Augusztusban volt a 60. évfordulója, hogy megkezdték építeni a Berlint kettészelő Fasisztaellenes Védőfal építését, de a lebontásának is már lassan 32 éve, egészen pontosan november 9-én kezdték meg a (nagy részének) felszámolását. A fal eltűnése viszont nem oldott meg mindent, több mint 30 évvel Németország újraegyesítése után is vannak még különbségek az egykori nyugati és keleti oldal között.
Egy 2020-as tanulmány szerint az egykori keletnémet oldalon kapott fizetés csak a 88,8 százalékát éri a nyugatinak, a korábbi kommunista terület tartományainak gazdasági ereje továbbra is elmarad a nyugati társaktól, még a leggyengébb nyugati tartomány, a Saar-vidék szintjét sem éri el. De kevésbé fontos dolgokban is megtalálni a különbséget, a korábbi NDK-t például két csapat képviseli csak a 18 fős Bundesligában, az RB Leipzig és az Union Berlin – a Hertha ugye Berlin nyugati oldalán található.
Ugyanilyen, aprónak tűnő különbség látható Berlin éjszakai látképén, már ha elég magasra emelkedünk. 2013-ban Chris Hadfield kanadai űrhajós készített egy képet, amin tökéletesen kivehető, hol is húzódott a hírhedt berlini fal anélkül, hogy bármit is látnánk a képen a falból. A különbség ugyanis a közvilágításra használt izzókból ered – a nyugati oldalon fehérebb fényt láthatunk a keleti sárgábbal szemben. Ennek oka prózai:
az egyik oldalon már volt pénz a közvilágításban használt izzók átfogó cseréjére, a másikon még nem.
A keleti, sárgásabb fényt biztosító lámpák úgynevezett nagy nyomású nátriumlámpák, amik egyébként már egy fejlettségi ugrást jelentettek a még náluk is gazdaságtalanabb higanylámpákkal szemben. Nyugaton viszont argongáz-higanygőz keverékkel töltött fénycsöveket használnak, amik olcsóbbak, kevesebb karbantartást igényelnek, tovább tartanak, és kisebb a károsanyag-kibocsátási együtthatójuk – írta a Guardian 2013-ban a berlini önkormányzat utcabútorokért felelős részlegének tájékoztatása alapján.
Christa Mientus-Schirmer, a berlini önkormányzat munkatársa annyit tett hozzá, hogy a több mint negyven évig kettéválasztott Berlinben rengeteg fejlesztést végeztek az újraegyesítés óta, de még nem volt elegendő forrásuk arra, hogy minden különbséget eltűntessenek a város két fele között. Erre egyébként hosszabb távon lesz esély, Berlin ugyanis 2050-re teljesen karbonsemlegessé válna – önkormányzati szinten –, ami miatt a nátriumlámpáknak is el kell tűnniük. 2019 januárjában viszont még mindig nagyjából 30 ezer volt meg az eredetileg 40 ezer darabból a keleti oldalon a Der Tagesspiel szerint, amely kiemeli, hogy évente körülbelül háromezer lámpát cserélnek ki. Egy 2016-os kép alapján egyébként akkor még mindig elég jól látszódott a lámpahatár:
Az élesen látható határvonal még egy dologra visszavezethető az egyik berlini tömegközlekedési szóvivő szerint, nevezetesen arra, hogy hol találhatók ezek a lámpák, a nyugati oldalon ugyanis kisebb fényszennyezést jelentő borításban, illetve eleve olyan helyen találhatók, amik az ég felé kevesebb fényt sugároznak.
A fenti képet készítő Hadfield egyébként nem vaktában nyomogatta a fényképező gombját az űrben. 1995-ben és 2001-ben, még a NASA űrsiklóprogramjában a Mir orosz űrállomás, illetve a Nemzetközi Űrállomás (ISS) összeszerelésében is részt vett, 2012-13 között pedig kisebb médiasztár lett belőle, köszönhetően annak, hogy élvezetes, informatív, ugyanakkor látványos kísérletekkel és magyarázatokkal hozta közelebb az űrt és a súlytalanságot a Földön ragadt embertársainak. Például bemutatta, hogyan is kell fogat mosni az űrben vezetékes víz és mosdókagyló nélkül, vagy hogy hogyan zajlik a hajvágás, a borotválkozás az ISS fedélzetén, illetve mi történik, ha súlytalanságban kicsavarunk egy vizes rongyot.
Hadfield a kísérletek mellett több tízezer fotót is készített az űrből, hogy bemutassa a Föld csodáit, igaz, a nagyjából 45 ezer kép jó részét ő maga sem látta sokáig, egyből a NASA archívumaiba kerültek ugyanis. Aztán arra gondolt, hogy vétek lenne, ha soha nem látná őket a nagyvilág, így kiválasztott 192 képet, amiket egy albumban ki is adott. A címe You Are Here: Around the World in 92 Minutes, vagyis Ön itt áll: 92 perc alatt a Föld körül.
Mivel azóta nem járt az űrben, így újabb űrfotók készítésére sem volt lehetősége, de két másik könyvvel is előrukkolt. Az egyikben az űrutazásai során tett felismeréseiről vall, a másik, frissen megjelent regényében pedig egy alternatív történelmi űrthrillert írt a hidegháborúra kihegyezve.
