Miért beszélnek folyton az időjárásról a britek?

Aki járt valaha Nagy-Britanniában, az tanúsíthatja, hogy Dennis Farina nem tévedett nagyot, amikor a Blöff című filmben azt mondta, hogy a brit kajánál csak a brit időjárás a rosszabb. Mint minden sztereotípiának, ennek is van némi alapja. Az óceáni éghajlat miatt a Brit-szigeteken az év 365 napjából átlagosan 156 napon hullik valamilyen csapadék, ami több szempontból is hatással van a brit társadalomra.

Az egy dolog, hogy legalább egy tucat szavuk és kifejezésük van az esőre (még ha ötven nincs is), de egy néhány évvel ezelőtt készült tanulmány szerint nem telik el úgy nap, hogy a britek ne beszélgetnének az időjárásról.

A kutatásban megkérdezettek 94 százaléka ismerte el, hogy a megelőző hat órában beszélt valakivel az időjárásról, 38 százalékuk pedig azt, hogy ezt az elmúlt egy órában tette. „Ez azt jelenti, hogy ebben az országban a lakosság legalább egyharmada folyamatosan az időjárásról beszél” – mondta Kate Fox szociálantropológus, aki 2010-ben végezte el a vizsgálatokat a Watching the English című könyvének újabb kiadásához.

Egy másik, kétezer felnőtt megkérdezésével készült tanulmány arra jutott, hogy egy átlagos brit az élete során több mint négy és fél hónapot tölt azzal, hogy az időjárásról beszélget.

Egy átlagos napon körülbelül háromszor kerül szóba ez a téma, és egy-egy ilyen beszélgetés nagyjából három percig tart, ami hetente már egy egész órát is kitesz. Emellett egy átlagos felnőtt hetente 11 percet tölt az előrejelzés figyelésével. De miért alakult ez így, mitől lett ennyire közkedvelt társalgási téma az időjárás a britek körében?

Oscar Wilde egyszerű és némiképp cinikus válasza szerint az időjárásról való cseverészés a fantáziátlan emberek utolsó mentsvára.

Kate Fox szerint azonban ennél többről van szó. Több száz társalgás elemzése alapján úgy véli, hogy az ilyen beszélgetések valójában nem is az esőről, orkán erejű szélről vagy a szokatlan kánikuláról szólnak, hanem a szociális gátlások leküzdéséről. Szerinte a „szép napunk van, nem igaz?” és hasonló (ál)kérdések csak egyfajta rituális üdvözlésként szolgálnak, amik segítenek elindítani a beszélgetéseket, és a kérdezők valójában nem is várnak rendes választ a kérdésükre.

„Az időjárásról szóló beszéd egyfajta kód, amelyet azért fejlesztettünk ki, hogy leküzdjük a gátlásainkat, és beszélgetést kezdeményezzünk egymással” – mondta Fox, aki szerint az emberek legtöbbször arra használják ezt, hogy megtörjék a kínos csendeket, vagy hogy eltereljék a szót a kínos témákról. A szociálantropológus szerint az ilyen beszélgetések arra is szolgálnak, hogy fölmérjük mások hangulatát. „Az »időjárás-köszöntésünkre«️ adott válaszuktól függően megmondhatjuk, hogy valaki beszélgetős kedvében van-e, vagy éppen negatív hangulatban” – mondta Fox.

Douglas Parker, a Leedsi Egyetem meteorológusprofesszora szerint a helyi időjárás változékonyságának is szerepe van abban, hogy a szigetországban ilyen gyakori beszédtémává vált. A levegőben lévő sok nedvesség különösen kiszámíthatatlanná teszi az ottani időjárást, emiatt a lakosok sosem tudják igazán, hogy aznap milyen időre számíthatnak, így az időjárás máris egy olyan téma lesz, ami senkit sem hagy hidegen.