2022. május 29. – 09:41
A történelem tele van titkokkal, elég csak a világszerte ismert angliai Stonehenge-re gondolni, amelyről csak nagyjából tudjuk, hogy mikor épült, de sem az azt építő népről nincs semmi információnk, sem a kőegyüttes funkciójáról nincs teljes körű egyetértés. Hasonló kategóriába esik egy fémtárgy, amiből hiába találtak több százat elszórva Európa-szerte az elmúlt közel három évszázad alatt, a mai napig senki sem tudja, mi célból is készült.
A római korból származó bronzdodekaéder, vagyis tizenkét, szabályos ötszögből álló test legtöbbje a mai Németország és Franciaország területén került elő, de Walesben, Spanyolországban, Kelet-Olaszországban, sőt még Magyarországon is találtak ilyet. A feljegyzések szerint eddig 116 darab bukkant fel azóta, hogy 1739-ben az elsőt kifordították a földből Nagy-Britanniában. A méretük változó, 4 és 11 centiméter között mozog az átmérőjük, hasonlóság viszont, hogy mindegyiken apró fémgömbök találhatók a lapok találkozásánál, a csúcspontokban, illetve hogy a lapok közepén eltérő méretű, kör alakú lyukak találhatók.
Pont úgy néznek ki, mintha egy ókori kovácsmester próbálná megalkotni a koronavírust fémből – kis gömbtest, rajta apró tüskékkel. Szerencsére viszont semmi közük nincs az életünket több mint két éve alapvetően befolyásoló világjárványhoz, de hogy akkor mihez van közük, azt senki sem tudja.
Az ismereteink szerint elsőként, 1739-ben megtalált római dodekaéder római kori pénzérmék társaságában fordult ki a földből egy angliai mezőn. A tojás méretű tárgyról feljegyzés is készült, amikor még abban az évben bemutatták a Londoni Régiségkereskedők Társaságának. A régiségkereskedők érdeklődve figyelték a finoman, igényesen megmunkált, de teljesen ismeretlen funkciójú fémtárgyat – és a helyzet megközelítőleg 300 év alatt sem lett sokkal jobb, sőt igazából csak a funkcióra vonatkozó elméletekből lett több, a megfejtéshez nem kerültünk semmivel közelebb.
A megoldást az sem segíti, hogy tudjuk: az időszámításunk szerinti 1. és 5. század között készültek; méretét tekintve egyik sem haladja meg egy baseball-labdáért, vagyis az átmérőjük nem több mint nagyjából 7 centiméter; és az anyaguk szinte minden esetben bronz. Az meg egyenesen hátráltatja, hogy bármi információt szerezzünk a furcsa, legkülönfélébb helyeken előkerülő tárgyakról, hogy eddig semmiféle írásos emlékben nincs róluk említés.
Bármire voltak is jók, biztosan fontos tárgyakról lehet szó, az időszámításunk szerinti első századokban ugyanis mind a fém, mind annak megmunkálása drága és nagy szakértelmet igénylő mulatság volt. A fontosságot támaszthatja alá az is, hogy a dodekaéder legtöbbször pénzérmék társaságában került elő.
Na de lássuk, milyen elméletek vannak arról, hogy mire is használhatták a titokzatos tárgyat!
Fegyver?
Az egyik első elméletként, már a 18. században az merült fel, hogy valamiféle fegyverről lehet szó. Vagy egy buzogány feje lehetett a tárgy, vagy egy nagyobb kézi csúzliba való lövedék. Gyors cáfolata lett viszont ennek az elgondolásnak, hogy szinte mindegyik megtalált dodekaéder sértetlen, márpedig egy fegyverben, ha használják, óhatatlanul kár keletkezik, ennek viszont nincs nyoma. Ráadásul a csúzliból sima, egyszerű ólomgolyót lőttek a római katonák, semmi hasonló, díszesen megmunkált tárgyat. Buzogánynak pedig szintén nem alkalmas a dodekaéder, ahhoz ugyanis túl kicsi és könnyű, hogy jelentősebb kárt tehessen bárkiben.
De a háborúban nem csak a fegyverek lehetnek egy hadsereg vagy egység hasznára. Mivel az egymással szemközt látható lyukak soha nem azonos méretűek, felmerült az is, hogy esetleg valamilyen távolságmérésre használható eszköz lenne a dodekaéder. Egy olasz fizikus, Amelia Sparavigna tanulmányt is közölt erről az elméletről, azzal érvelve, hogy a dodekaéderek különböző méretű lyukpárjain átnézve ki lehetett volna számítani egy ismert méretű tárgy (például egy katonai zászló vagy egy tüzérségi fegyver) távolságát, amíg a tárgy és a dodekaéder két körének szélei egy vonalba nem kerülnek. Sparavigna szerint elméletileg egy adott távolságon belül csak az egyik lyukpár állna egy vonalban. Az elméletet erősíti, hogy a dodekaéderekből több példányt is találtak római katonai lelőhelyeken. Sparavigna a Mental Flossnak arról is beszélt, hogy „a test külső oldalán található kis szegecsek lehetővé teszik a tárgy biztos kézzel való megfogását, így egy tapasztalt katona bármilyen körülmények között használhatta”, míg a sok lyukpár elősegítette, hogy gyorsan váltogathassanak a különböző tartományok között. „A római hadseregnek szüksége volt távolságmérőre, és a dodekaédert távolságmérőnek lehetett használni” – magyarázta.
