Tök üres vonatokat futtatnak Nagy-Britanniában csak azért, hogy kijátsszák a törvényt

2021. november 11. – 05:08

Tök üres vonatokat futtatnak Nagy-Britanniában csak azért, hogy kijátsszák a törvényt
Az egyik szellemjárat Cardiffban, ami egyszer közlekedik minden héten szombaton – Fotó: Shawn Spencer-Smith / Flickr

Másolás

Vágólapra másolva

Aki azt hitte, hogy közép-európai sajátosság az abszurd törvények alkalmazása, vagy azoknak – mondjuk úgy – kreatív kijátszása, annak most Nagy-Britannia és a szellemvonatok (ghost train) példáján keresztül mutatjuk be, hogy tévedett.

Ma Magyarországon is simán fel lehet ülni olyan vonatjáratokra, ahol a kalauz az egyetlen utastársunk, de ezeken a vonalakon tessék-lássék még szeretnék, hogy utazzanak emberek. Nagy-Britanniában viszont számos olyan járat közlekedik, amelyeken meglepetésszámba megy, ha van utas. Amikor az előbb azt írtam, hogy járat, némileg túloztam is, mert egy vonat esetében, ha heti egyszer megy, és csak az egyik irányba, mint Bordesley esetén, nem nagyon beszélhetünk rendszerességről és utasbarátságról.

Hogy mi számít szellemvonatnak a briteknél, azt nem olyan könnyű pár szóban összefoglalni. Közös jellemzőjük, hogy ritkán járnak, általában napi egy-két járat, szinte teljesen üresek a szerelvények, és többnyire nem praktikus a menetrendjük. Utóbbiakról nem is egyszerű információt beszerezni. A szellemvonatok létezésének egyetlen igazi indoka a költséghatékonyság, ami elsőre elég ellentmondásosnak tűnik, mert ki az a hülye, aki üres szerelvényeket futtat (a felcsúti kisvasutat most hagyjuk).

A szellemvonatokat parlamenti vonatként is ismerik Angliában, amivel az 1844-es vasúti törvényre utalnak. Egy baleset után – egy nyitott kocsi felborulása után három kőműves halt meg – írták elő a vasúttársaságoknak, hogy kötelező a kispénzű utasoknak is legalább napi egy olyan vonatot indítani, amely fedett, és minden állomáson megáll. A társaságok nyűgként és pénzügyi buktaként élték meg az új szabályozást, és válaszul csak a minimumot lőtték be. Napi egy vonatot indítottak, lehetetlen időpontokban, lehetőleg undok és kiállhatatlan személyzettel, hogy akit lehet, azt elriasszák. Ha a mostani ritkított járatok nem is ennyire elviselhetetlenek, a parlamenti vonat nevet azért megörökölték.

Egy parlamenti vonat ábrázolása egy 1859-es metszeten – Forrás: The Library of Congress / Wikimedia Commons
Egy parlamenti vonat ábrázolása egy 1859-es metszeten – Forrás: The Library of Congress / Wikimedia Commons

A törvény ma már nem ilyen kemény, de a vasúti személyszállítást nagy részben lefedő magántársaságok kormánnyal kötött szerződéseiben rendre ott szerepel az alapszolgáltatás kötelező biztosítása minden vonalon. Ha bizonyos vonalakon csak lézengenek az utasok, eleve meg sem éri naponta több vonatot indítani, és a társaságok gyorsan eljutnak addig, hogy legjobb lenne felszámolni a vonalat.

A felszámolás ellen viszont az szól, hogy roppant költséges és hosszadalmas folyamat. Először is vizsgálatot kell készíteni, hogy a bezárásnak milyen hatásai lennének az utasokra, a környezetre és a gazdaságra. Miután elkészült ez a tanulmány, benyújtják a közlekedési minisztériumhoz. A bezárásról a sajtóban is be kell számolni, legalább hat hónappal a tervezett időpont előtt. Ezután egy 12 hetes véleményezési időszak következik, nyilvános meghallgatásokkal, tiltakozásokkal, végül a Vasúti és Közúti Hivatalhoz kerülnek a tervek, amelyek alapján döntenek a bezárásról.

A tapasztalatok alapján jóval kevesebb macerával, bürokratikus útvesztővel és pénzzel jár, ha a bezárás helyett inkább fenntartják a közlekedés látszatát, hivatalos szóhasználattal élve teljesítik az utasforgalmi szolgáltatási követelményeket.

A magyar gyakorlat némileg egybecseng ezzel, itthon sok vonalat papíron nem bezártak, hanem a hivatalos szakkifejezés szerint csak „ideiglenes üzemszünet” volt rajta, így nem kellett például a sínek felszedésével sem vesződni és pénzt költeni rá. Igaz, itthon a kamuvonatok közlekedtetésétől eltekint a szabályozás. De térjünk vissza Nagy-Britanniába!

A szellemvonatokról nem sokan tudnak még a briteknél sem, viszont egy lelkes rajongói köre is megszületett. A szellemvonatvadászok a lehető legtöbb kamuviszonylatot próbálják végigutazni és a lehető legtöbb szellemállomást meglátogatni. Becsléseik szerint Nagy-Britanniában közel 50 olyan vonal van, amelyen inkább csak látszatból közlekedtetnek vonatokat. Ismernek olyan viszonylatokat is, ahol hetente csak egyszer áll meg vonat, az is csak az egyik irányba. Az is többször előfordult már velük, hogy olyan állomásig kértek jegyet, amiről a vasutasok is állították, hogy oda nem jár vonat.

Egy szellemvonatot fotóznak egy londoni állomáson – Fotó: <a href= Aubrey / Flickr" src="/uploads/images/20211109/1636469231-temp-fCOPnP.jpg">
Egy szellemvonatot fotóznak egy londoni állomáson – Fotó: Aubrey / Flickr

A pazarlónak és értelmetlennek tűnő szellemvonat-üzemeltetésnek azért haszna is van. Ahol vonat jár, ott nem lesz az enyészeté a vasútpálya, a mozdonyvezetők is gyakorlatban maradnak a helyi sajátosságokat megismerve, és ha valamikor újra fellendül a vonatközlekedés, nem kell a nulláról újrakezdeni. Ez nem csak egyszerűen csodavárás, pár éve a sokáig tetszhalott Halton Curve szakaszba leheltek újra életet, amikor kiderült, hogy javíthatja a Liverpool és Észak-Wales közötti összeköttetést.

A kiskapunak is van azonban kiskapuja, a London Midland nevű társaság nem vesződött a vonatokkal, karbantartásra hivatkozva pótlóbuszokat állított ideiglenesen forgalomba az elnéptelenedett vonalán. Az ideiglenességnek elég tág értelmezést hagytak, 14 éve járnak vonatok helyett buszok.

Források: BBC | The Ghost Station Hunters | Wikipedia | Reader Digest

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!