Amerika leghülyébb milliomosa azon is nyert, amikor még nagyobb hülyét akartak csinálni belőle

2021. szeptember 02. – 05:09

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Elég sok furcsa dolog esett meg az amerikai függetlenségi háború környékén, közülük az egyik legnagyobb furcsaság Timothy Dexter minden racionalitást mellőző, mesés meggazdagodása volt.

Dexter 1747 januárjában született a későbbi Egyesült Államok 13. államának helyén található Massachusetts-öböl tartományban. Túl sokáig nem koptatta az iskolapadot: nyolcévesen, két osztály elvégzése után otthagyta a sulit, hogy kétkezi munkából, farmokon dolgozva éljen meg. Idáig semmi különös nincs Dexter életében, a sztori onnantól válik izgalmassá, hogy hősünk 1769-ben, 22 évesen a közeli Newburyportba költözött, ahol elvett egy vagyonos, 32 éves özvegyet, bizonyos Elizabeth Frothinghamet, akinek pénzéből egy hatalmas villába költöztek.

A nagy pénzhez jutó Dexter szeretett volna a helyi elithez tartozni, hogy igazi arisztokratának mondhassa magát, a dolog viszont nem ment egyszerűen.

Timothy Dexter a kutyájával – Fotó: James Akin / Wikimedia

Első próbálkozása valami hivatal megszerzése volt, de már ezzel is alaposan meggyűlt a baja. Hiába jelentkezett több tucatszor mindenféle pozícióra, a helyiek folyamatosan elutasították az iskolázatlan férfi jelentkezését, mígnem annyira megunták Dexter szűnni nem akaró zaklatásait, hogy kreáltak egy posztot neki, így lett Dexterből hivatalos szarvasfigyelő. A friss poszttal egy gond volt csak: Dexter egyetlen sikeres feladatként azt tudta megállapítani, amit már mindenki tudott, vagyis hogy a környéken egyetlen szarvas sem él.

Mivel a politikai szerepvállalás nem hozott pénzt, Dexter az anyagi javak hajszolásával próbálta igazolni felemelkedését. Ebben az elhatározásában jó ötletnek gondolta felvásárolni a Kontinentális Kongresszus által kiadott, majd az amerikai függetlenségi háború kirobbanásával értékét vesztő kontinentális dollárt. Mivel ezzel fizették ki a tizenhárom brit gyarmat katonáit, a pénz hegyekben állt az amerikai területen, így Dexter és több, hozzá hasonlóan gondolkodó vagyonos ember a pénz eredeti értékének töredékéért kezdte felhalmozni a szemétnek tekintett pénzt, olyannyira, hogy Dexter az akkori vagyonának túlnyomó részét erre a projektre áldozta.

Dexter nagy szerencséje az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának ratifikációja után jött el, az újonnan megalakuló amerikai kormány ugyanis az eredeti érték egy százalékáért elkezdte felvásárolni a kontintális fizetőeszközt. Mivel Dexter még ennél is sokkal olcsóbban vette meg a halomnyi pénzt, óriásit kaszált a bizniszen.

Ám ez csak a kezdet, mondhatni, az első ugródeszka volt Dexter számára, aki a gyorsan jött vagyonából egyből megvette a környék legnagyobb és legszebb kastélyát, ahol hatalmas összejöveteleket szervezett, a kertet pedig legalább 40 szoborral töltötte meg, melyekből egy őt magát ábrázolta – „a nyugati világ legnagyobb filozófusa” titulus társaságában.

Nem meglepő módon a helyi elit a vagyonszerzés, a kastélyvásárlás és a szoborpark ellenére továbbra is lenézte Dextert, ám mivel a komolyabb vagyona miatt már számolni kellett az iskolázatlanul felkapaszkodó férfival, elkezdtek neki rosszabbnál rosszabb üzleti tanácsokat adni, hátha bedől azoknak, és jól csődbe megy. De hogy miket is sutyorogtak a fülébe?

Timothy Dexter kastélya a szobrokkal – Fotó: J. H. Bufford / Wikimedia

Például hogy exportáljon ágymelegítőket a Karib-térségbe. Persze a trópusokon nem volt különösebben szükség a szénnel fűthető, hatalmas, nyeles serpenyők formáját idéző ágymelegítőkre, de Dextert ez nem zavarta, és elküldött vagy 40 ezer ágymelegítőt a nagy haszon reményében. Mondanunk sem kell, Dexter nem ment csődbe – a helyieknek ugyan fogalmuk sem volt arról, mire is jó egy ágymelegítő, de a formája alapján kiválónak találták a frissen odaérkező eszközöket arra, hogy merő- és keverőkanálként használják azokat az épp felfutóban levő melaszgyártáshoz, így az összes ágymelegítőt elkapkodták, Dexter pedig 80%-os haszonhoz jutott annak a tervnek a végén, amivel csődbe akarták vinni.

Nem sokkal később Dexter gyapjúkesztyűkkel tért vissza a trópusokra, amiket szintén egytől egyig eladott – ezeket Szibériába vitték tovább helyi kereskedők. Később egy másik kesztyűs bizniszen is nagyot kaszált, ekkor Polinéziába küldettek vele kesztyűket, a hajó pedig épp idejében ért oda ahhoz, hogy portugál kereskedők az összeset felvásárolva magukkal vigyék azokat Kínába.

A következő nagy terv Dexter csődbe juttatására még egyszerűbbnek tűnt – rábeszélték, hogy szállítson kőszenet a kor egyik legnagyobb kőszénpiacára, Newcastle-ba, ami amúgy akkoriban közkedvelt szólás volt, nagyjából a „homokot vinni a sivatagba” megfelelője. Dexter viszont nem zavartatta magát, megpakoltatott pár hajót kőszénnel, és célba vette Newcastle-t. Mire a szállítmány odaért, a helyi szénbányászok épp egy óriási sztrájk közepén voltak, szóval mindenkinek kapóra jött a szén, amit elég jó haszonnal adott el így.

Ezek után Dexter meg volt győződve arról, hogy egy üzleti zseni, szóval mások tanácsa helyett elkezdett a saját feje után menni. Egy alkalommal összegyűjtötte a környék összes kóbor macskáját, amiket egy rakás Bibliával együtt elküldött a Karib-térségbe. Mindkettőre nagy szükség volt arrafelé, a Bibliákat a misszionáriusok, a kóbor macskákat az elszaporodó patkányokkal küzdő helyiek vették meg.

Szintén a saját ötlete alapján kezdte összevásárolni Boston környékéről az összes elérhető bálnacsontot. Mire egy gigászi halom jött össze neki bálnacsontból, Franciaországban a férfiak között is divatba jött a fűző, aminek merevítőit eleinte bálnaszilák jelentették. Szóval pont, ahogy jelentős kereslet jelent meg a piacon, Dexter egy nagy hegynyi bálnacsonton ült.

Voltak még furcsa dolgai

A furcsaságok az üzleti életen kívül is elkísérték Dextert, aki előszeretettel hangoztatta a nagyon is élő feleségéről, hogy meghalt. Ez a dilije abban csúcsosodott ki, amikor a bulivendégeit arról győzködte, hogy a köztük járkáló nő nem is a felesége, csak annak szelleme.

Szegény Elizabeth Frothingham életét nem csak ezzel keserítette meg. Dexter egyszer ugyanis kitalálta, hogy elhiteti mindenkivel, hogy meghalt, csak hogy megrendezhesse saját temetését. Az egész persze arra ment ki, hogy megfigyelhesse, hányan vesznek részt a búcsúztatásán, amelyen úgy vélte, „özvegye” nem zokog eléggé, így előugrott, hogy jól elverje bottal az asszonyt. Az áltemetésre egyébként állítólag mintegy háromezren mentek el.

Dexter életének munkája egy könyvben, az A Pickle for the Knowing Ones című opuszban teljesedett ki. A 8847 szóból és 33 864 betűből álló alkotás elsősorban politikai, vallási és Dexter feleségéről szóló panaszkodások gyűjteménye. Érdekessége viszont nem is ez, hanem hogy összevissza váltogatta a nagy és kis betűket benne, teljesen nélkülözött bármiféle központozást a szöveg, és a helyesírással is hadilábon állt, olyan egyedi megoldásokkal, mint

  • younited States of A mericary (United States of America),
  • Jorge washeton (George Washington),
  • Adtetoude (attitude),
  • felosfer (philosopher),
  • tobacker (tobacco),
  • Jnrel (general).

A könyv teljes szövege elérhető egyébként a Wikisource-on, sok sikert annak, aki belevágna.

Mondhatnánk, hogy sikeres volt a könyv, így szükség volt egy második kiadásra is, de valójában Dexter a korabeli nemesek példáját követve ingyen osztogatta művét boldog-boldogtalannak. Amikor kifogyott, nyomatott egy újabb adagot, a második kiadásban pedig, hallgatva a kritikákra, sajátos módon megoldotta a központozási problémákat: egy teljes oldalt teleírt mindenféle írásjelekkel, hogy akit zavar azok hiánya, nyugodtan tegye bele maga a szövegbe.

Dexter végül 1806-ban, 59 évesen halt meg, megteremtve a különc gazdag amerikaiak hagyományát. Vagyona nagy részét jótékonysági célra adományozta. Szobrainak többségét elpusztították, mert senkinek sem kellett, a kastélyából pedig szálloda lett.

Források: Sam O'Nella Academy | Wikipedia