Kevés állatfajjal bánt el annyira a sors, mint az Európából, azon belül is a Pireneusok hegyeiből 2000-ben eltűnt pireneusi kőszáli kecskével, amely nem hogy egyszer, de kétszer jutott a kihalás sorsára, ráadásul egyik eset tragikusabb volt a másiknál. Ám mielőtt rátérnénk a részletekre, gyorsan ismerkedjünk meg a pireneusi kőszáli kecskékkel virtuálisan, ha a természetben erre már nincs is lehetőségünk.
A pireneusi kőszáli kecske, vagy ahogy arrafelé nevezik, bucardo, nem meglepő módon a Pireneusokban élt, annak spanyol és francia oldalán egyaránt. Nagyjából 18 ezer évvel ezelőtt, a legutóbbi jégkorszak végeztével hódították meg maguknak ezt a területet több más, velük közeli rokonságban álló kőszáli kecskével együtt. Évezredeken át nagy számban grasszáltak a sziklás hegyoldalakon, feljegyzések szerint még a középkorban is jelentős mennyiségű egyeddel lehetett találkozni. Az 1800-as években aztán drasztikusan fogyni kezdett a példányszám, olyannyira, hogy 1910-ben már csak 40 bucardót tudtak összeszámolni – nagyban a térség állattenyésztése miatt csökkent az életterük, de a kihalás pontos okát nem tudták feltárni.
Tragikus halál
Az 1910-es években megfigyelt pár tucat állatot bármennyire óvták, nem tudták felduzzasztani a populációt – 1997-re összesen egyetlen élő példány, egy Celia nevű nőstény maradt. De ő sem sokáig húzta: 2000. január 6-án parkőrök találták meg az állat tetemét egy nemzeti parkban. Celia halálát, egyben a faj kihalását egy kidőlt fa okozta, ez esett rá ugyanis az állatra.
Szerencséjükre több természetvédő egy évvel korábban bőrmintát vett Celia füléből, pont azzal a céllal, hogy ha később lehetőség lesz, megpróbálják klónozni az állatot. Ez 2003-ban, spanyol tudósok, illetve egy Advanced Cell Technology nevű cég segítségével jött el – igaz, a folyamat azért jóval bonyolultabb volt, mint ahogy a Jurassic Park alapján tűnne laikusoknak.
A folyamat során 500 klónozott embriót hoztak létre, ezek közül 154-et ültettek be különféle kecskefajták nőstény egyedeibe. A 154 közül csak 5 esetben lett vemhes a kiszemelt példány, és csak egyetlenegy jutott végig a vemhesség teljes szakaszán, és fejlődött ki annyira, hogy világra is jöjjön.
A második kihalás
A klónozott állatot császármetszéssel hozták világra, ezután minden úgy tűnt, modern csodát látunk, és egy faj visszatérhet a kihalás után. A gida szívverése rendben volt, rugdosott is – csak épp lélegezni nem tudott. Kiderült ugyanis, hogy súlyos tüdő-rendellenességgel jött világra, a bal tüdőfele egy pluszlebenyből állt, emiatt a tüdő túl nagy volt, és nem tudott megfelelő mértékben megtelni levegővel a bordák között. Így az állat nagyjából 10 perc szenvedés után elpusztult.
A sors sokadik fintora a pireneusi kőszáli kecske történetében, hogy a klónozási kísérlet eredményét csak 2009-ben ismertették, ami hiába irányított nagyobb figyelmet a faj feltámasztására, addigra elfogyott az anyagi keret, a részt vevő tudósok pedig már más projekteken dolgoztak.
Forrás: Forbes
