Amikor az ember az angol nyelv tanulásában eljut a konyhai témák szókincséhez, általában meglepetten tapasztalja, hogy az angolok mintha spórolnának a kifejezésekkel, és ugyanúgy hívják a borsot meg a paprikát. A pepper szó önmagában vagy a black, azaz fekete jelzővel a borsot jelöli, más előtaggal meg a paprikát: chili pepper, bell pepper, cayenne pepper és a többi. Utóbbi egyébként magyarul cayenne bors néven ismert, bár valójában nem borsból van, hanem őrölt pirospaprikából. És ez a sztori innentől még sokkal-sokkal logikátlanabb lesz.
Gyorsan nevezzük is meg az egész káosz okozóját: Kolumbusz Kristóf, a nagy felfedező, aki behozta a paprikát Európába.
Amikor Kolumbusz elindult a híres útjára 1492-ben, a bors már bőven ismert és használt fűszer volt az európai arisztokraták körében. Azért elsősorban náluk, mert nagyon drága volt, és a török hódítással párhuzamosan egyre drágább, hiszen a Dél- és Délkelet-Ázsiában honos növényt elég nehéz volt úgy eljuttatni az európai asztalokra, hogy a szárazföldi út nagy részét háborúk dúlták. De nem csak fűszerként volt keresett és emiatt drága a bors, akkoriban ugyanis változatos gyógyhatásokat is tulajdonítottak neki, ahogy az egzotikus fűszereknek a fahéjtól a szegfűszegig. A fűszer-kereskedelem iszonyú nagy biznisz volt akkoriban, nem csoda, hogy II. Ferdinánd aragóniai király, Kolumbusz flottájának finanszírozója azzal indította útnak az expedíciót, hogy lehetőség szerint hozzon haza aranyat és fekete borsot. És ha útközben beüt pár nagy földrajzi felfedezés, az már csak hab a tortán.
Ennek megfelelően, amikor a Kolumbusz kikötött a karibi szigetvilágban, elég nagy csalódás volt számára, hogy arrafelé nem terem fekete bors. B tervként megpróbált olyasmit keresni, ami legalább távolról emlékeztet a borsra, és sikerként adhatja el otthon, a spanyol királyi udvarban. Ilyen fűszernövényből viszont kétfélét is talált. Az egyik a szegfűbors volt, ami ránézésre egészen hasonlít a fekete borsra, de az íze teljesen más – ezért is kapta az angolban a kicsit Harry Potter-esen hangzó allspice, azaz mindenfűszer nevet. A másik pedig a csípős paprika, ami ugyan abszolút nem borsszerűen néz ki, de ugyanúgy csíp (jó, kicsit másképp, mert a kapszaicin adja a csípősségét, a borsnak pedig egy másik vegyület, a piperin).
Kolumbusz vett egy nagy levegőt, és beblöffölte Ferdinándnak, hogy egy különleges, ritka borsfajtát talált.
Ízében és hatásában olyan, mint az ázsiai, viszont – Kolumbusz nagyvonalú becslése szerint – évi ötven hajórakományra valót lehetne behozni belőle Európába, a királyi udvar és kincstár nagy örömére.
Kolumbusz nyomán tehát a paprikát elkezdték borsnak nevezni Európában. Aztán kiderült, hogy a borssal ellentétben egész jól megél a növény a mi éghajlatunkon is, sőt, amikor portugál hajósokkal eljutott a paprika Ázsiába, ott nagyon gyorsan elterjedt, beépült a helyi konyhákba, és kismillió variációját nemesítették ki. A hollandok, akik akkoriban uralták a világ fűszer-kereskedelmét, a piacukat féltve erősen igyekeztek mindenkiben nyomatékosítani, hogy a paprika az bizony nem bors. Ők a navatl (őslakos mexikói indián nyelv, egyfajta uto-azték) nyelvből származó chili, esetleg chilli vagy chile nevet preferálták. Az angol nyelvben végül ez úgy csapódott le, hogy megtartották a peppert is, és hozzátették a chilit is.
Jogosan felmerül a kérdés, hogy ha Chilében, az országban őshonos a chili, a paprika, akkor melyik kapta a másikról a nevét. Mindkét tipp rossz, csak véletlen egybeesésről van szó, arrafelé egyébként a csilipaprikát úgy hívják, ají.
Hogy a bábeli zűrzavart tovább fokozzuk:
- Az angol nyelv egyébként ismeri azt a szót, hogy paprika, csak ők az őrölt piros fűszerpaprikára használják.
- Hungarian pepper, azaz magyar paprika néven viszont azt a sárga, nem csípős verziót ismerik, amit mi tv-paprikának nevezünk.
- A kaliforniai paprika kifejezést Kaliforniában nem ismerik, az angol nyelv a bell pepper, vagyis harangpaprika szót használja.
- Kivéve az egyik variációt, aminek viszont California Wonder a hivatalos neve.
- A pepperoni kifejezés, ami nálunk mindenféle zöld, hegyes, csípős paprikára használatos, az angolban a paprikás szalámit jelenti.
