A szentté avatott középkori gyógyító nővér, aki abortuszrecepteket adott a hívőknek

2021. október 18. – 05:01

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

A később szentté avatott Hildegárd von Bingen a 12. század egyik legkiemelkedőbb művésze és tudósa volt. A rupertsbergi bencés apácakolostort vezető apátnő élete során számos teológiai és filozófiai esszét jegyzett, verseket írt, ő volt Európa egyik legkorábbi zeneszerzője, akinek a művei fennmaradtak. Emellett még arra is maradt ideje, hogy a természettudományokkal foglalkozzon. A gyógyításról szóló írásai miatt sokan az első német orvosnőnek tartják, aki – mai szemmel nézve a szent mivoltával elég furán összeegyeztethető módon – az abortuszról is adott tanácsokat.

Hildegárd 1098-ban, egy nemesi család tizedik gyermekeként született a Rajna-vidéki Bermersheim vor der Höhe településen. Nyolc éves volt, amikor a szülei felajánlották őt az egyháznak, és apácákra bízták a nevelését. Első kolostori otthona a Boldog Jutta által alapított disibodenbergi kolostor volt. Amikor Jutta 1136-ban meghalt, a nővérek Hildegárdot akarata ellenére az apátnőjükké választották. A rupertsbergi kolostort már az ő vezetésével építették fel 1147 és 1152 között.

Hildegárd 1150 körül kezdte el írni a két nagy orvosi szöveggyűjteményét, a Physica és a Causae et Curae című műveket. A könyvekben 437 egészségügyi állítást tett, és 175 különböző növény gyógyászati felhasználásáról írt. Ebben több gyógynövényről is megállapította, hogy serkentő hatással vannak a menstruációra, vagy pedig elősegítik a vetélést.

Egy helyen például azt írta, hogy a mezei mimózával, krizantémmal, muharral és ezerjófűvel kevert forróvizes fürdő segít a terhesség megszakításban. A fürdő mellett még egy mézes-boros, különféle gyógynövényekkel összefőzött ital napi fogyasztását is ajánlotta. „Igyuk ezt naponta mind a böjt alatt, mind étkezés közben öt vagy tizenöt napig, vagy amíg a dolog meg nem oldódik” – írta. A modern farmakológiai vizsgálatok megállapították, hogy a Hildegárd által említett növények közül több valóban hatásos lehet a menstruáció vagy az abortusz előidézésében, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a középkori készítményeket nem lehet egészen pontosan lemásolni.

Bingeni Szent Hildegárd (1098-1179) ábrázolása egy 19. századi metszeten – Fotó: Leemage via AFP
Bingeni Szent Hildegárd (1098-1179) ábrázolása egy 19. századi metszeten – Fotó: Leemage via AFP

Ma úgy tűnhet, nehéz összeegyeztetni a hildegárdi orvoslást az általa vallott hittel: egy szentéletű keresztény gyógyító nő, aki abortuszszereket ír fel? Míg a hivatalos jogi és vallási előírások a történelem nagy részében valóban elítélték az abortuszt, a fennmaradt orvostörténeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a terhességmegszakítás mindig is egészen elterjedt volt. „Ha egy nő életének megmentéséről volt szó, a keresztény orvosok habozás nélkül ajánlották fel ezeket az eljárásokat” – írta Roland Betancourt amerikai művészettörténész a Scientific Americanben megjelent cikkében.

A nőgyógyászati témájú szövegek az ókortól kezdve tele voltak fogamzásgátló szerek receptjeivel. Az I. században élt görög katonaorvos, Pedaniosz Dioszkoridész a De materia medica című gyógyszerkönyvében több mint ötven szert és módszert említ, ami állítása szerint jó a terhesség megszakítására. Az ilyen receptúrák a középkorban is rendszeresen megjelentek az orvosi könyvekben, ami arra utal, hogy az abortusz már ekkor is egy bevett egészségügyi eljárás volt.

Úgy tartják, Hildegárd nemcsak a kolostori elöljáróitól, hanem népi gyógyítóktól és gyógynövénykereskedőktől is szerezte a tudását. Erre utal, hogy Hildegárd szövegeiben az orvoslás hivatalos nyelve, a latin gyakran keveredik német kifejezésekkel és népi bölcsességekkel.

Hildegárd 1179. szeptember 19-én, 81 évesen halt meg a rupertsbergi kolostorban. Halála után több zarándoklatot is szerveztek a sírjához, ahol aztán csodás gyógyulásokról számoltak be. A hivatalos szentté avatást a történelem során többször elindították, de ennek lezárásig csak a közelmúltban jutottak el. XVI. Benedek pápa 2012. május 10-én avatta szentté. majd az év október 7-én egyházdoktorrá is avatták.

Felhasznált források: