A Föld legrégebbi ismert színe nem más, mint az élénk rózsaszín

Ugyan a Stranger Things hamarosan érkező negyedik évada körül éppen óriási a felhajtás, mostanra talán lecsengett a nyolcvanas évek reneszánsza, amit az elmúlt években egy rakás film, sorozat és zenei stílus lovagolt meg. A synthwave és a vaporwave is jóval kevésbé népszerű, mint tíz vagy akár csak két éve, dacára annak, hogy a producerek még mindig ontják magukból a jobbnál jobb lemezeket. Így a retrofuturista, lilás-rózsaszínes, neonreklámokat idéző albumborítókkal is ritkábban lehet találkozni, pedig ezek a nyolcvanas évek mellett az alighanem sokak számára nosztalgikus, 1,1 milliárd évvel ezelőtti időket is felidézték, amikor az egész Föld rózsaszín volt az akkoriban domináns cianobaktériumokban található vörös és lila klorofill miatt.

A rózsaszín Föld legendája

Azt, hogy a Föld legrégebbi ismert, élő organizmus által előállított színe a rózsaszín, 2018-ban derítette ki egy kutatócsoport, amely a nyugat-afrikai Mauritániában, a Szaharában talált, kövekben fennmaradt baktériumokból tudta kivonni a különös színű pigmenteket. Nur Gueneli, az Australian National University kutatójának elmondása szerint amit akkor találtak, nem más, mint egy ősi, rég kihalt, fotoszintetizáló létforma által előállított klorofill molekuláris fosszíliája. A pigmentek színe koncentrált formában a vöröstől a liláig terjedt, hígítva váltott élénk rózsaszínre.

A négy éve a PNAS szakfolyóiratban közzétett kutatásban leírtak arra utaltak, hogy a napfényen élő cianobaktériumok még az egyik legősibb létformának tartott algákat is jócskán megelőzhették, és több százmillió évig lehettek a bolygónk óceánjainak domináns organizmusai. A kutatók által talált molekulák emellett durván 600 millió évvel régebbiek voltak a korábban talált pigmenteknél is, Gueneli pedig azt is elmondta, hogy az elemzés alapján arra jutottak, hogy az apró cianobaktériumok több százmillió évig dominálták a tápláléklánc alapját, ami megmagyarázza, hogy miért nem léteztek még ekkoriban állatok.

A tanulmány társszerzője, Jochen Brocks ennek kapcsán elmondta, hogy a nagyobb, aktívabb létformák megjelenését komolyan gátolta, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő táplálék. A korábban emlegetett algák például még mindig mikroszkopikus méretűek, de ezerszer akkorák, mint a cianobaktériumok, és sokkal táplálóbbak is azoknál. Brocks azt is hozzátette, hogy a cianobaktériumok az algák megjelenésével, nagyjából 650 millió éve kezdtek el eltűnni az óceánokból, ezzel megnyitva a lehetőséget az összetettebb ökoszisztémák kifejlődése felé.

Kisebb csoda, hogy ez így fennmaradt

A felfedezés azért is volt érdekes, mert kézzelfogható bizonyítékkal szolgált arra, hogy a Föld korábban egy lilás-rózsaszínes vaporwave albumborítóra hasonlíthatott. Ezt az elméletet már jóval korábban felvetette a University of Maryland molekuláris biológusa, Shil DasSarma, aki 2007-ben arról beszélt, hogy a korai mikrobák klorofill helyett egy másik fényérzékeny molekulát használtak a Napból érkező fény hasznosítására, amely a zöld fényt nyeli el, a vöröset és az ibolyát pedig visszaveri.

DasSarma hipotézise szerint a klorofillel dolgozó létformák nem tudták felvenni a versenyt ezekkel a mikrobákkal, ezért az evolúciójuk során kénytelenek voltak azokat a hullámhosszokat – vagyis a pirosat és a kéket – elnyelni, amelyek elnyelésére ezek az organizmusok nem voltak képesek. A 2018-as kutatás alapján jól látszik, hogy ez nem egészen így történt – a jelek szerint ugyanis maga a klorofill változott meg az évmilliárdok során –, de az mindenesetre kiderült, hogy a mai kékek és zöldek helyett valóban rózsaszín lehetett a Föld egymilliárd évvel ezelőtt.

Az ennyire ősi molekulák fennmaradásához egyébként rendkívüli körülményekre van szükség, Brocks a kutatás publikálása után a Live Science-nek azt írta, hogy az elhalt szerves anyagnak gyorsan le kell süllyednie a tengerfenékre, majd ott nem szabad, hogy bármiféle módon oxigénnek legyen kitéve, amely miatt megkezdődhetne a lebomlása, végül pedig a kőnek, amelybe beágyazódik, több százmillió éven át épségben kell maradnia. A kutatót éppen emiatt teljesen lenyűgözte, hogy olyan színeket láthatott, amelyeket egy több mint egymilliárd éve létezett organizmus állított elő.

Végezetül pedig azt is meg lehet említeni, hogy a rózsaszín tavak manapság sem példa nélküliek, Argentínában például gyakran előfordulnak. A háttérben viszont furcsa cianobaktériumok helyett a környezetszennyezés áll – a környezetvédők szerint a Chubut tartományban, Trelew várostól harminc kilométerre fekvő tavak színe azért változik meg, mert a térségben működő halászati üzemek beléjük ürítik a szennyvizüket, benne az elszíneződést okozó nátrium-szulfit tartósítószerrel.