Dél-Amerika második leghosszabb folyója, a 4880 kilométeren át csordogáló Paraná három országot, Brazíliát, Paraguayt és Argentínát is érinti. 4880 kilométer nem kevés, ez alatt bőven akad érdekesség egy folyó életében, a Paraná esetében pedig az egyik legizgalmasabbat a deltájánál találjuk, ez pedig nem más, mint
egy 120 méter átmérőjű, szinte teljesen kör alakú, a tengelye körül szabadon forgó úszó sziget.
Az úgynevezett lebegő, vagy úszó szigetek a föld több pontján is előfordulnak. Van ilyen például a finn tavakban, Szerbiában, a Duna-deltában, a Bolívia és Peru határán található Titicaca-tóban, Törökországban, Olaszországban, vagy épp az indiai Loktak-tóban is, de hosszan sorolhatnánk a helyszíneket. Az argentin szigetet viszont kiemeli a többi közül a formája és a folyamatos forgása.
Az ilyen lebegő szigetek alapját általában a vízbe került nagyobb tömegű növényi gyökerek jelentik, ezen kezd el nőni valami más, vízkedvelő növény. A vizes élőhelyek partvonalán megtalálható növények gyakran a parttól befelé is terjeszkednek, oda, ahol a mélyebb vízben a gyökerük már nem éri el a tó vagy folyó mélyét. Ebben az esetben a gyökértömegükben lévő oxigént használják felhajtóerőnek, a környező növényzetet pedig támasznak, így tudnak fennmaradni a vízen.
Az időről időre lecsapó hevesebb viharok viszont képesek elszakítani az ilyen, lebegő növényszigeteket, amiket aztán a szél ide-oda szállíthat a tavon belül. Idővel általában újra nyugalomra lelnek valahol a part vonalában, vagy az erősebb szél miatt teljesen felbomlanak. Néhány esetben viszont hosszabb időre is fennmarad a lebegő sziget. Sőt, a már említett Titicaca-tóban például egy 120 szigetből álló csoporton külön bennszülött törzs, az Uru is lakóhelyre lelt, ezek a szigetek viszont folyamatos karbantartást igényelnek azért, hogy fennmaradjanak.
A csak Szem szigetként (El Ojo) emlegetett argentin földdarab kialakulásához egészen speciális áramlatok kellettek, amelyek folyamatos mozgásban tartják a kör alakú szigetet. Így a környező résznek ütközve újra és újra leválnak róla az iszapos részek, amiktől esetleg nyugalomra lelhetne.
Magát a szigetet nem is olyan rég fedezték fel. Sergio Neuspiller argentin filmrendező keresett helyszínt az egyik, a paranormális jelenségekről szóló filmjéhez, amikor rábukkant a deltában a szigetre. Akkor még nem tudta, hogy szép lassan forog a földdarab – ez csak akkor derült ki, amikor nem sokkal később visszatért a helyszínre, és meglepve látta, hogy a sziget időközben máshova került. A mozgás egyébként a Google műholdfelvételein is látszik az eltérő időkben készült fotók alapján.
A felvételek azt is bizonyítják, hogy a sziget közel 20 éve, 2003 óta ott forog már a Paraná-deltában. Neuspiller fantáziáját ha nem is 2003, de a felfedezése óta foglalkoztatja a sziget kérdése, ezért egy New York-i mérnökkel összefogva 2016-ban gyűjtésbe kezdett. 50 ezer dollárt szerettek volna összeszedni, hogy a végére járjanak a rejtélynek, ám mivel ennek még az ötöde sem jött össze, elmarad a nyomozásuk, ami a természetfelettire is kiterjedt volna.
Ha Neuspillerék nem is, a tudomány szerencsére tud magyarázatot adni a szinte teljesen kerek, folyamatosan forgó sziget rejtélyére. Megfelelő körülmények között ugyanis előfordulnak egészen hasonló, csak épp nem növényzetből, hanem jégből álló, folyóban forgó korongok. Pár éve az amerikai Maine államban videóztak le egy majdnem 100 méter átmérőjű, jégből álló korongot. Ezek több feltétel együttállásakor, a folyóban feltorlódott, pont jó, csak a korong egyik felét érintő áramlatban megrekedő jégből alakulnak ki. A szinte tökéletes kör formát pedig pont a folyamatos forgásuk adja: a partnak oda-odaverődve szép lassan szabályosra csiszolódnak mozgás közben. Ugyanez történt az argentin szigettel, csak ott nem a jég, hanem a növényzet kopott le szabályos formára.
Egy videó szerint egyébként szintén Argentínában van több, kisebb, nem ennyire szabályos, de szintén lebegő, forgó sziget.
