2021. szeptember 28. – 07:21
Leginkább az Instagramot pörgetve, esetleg a Facebookot tallózgatva időről időre szembejönnek olyan látványos tájképek, amikről azért látszik, hogy teljesen manipuláltak, és csak a szívecskéket akarják begyűjteni velük. Na, pont ilyennek tűnik az ujjlenyomatsziget is, azzal a különbséggel, hogy ez a hely igenis létezik. Ráadásul tőlünk nem is olyan messze, az Adria partjainál található.
Ha a Šibenik-szigetcsoport részét képező Baljenac-szigeten (más néven Bavljenac) járunk, leginkább az tűnhet fel, hogy a lakatlan földterületet rengeteg apró kőkerítés borítja. Csak a magasból, levegőbe emelkedve derül ki, hogy a sziget egészen érdekes mintázatot rejt a felszínén: mind a terület formája, mind az azt borító apró kőkerítések olyan hatást keltenek felülről, mintha egy hatalmas ujjlenyomatot látnánk.
A hatalmas persze relatív, a sziget területe 0,14 négyzetkilométer, vagyis akkora, mint a Horváth-kerttel kiegészülő Vérmező. Ekkora helyen zsúfolódik össze az ujjlenyomat barázdáit adó összesen 23,357 kilométer hosszúságú kőkerítésrendszer, amelyet kétszáz éve építettek a helyiek.
És hogy mi célból? A mára lakatlan sziget egykoron a helyi olajbogyó- és szőlőtermesztés – és borkészítés – egyik fontos helyszíne volt, ahol ezekkel a kőfalakkal próbálták megvédeni az olajfákat és a szőlőtőkéket a széltől, illetve így jelölték az egyes területek határát. Magukat a falakat egyébként – többek között az Angliában, Írországban és Skóciában is látható hasonló kőfalakhoz hasonlóan – habarcs nélkül, az egymásra és egymás mellé illeszkedő kövek gondos kiválogatásával építették. A szomszédos Kaprije szigetéről származó földművesek állítólag a 19. században kezdték meg a szigeten a mezőgazdasági munkákat, bár a falak egy része már korábban is épülhetett. A munkavégzés egyszerű menet szerint zajlott: a férfiak reggel kitették a kerteket gondozó nőket a szigeten, elmentek halászni, majd azt befejezve este felvették a növényekkel foglalkozó nőket.
Mára ennek már semmi nyoma, se munkásokat, se olajfákat vagy szőlőtőkéket nem találni a szigeten, csak a kőfalak maradtak. És hogy minél tovább maradjanak, a horvát kormány kezdeményezte, hogy a sziget kerüljön fel az UNESCO világörökségi listájára – egyelőre viszont még csak a javaslati listán szerepel a terület.