2022. március 24. – 05:22
Az ukrajnai Odessza városa a történelem során több háborús konfliktus helyszíne is volt. 1905-ben a városban zavargások törtek ki, nem sokkal a Patyomkin hadihajó lázadó legénységének megérkezése után. A városban tartózkodó katonák tüzet nyitottak a tüntetőkre. Ezt dolgozta fel Szergej Eisenstein rendező a Patyomkin páncélos című, klasszikussá vált fekete-fehér némafilmjében, és világhírűvé tette Odessza lépcsőjét, a Patyomkin-lépcsőt.
A híressé vált lépcsőt 1837 és 1841 között építették, az olasz építész, Francisco Boffo és két orosz építész, Pottier és Avraam Melnyikov vett részt a tervezésben. A 142 méter hosszú lépcsősor megépítése akkoriban 800 000 rubelbe került, eredetileg 200 lépcsőfoka volt, azonban egy későbbi, 1933-as renoválás során nyolcat elvesztett. A Patyomkin-lépcső köti össze a várost és a kikötőt, és egyes források szerint úgy tervezték, hogy bármelyik végén állunk is, akár a tetején, akár az alján, úgy tűnhet, mintha nem létezne más, csak a végtelen lépcsősor.
De hogyan lett ennyire híres? A Szergej Mihajlovics Eisenstein rendezte Patyomkin páncélost 1925-ben mutatták be Moszkvában. A film az 1905-ös orosz forradalom 20. évfordulójára készült. Eredetileg egy több részből álló filmsorozatban akarták bemutatni az 1905-ös eseményeket, azonban a sorozat nem készült el. Végül Eisenstein a patyomkini lázadásról szóló eseményeket vitte vászonra, aminek az egyik leghíresebb momentuma az, amikor a menekülő emberek között egy babakocsit látunk legurulni a lépcsőn.
A Patyomkin páncélos mérföldkőnek számított a filmkészítésben a filmben használt montázstechnika miatt. A filmben két hivatásos filmipari szereplőn és egy színészen kívül – a Vakulincsukot alakító Alekszandr Antonov – mind amatőr színészek szerepeltek, a jeleneteit pedig külső helyszínen forgatták, díszletek nélkül. A források szerint egyébként Eisenstein kérésére az egész stábnak matrózruhában kellett megjelennie a premieren, a mozi előcsarnokát pedig a tengerészet zászlóival díszítették fel.
A Patyomkin páncélos világszerte ismert lett, és olyan hatása is volt, hogy a bemutatása után, 1926-ban számos ország megtiltotta a matrózoknak, hogy moziba menjenek és megnézzék, tartva a következményektől. A Patyomkin páncélos az évtizedek során több díjat is bezsebelt: az Amerikai Filmakadémia 1926-ban a legjobb filmnek választotta, 1958-ban bekerült a világ legjobb filmjeinek listájára, a Brüsszeli tizenkettőbe, és még húsz évvel később is, 1978-ban a filmtudomány szakemberei a 100 legjobb alkotás közé sorolták. A Brit Filmintézet 2012-ben beválogatta minden idők legjobb filmjei közé. A legnagyobb érdeme talán még is az, hogy lépcsőt a film megjelenése után keresztelték át Patyomkin-lépcsőre.
A megtörtént eseményeken alapuló film 1905-ös történéseket dolgozott fel: Szentpéterváron abban az évben volt a véres vasárnap, és akkor vesztette el Oroszország a Japánnal folytatott háborúját. Az egész országban forradalmi hangulat volt, az általános elégedetlenség egyre csak nőtt. A Patyomkin névre keresztelt orosz hadihajó és legénysége lőgyakorlaton vett részt Odessza közelében. A hajón a gyújtópont akkor következett be, amikor a matrózok megtagadták, hogy olyan kosztból egyenek, ami férges húsból készült. A hajó parancsnoka válaszként ponyvát dobott a zendülőkre (a 19. században ponyvát használtak a hajókon a kivégzéseknél, hogy ne legyen minden véres), a lázadó matrózok azonban visszavágtak. A kialakult tűzharcban nemcsak a hajó kapitányát lőtték le, hanem a felkelőket vezető Grigorij Vakulincsukot is. Vakulincsuk holttestét a hajó legénysége a közeli kikötővárosban, Odesszában ravatalozta fel, ott töltötték volna fel a készleteiket is.
Odesszában is feszült volt a hangulat, és a hadihajó lázadó legénysége csak tovább fűtötte ezt. Ezrek gyűltek össze az odesszai kikötő partján is, akik idővel csatlakoztak a lázadók ügyéhez. A zendülésről szóló hírek hamarosan II. Miklós orosz cárhoz is eljutottak, aki utasította katonáit, hogy verjék szét a lázadást.
Miután Odesszában zavargások, gyújtogatások törtek ki, a városban állomásozó katonák válogatás nélkül kezdték el lőni a felbőszült embertömeget, a harc legbrutálisabb jelenetei pedig a Patyomkin-lépcsőn (korábban Richelieu-lépcső) zajlottak. A mészárlás után ezer halott hevert a város utcáin, ahogy arról a Múlt-kor cikke megemlékezett.
A film nemcsak a rendezőt, a stábot és a történetet tette híressé, hanem magát a helyszínt is, és 2015 júliusában az Odessza Nemzetközi Filmfesztiválon az Európai Filmakadémiától az európai filmkultúra kincsei-emblémát is megkapta a fekete-tengeri kikötőváros híres lépcsője. A lépcső így bekerült a világ leghíresebb filmes helyszínei közé, többek között a svéd Bergman Center, az orosz Eisenstein Központ, a francia Lumière Intézet és az olasz Tonino Guerra Világa múzeum mellett.
A Telex tudósítói, Nyilas Gergely és Huszti István Ukrajna harmadik legnagyobb városában, a békeidőben egymilliós Odesszában tartózkodtak az utóbbi héten. A várost néhány repülőtérre, katonai objektumra lőtt rakétákon kívül eddig elkerülte a háború. A Telex tudósítói március 21-én élő bejelentkezésben beszéltek az odesszai helyzetről, és az aktuális hangulatról Ukrajna déli részén.
Források: Atlas Obscura, Wikipédia: Odessza, Wikipédia: Patyomkin páncélos, Wikipédia: Potemkin Stairs, Wikipédia: Brüsszeli tizenkettő, Múlt-kor: A Patyomkin páncélos legendája, Múlt-kor: A felkelés, amely kukacok miatt tört ki, Filmtekercs
