivatalosan tilos a belépés, de ahogy azt a Mental Floss szerzője 2010-ben megírta, azért lehet találni olyat, aki nagyobb összegért hajlandó elvinni az embert Povegliára. Ő egyébként kifejezetten jól érezte magát a szigeten,

nem támadták meg gonosz szellemek, és sikolyokat sem hallott, de persze lehet, hogy éppen csak pihentek a természetfeletti lények.

Érdekes módon egyébként a legnagyobb velencei sziget, Lido turisztikai honlapján is van leírás Povegliáról, itt pedig azt írják, hogy a kísértetjárásokról szóló legendák valójában a kétezres években születtek, sem a helyi folklór, sem pedig a velencei történelmi feljegyzések nem említenek ilyesmiket. Persze a tömegsírok, a halottak, a fel-felbukkanó emberi csontok és a mendemondák – származzanak akármikorról is – egyértelműen nem segítenek a sziget renoméján. Ez jól látszik abból is, hogy bár 2014-ben úgy tűnt, lesz vevő a kísértetszigetre, a projekt végül kútba esett.

Egy évvel később aztán egy velenceiekből álló csoport próbált meg 25-30 millió eurót összekalapozni, hogy feltámasszák a szigetet, de egyelőre ebből sem lett semmi. Lorenzo Pesola, a csoport szóvivője 2015-ben a Telegraphnak azt mondta, hogy Poveglia történetét teljesen eltorzították a paranormális történetek, szerinte a halottak száma jelentősen eltúlzott, az őrült dokiról szóló sztori pedig egyértelmű kitaláció. Az elhagyatott szigetnek azért van egy fenyegető aurája, de Pesola már akkor vázolta, hogy mi lehetne helyette – közpark, kikötő, étterem, hostel, tanulóközpont. Persze ki tudja, lehet, hogy szellemvasútra és kísértetházra nagyobb lenne az igény.