Grüll Tibor, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője nem ért egyet ezzel a felvetéssel. Grüll egy tanulmányban arról ír, hogy mivel a megtalált dodekaéderek nem ugyanakkorák, és nincs is rajtuk sem jelölés, sem pedig valamilyen szám, ami egy mérésre használt eszközön elvárható lenne, ezért valószínűleg nem helyes az olasz feltevés. Grüll ugyanakkor kiemelte, hogy az elszórt előfordulási helyből is arra lehet következtetni, hogy nem egy, a hadsereget segítő mérőeszközről van szó, hiszen Itáliában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, illetve a birodalom több központi területén nem vagy alig találtak ilyet, márpedig itt is háborúztak a rómaiak.
Játék? Vallási kellék?
Felmerült az is, hogy talán valamilyen, soha le nem jegyzett, ezért mára feledésbe merült játékhoz kötődő eszköz volt. A formája miatt a dobókockákkal való párhuzam is kézenfekvő lehetne – a szerepjátékokban például bőven használnak 12 vagy akár annál többoldalú dobókockákat – , csakhogy a különböző méretű lyukak miatt az egyik oldal nehezebb, mint a vele szemben levő, ezáltal pedig maximum csaló dobókockának lenne jó.
A lehetőségek között – elég tág elméletként – az is ott van, hogy valamilyen kiemelt fontosságú kulturális vagy vallási tárgyról van szó. Ezt egy 1939-es lelet erősíti. A német–holland határ közelében, de még német oldalon található Krefeldben egy nagyon jó állapotú bronzdodekaéder került elő egy 4. századi sírból, egy nő teste mellől. A dodekaéder mellett egy csontpálca is a sírban volt – feltételezések szerint a bronztárgy a pálca végét díszítette mint egy jogar csúcsa. A misztikus oldalhoz tartozik az is, hogy mivel elég sok került elő a mai francia területekről, a helyi gall népek nyomán opcióként a jóslás is felvetődött.
A dodekaéderekhez társított kulturális jelentőség viszont pusztán spekulatív – állítja a németországi Saalburg egykori római erődjének régészeti parkjában dolgozó régész, Rüdiger Schwarz, szerinte semmiféle, ezt alátámasztó bizonyítékra nem bukkantak eddig. Ezzel együtt Schwarz nem cáfol, csak felveti, hogy ugyanakkora eséllyel helyes, mint helytelen lényegében bármilyen, a dodekaéderekre vonatkozó feltételezés. Hogy még nagyobb legyen a zavar, Schwarz hozzáteszi a saját elméletét is: a dodekaéderek elkészítése talán egyfajta mestervizsga volt, amivel egy kovács a tudását, tehetségét reprezentálta. Emiatt nem látni semmiféle kopást, karcolást rajtuk, a valódi funkciójuk ugyanis nem a használat, hanem maga az elkészülésük volt.
Hétköznapi haszon?
Kevés olyan rejtély van, amelyet az internet népe ne próbálna önerőből megoldani – természetesen a római dodekaéderek mítoszának külön honlapja is van. Itt találhatjuk azt az elméletet is, miszerint egyfajta csillagvizsgáló eszközről van szó, amellyel mezőgazdasági szempontból fontos dátumokat lehet kiszámolni a csillagok állásából vagy a napsugarak szögéből.
Ennél is izgalmasabb az a szub-szubkultúra, amely a dodekaéderek 3D-nyomtatott másával próbálja igazolni, hogy valójában egy kötésre használt eszközről van szó. Az elmélet szerint a különböző méretű lyukak abban segítenek, hogy az eltérő méretű ujjak elkészüljenek egy kesztyű esetén. Az persze rejtély, hogy valóban kellett-e egy külön eszköz a kesztyűkötéshez, mindenesetre a videós példa alapján valóban lehet erre is használni a dodekaédert. Igaz, ha nagyon igyekszik az ember, egy lapáttal is be tud verni egy szöget, mégsem ez a fő felhasználási funkciója.
Mivel több dodekaéder pénzérmék között került elő, az is lehet, hogy éppen az érmék szortírozására használták, vagy valami más, az érmékhez kötődő felhasználása volt.
Azt, hogy a fentiek között szerepel-e a helyes magyarázat, vagy netán valami egészen másra használták a dodekaédereket, továbbra sem tudjuk.
(Forrás: Mental Floss)
