Hat hónapig radioaktívat vizelt a későbbi amerikai elnök, miután kigányolt egy leolvadt atomreaktort

James, azaz ismertebb becenevén Jimmy Carter az Egyesült Államok 39. elnöke volt, és mindmáig az egyetlen, aki egy leolvadt atomreaktor közelében mentési munkálatokat végzett. Persze nem akkor, amikor elnök volt, hanem még évtizedekkel korábban, Carter ugyanis annak az osztagnak a tagja volt, amelyet kivezényeltek, hogy rakjanak rendet a kanadai Chalk River Laboratories reaktorában történt baleset után. Cartert akkor arra figyelmeztették, hogy a bekapott radioaktív dózis után ne reménykedjen gyereknemzésben. Ehhez képest lett neki négy, és 97 éves korában még mindig vígan éli az életét.

A reaktorba leereszkedő későbbi amerikai elnök története 2021 végén kapott lábra az interneten, és annyira hihetetlennek hangzottak a részletek, hogy a Snopes is bevetette magát, hogy ellenőrizze a tényeket, miszerint Carter segített a mentésben, amikor megtörtént a világ első reaktorleolvadása. (A Snopes-ítélet: igaz.)

A tények pedig a következők. 1952. december 12-én a Chalk River labor NRX reaktora leállt. A leállás önmagában is gond volt, de a létesítmény irányítói sem voltak a helyzet magaslatán, ezért olyan hasadási láncreakció indult el, amitől elkezdett többszörösére növekedni a kitermelt energiamennyiség. Akkoriban a Chalk River 30 megawatt körül termelt, a hibák miatt viszont ez 60 és 90 megawatt közé ugrott.

Ez nem lett volna még feltétlenül probléma, de a létesítményben akkor éppen használatban volt pár olyan kísérleti üzemanyagrúd, amely nem kapott elég hűtést, ezért ekkora energiaszint mellett megolvadtak. A szakemberek megnyitották a hűtőrendszerbe épített nyomásszabályozó szelepeket, ami robbanást okozott.

A robbanás miatt a hasadóanyag részecskéi a levegőbe jutottak, és több millió liternyi sugárszennyezett víz árasztotta el a labor alsó szintjét. Ezt a vizet később az Ottawa folyóba pumpálták. Az NRX-reaktort le kellett cserélni, Kanada pedig megkérte az Egyesült Államokat, hogy segítsen a takarításban, és szálljanak be a meghibásodott reaktor szétszedésébe. Ennek a brigádnak volt a vezetője Carter.

James Carter 1946-ban végzett a tengerészeti akadémián, két év csatahajón tett szolgálat után tengeralattjáróra kérte magát, ahol műszerészként is dolgozott. Amikor elindult az amerikai hadsereg atomtengeralattjáró-programja, Cartert beválogatták a résztvevők közé egy előléptetés után, így 1952 novemberétől a következő év márciusáig az amerikai atombizottság tengeri reaktorokkal foglalkozó részlegén szolgált. Az előléptetése után egy hónappal történt a baleset Chalk Rivernél. Carter egyébként az édesapja halála után, 1953 júliusában leszerelt a tengerészgyalogságtól, és nem sokkal később az aktív szolgálatot is maga mögött hagyta.

Az akkor 29 éves Carter kapott az irányítása alá 23 embert, a csapat feladata pedig az volt, hogy szétszereljék a Chalk Riverben található, ismétlem, leolvadt reaktort. A későbbi amerikai elnök rendszeresen beszélt arról, milyenek voltak a munkálatok Kanadában. A reaktor értelemszerűen a föld alatt volt, ráadásul súlyosan sugárszennyezett, ezért a csapat tagjai maximum 90 másodpercig lehettek a közelében – bár Carter azt is többször említette, hogy akkoriban kevésbé szigorúbban vették azt, hogy mennyire lehet egy embert kitenni radioaktív sugárzásnak, az 50-es évek elején ez a mennyiség ezerszerese volt a későbbi határértéknek.

Amikor Carter és csapata vonattal megérkezett a helyszínre, a helyiek összeraktak a csapatának egy műreaktort egy közeli teniszpályán, ahol gyakorolhatták, mit fognak a kilencven másodpercben művelni, melyik csavarokat milyen sorrendben fogják meglazítani. Aztán amikor eljutottak az igazi reaktorba, a műreaktort arra használták, hogy kövessék a föld alatti munkálatokat – ha benn leszedtek egy anyát, akkor azt leszedték a teniszpályán is, mondta el Arthur Milnes írónak még 2008 körül.

A munka gond nélkül lezajlott, a reaktort sikerült szétszedni. Elmondása szerint Carter vizelete még hat hónapig radioaktív volt. Szerinte eléggé tisztában voltak az emberek azzal, hogy milyen hatása van, ha sugárszennyezés közelében jár az ember, a későbbi elnöknek azt mondták, hogy ne nagyon számítson arra, hogy lesznek gyerekei a jövőben. Aztán mégis lettek, méghozzá négy.

Peter Bourne, Carter egykori tanácsadója és közeli barátja szerint az elnök későbbi rendelkezéseire nagy hatással volt az, ami Chalk Rivernél történt. Bourne szerint Carter addig elég tudományosan, szenvtelenül tekintett az atomenergiára, a kanadai munkálatoknál pedig első kézből megtapasztalta annak destruktív mivoltát.

Carternél a 2010-es években, azaz a késő nyolcvanas éveiben rákos daganatokat diagnosztizáltak, a máján és az agyán is találtak melanómákat, de a kanadai sugárzás mellett ebben nagy szerepet játszhatott az is, hogy a családjában gyakoriak voltak a daganatos megbetegedések. Sikeres műtét és sugárkezelés után 2015 végére már rákmentes lett. A 97 évet és 100 napot meghaladó korával ma a leghosszabb ideig életben lévő amerikai elnök. Túlélte a Chalk River-labort, ahol 1959-ben szintén volt egy baleset, majd sok-sok évvel később, 2018-ban örökre lekapcsolták azt a reaktort is, aminek az elődjét Carter vezetésével sikerült lecserélni.