Vannak azok a kérdések, amelyeknek a megválaszolása olyan egyszerű, hogy már azon is meglepődünk, ha valaki felteszi őket. Aztán vannak azok, amelyeknek még a feltételénél is nagyobb meglepetést okoz, amikor kiderül, hogy a rájuk adott, egyszerűnek hitt válaszunk valójában rossz. Ez utóbbi kategóriába tartozik az alábbi kérdés is:
Hány orrlyuka van egy embernek?
Erre a legtöbben alighanem értetlenkedve vágnánk rá, hogy kettő – pedig a helyes válasz a cikk címében már elspoilerezett négy. A két jól ismert nyílás mellett ugyanis, amelyek a külvilág felől engednek bejárást az orrunkba, van két belső orrlyukunk is. Ezeket choanának hívják, és annak ellenére, hogy a fenti kérdés megválaszolásánál jó eséllyel egyáltalán nem gondolunk rájuk, a létezésük tulajdonképpen meglehetősen logikus: ha nem lennének, hiába jutna be a levegő az orrunkba, nem tudna onnan továbbmenni.
A choanák az orrüreget kötik össze a garattal, azaz végső soron a szájjal is. Ezeken keresztülhaladva jut el az orron belélegzett levegő a tüdőig, és így fontos evolúciós szerepük van, hiszen mivel lehetővé teszik a légzést az orron át, előnyt biztosítanak a szárazföldi életben.
Míg a szárazföldi gerinceseknek az emberhez hasonlóan két külső orrlyukuk és két belső choanájuk van, a halaknak is négy orrnyílásuk van, de mind a négy kívül: egy-egy pár a fejük két oldalán. Mindkét oldalon az elülső nyíláson jut be a víz, amely – miután áthaladt a szaglógödrökön – a hátsó nyíláson megy ki. Ahogy ebből is látszik, és a halak életmódját ismerve is logikus, ezek a nyílások a légzésben nem játszanak szerepet, csak a szaglásban.
A tudósok sokáig nem tudták biztosan, hogyan viszonyul egymáshoz a halak négy külső orrnyílása és a szárazföldi rokonaik két külső, két belső nyílása. Az egyik uralkodó elmélet úgy szólt, hogy a szárazföldi gerincesek choanái teljesen új nyílásként fejlődtek ki az evolúció során, míg a vízi ősök négy külső orrnyílásából a hátsó kettő érdeklődés hiányában fokozatosan eltűnt, esetleg könnycsatornává alakult. Egy Kínában talált halfosszília, a Kenichthys campbelli azonban eldöntötte a kérdést: ennek a halnak a hátsó orrnyílásai már a felső ajkán találhatók, ami arra utal, hogy egy köztes állomásról van szó, és a choanák valójában a halak hátsó orrnyílásaiból alakultak ki úgy, hogy fokozatosan belülre, a szájpadcsontba vándoroltak. (Arra, hogy a Kenichthys campbellinek miért lehetett érdeke ez a nyílásvándorlás, amikor az orrán továbbra sem lélegzett, a tudósok szerint az lehet a válasz, hogy az új pozíció előnyt jelentett a szaglásban, mert úszás nélkül is vizet tudott áramoltatni az orrba.)
Mivel a choanák kulcsszerepet játszanak az orron át vett levegő továbbutaztatásában, értelemszerűen az elzáródásuk jókora problémákat tud okozni. Ha minden jól megy, a choanák az embrionális fejlődés hetedik hetén alakulnak ki, de ha homokszem kerül a gépezetbe, előfordulhat egy viszonylag ritka koponyafejlődési rendellenesség, a choanalis atresia, azaz az orrüreg csontos elzáródása, amely miatt a csecsemők csak szájon át tudnak levegőt venni. Ezt műtéti beavatkozással lehet orvosolni.
Itt most ne bonyolítsuk vele tovább a dolgot, de egy korábbi Észkombájnban már külön is foglalkoztunk azzal, hogy valójában nem mindegy, hogy lyukról vagy nyílásról beszélünk, mert szigorúan véve a kettő nem ugyanaz, és ha ezt figyelembe vesszük, az alaposan felforgathatja az elképzeléseinket arról, hogy hány lyuk is található tulajdonképpen a testünkön.