Háromórányi autóútra Szófiától, a Balkán-hegység szívében egy óriási kommunista ufó magasodik egy hegycsúcson, kilométerekről meghatározva a hegy látképét. Távolról nem látszik, de a Buzludzsa-emlékmű már csak egy csontváz, amely a kommunizmus szellemeként kísért a bolgár szempontból történelmi jelentőségű Buzludzsa-hegy csúcsán.
Túlzónak tűnhet az „óriási kommunista ufó” kifejezés, ám a Bolgár Kommunista Párt által építtetett emlékmű-múzeum-ünnepélyes gyülekezőhelyszín helyéből, méretéből és funkciójából adódóan is arra készült, hogy a lehető legszorosabb értelemben véve szenzációs legyen. Nem véletlen, hogy a tervezője, Georgij Sztojlov újkori megalitként, illetve intergalaktikus csészealjként emlegeti a művet.
Történelmi jelentőség
Nem véletlen, hogy pont 1981-ben (azon belül augusztus 23-án) avatták fel az emlékművet, aminek a megépítését a Bolgár Kommunista Párt szorgalmazta. Sok nevezetes évforduló gyűlt egybe ekkor, amiknek egy része természetesen a helyszínhez is kötődött. 1981-ben ünnepelték a bolgár állam alapításának 1300. évfordulóját, ekkor lett 90 éves a Dimitar Blagojev által alapított, első balkáni szociáldemokrata párt, de az avatáshoz hozzákötötték azt az itt zajlott 1868-as csatát is, amiben Hadzsi Dimitar és az általa vezetett 30 csetnik egy 700 fős oszmán sereggel csapott össze. Dimitarék vesztettek ugyan, és csak négy bolgár maradt életben, a helytállásuk viszont inspirációt adott, hogy Bulgária tíz évvel később felszabadítsa magát az 500 éves oszmán uralom alól – ennek a döntő ütközete nem messze, a Sipka-hágón zajlott.
Az emlékmű építése 1974-ben kezdődött, és hét évig tartott. A becslések szerint mai áron nagyjából 11 milliárd forintba került munkálatokra nagyrészt közadományokból jött össze a forrás, a munkát pedig a hadsereg, egy állami építőipari vállalat, illetve rengeteg önkéntes bevonásával végezték – összesen nagyjából hatezren dolgoztak a hegycsúcsra emelt épületen. Az alaphoz TNT-vel robbantották le egyenesre az 1441 méter magas hegy csúcsát, kilenc métert leszedve belőle, majd nagyjából 70 ezer tonna betont, 3000 tonna acélt és 40 tonna üveget hordtak fel oda. (Az építkezés összegébe az oda vezető, addig lényegében nem létező úthálózat kialakítása is beleszámít.)
A tervezője, Sztojlov egyszerre akart az antikvitásból merítő, de a jövőbe mutató épületet alkotni. Az ufószerű épület méretét taglalva megemlítette a római Pantheont, majd – Darmon Richter cikke szerint – egy kisebb mosoly után hozzátette, hogy annak belső zárt részének, vagyis a cellának a szélessége 40 méter, az általa tervezett emlékműé viszont 60 méteres.
Sztojlov az emberek emlékművének szánta a hatalmas építményt, amely előtt órákig sorakoztak a bejutni vágyók az átadás napján – a forró augusztusi hőségben orvosok hada állt készenlétben, hogy ellássák azt, aki rosszul lett. A kommunista párt feljegyzései szerint a következő években hárommillió látogatója volt az emlékműnek, nemzeti ünnepnapokon óránként 500 ember lépett át a kapukon. Amikor nem emlékmű-múzeumként funkcionált, a Bolgár Kommunista Párt rendezvényeit, díjátadóit tartották itt, de gyakran hoztak ide külföldi delegációkat is.
Csontváz a hegyen
Manapság engedély nélkül már senki nem teheti meg ezt, több okból sem. Egyrészt 2019-ben megkezdődött a rettenetes állapotba került emlékmű helyreállítása, másrészt pont a rettenetes állapot miatt balesetveszélyessé is vált a Buzludzsa. Az 1989-es bolgár rendszerváltás után egy ideig ugyan még őrizték a hegy csúcsán található épületet, de az 1990-es évek végén már biztosan nem volt erre forrás, így az időjárás, a graffitizők és más vandálok egyre nagyobb károkat tettek az épületben, aminek a teteje szinte teljesen eltűnt.
Belül valamennyire még látható az összesen több mint 500 négyzetméternyi mozaik, illetve a többi dombormű és falfestmény maradványa – jelenleg főleg ezekre fókuszál a helyreállítás –, amelyek az átadáskor híres bolgár politikusok, valamit Engels, Marx és Lenin arcát mutatták, de több jelenet is felbukkant a falakon, mint például „A Párt születése”, „A Párt harcai és győzelme”, a „Bolgár–szovjet barátság”, „A Mezőgazdaság szocialista rekonstrukciója”, a „Serdülők ellenállása” vagy épp a „Nők a szocialista társadalomban”. Ezek eredeti állapotáról ebben a cikkben láthatók képek.
Ezek gyűrűjében egy hatalmas, mára rendkívül romos terem található, a tető alatt díszelgő hatalmas sarló és kalapács viszont még dacol az időjárás kihívásaival. De ha már kommunista jelképek – az ufószerű építmény oldalán egy 70 méteres torony található, amelynek mindkét oldalát egy-egy 6,5×12 méteres, vörös csillag díszíti. Ezek egyébként egyenként háromszor akkorák, mint a Kreml tetején látható vörös csillag.
Megmentenék, hogy intő jel legyen
„A Buzludzsát meg kell őrizni, mielőtt a mozaikok elvesznek, és a tető beomlik – ami egy évtizeden belül megtörténhet” – figyelmeztet a restaurálás egyik vezetője, Dora Ivanova, aki hozzáteszi, hogy a Buzludzsa mindig is politikai eszköz volt, és még mindig az. „Véleményem szerint csak egy átpolitizált örökség formájában lehet megmenteni. Múzeumként a Buzludzsa produktív vitákra ösztönözhetne a traumatikus múltunkról – ami Bulgáriából még mindig hiányzik.”
Az emlékmű eredeti állapotának visszaállítása megfizethetetlenül drága megoldás, míg a kommunista szimbólumok aprólékos helyreállítása a kommunistaellenes bolgárok millióinak felbőszítését kockáztatná. Ivanova „Buzludzsa-projektje” ehelyett részleges rekonstrukciót javasol, amely megállítja a további károkat, miközben az emlékművet jelenlegi, félig romlott formájában fagyasztaná be. Ez egy diplomatikus megoldás lenne, de alsó hangon erre is 400-750 millió forintnak megfelelő összegre lenne szükség. A helyreállítás azonban nem kezdődhet meg a bolgár kormány jóváhagyása nélkül; a kormány viszont továbbra sem adott műemléki státuszt az épületnek.
