Egy amerikai rockzenekar segítsége is kellett a litván kosarasok első olimpiai érméhez

„Összeomlott a litván kosárlabda: Luka Dončič döntötte le, a válogatott nem jutott ki a tokiói olimpiára”

– írta múlt vasárnap a legolvasottabb litván hírportál, a Lrytas.lt, miután a szlovénok 96-85-re legyőzték őket az olimpiai selejtezőtorna kaunasi döntőjében. A meccs legjobbja a Dallas Mavericks sztárja, Luka Dončič volt, aki nagyban hozzájárult a litván kosárlabda történetének egyik legfájóbb vereségéhez.

Ami az egyik oldalon hatalmas csalódás, az a másikon óriási siker: az Eb-címvédő szlovén kosárválogatott most először jutott ki egy olimpiára, július 26-án az argentinok ellen kezdenek Tokióban. Ezzel szemben a litvánoknak megszakadt egy közel 30 éven át tartó jó sorozatuk: a férfi kosarasaik az országuk 1991-es függetlenedése óta most először nem jutottak ki az olimpiára.

Az utolsó szovjet kosárarany

Litvániában a kosárlabda népszerűsége hamar felülmúlta a futballét, és olyan nemzeti sportággá vált, mint nálunk a vízilabda. 1937-ben és 1939-ben is Európa-bajnokságot nyertek, de a második világháború után már nem gyűjthették tovább az újabb sikereket. 1944 júliusában a szovjet tankok begördültek Vilniusba, ami után közel ötven évig maradtak. Az országot a Szovjetunió bekebelezte, a legjobb litván kosarasok ezután már szovjet színekben játszottak tovább.

Az utolsó olimpia, amin a Szovjetunió szerepelt, az 1988-as szöuli volt. A kosárlabda-válogatottjukban négy litván származású játékos is volt, köztük a két legjobbjuk: Arvydas Sabonis és Šarūnas Marčiulionis. A csoportkörben ugyan kikaptak a nagy rivális jugoszlávoktól, de az elődöntőben legyőzték az akkor még NBA-sztárok nélkül felálló amerikai csapatot. A döntőben aztán visszavágtak a jugoszlávoknak, Sabonis és Marčiulionis kiemelkedő játékával 76-63-ra nyertek.

Néhány évvel később a Szovjetunó már összeomlóban volt, a tagköztársaságaik közül Litvánia volt az első, amely 1990. március 11-én kikiáltotta a függetlenségét. Ezt szovjet katonai válaszakció és halálos áldozatokkal járó tömegtüntetések követték, de végül 1991 szeptemberében Moszkvában is belátták, hogy nem tudják megakadályozni a birodalom szétesését, és elismerték a balti ország függetlenségét.

A zsákoló csontváz

1991-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is felvette a tagjai közé Litvániát, így minden akadály elhárult az elől, hogy a litván sportolók Litvániát képviselhessék az 1992-es barcelonai olimpián. Csakhogy a frissen felszabadult országban fontosabb dolog is volt a sportolók támogatásánál, az újonnan megalakult kosárlabdaszövetség is anyagi gondokkal küzdött, arra sem volt elég pénzük, hogy versenyeztetni tudják a válogatottjukat.

Az 1980-as években egyre több NBA-csapat kezdett érdeklődni a vasfüggönyön túli játékosok iránt. Marčiulionis volt az első, akinek összejött a nagy ugrás, 1989-ben a Golden State Warriorsnak sikerült megszereznie őt, aki az NBA történetének első szovjet játékosa lett. Sabonist már 1986-ban draftolta a Portland Trail Balzers, de csak 1995-ben mutatkozott be a ligában.

Marčiulionis és a Warriors másodedzője, Donnie Nelson (Don Nelson vezetőedző fia) a közelgő olimpia előtt úgy próbált meg segíteni a litván kosárcsapaton, hogy egy adománygyűjtő körútra indultak a San Franciscó-i öböl környékén. A történetükre felfigyelt George Shirk sportújságíró, és írt egy cikket a San Francisco Chronicle-ben a litván kosarasok helyzetéről, amit a Grateful Dead rockzenekar PR-menedzsere, Dennis McNally is elolvasott, és annyira magával ragadta a sztorijuk, hogy ezt megmutatta az együttes tagjainak.

Jerry Garcia, Bob Weir és a többiek azonnal szimpátiát éreztek a litvánok ügye iránt, a történetük annyira megnyerte őket, hogy eldöntötték, mindenképp segíteni fognak nekik. Mickey Hart dobos azt mondta, hogy ez a történet „az életért, a szabadságért és a függetlenségért folytatott küzdelemről” szólt, ami jól rezonált a zenekar tagjainak világnézetével. A Grateful Dead nemcsak egy nagy összegű csekket állított ki, hanem egy New York-i grafikussal, Greg Speirsszel egy egyedi pólót is terveztettek a litvánoknak.

Így született meg a kilencvenes évek egyik legmenőbb kosaras pólója, amin egy litván mezes csontváz (Skully) zsákol egyet, körülötte pedig a litván zászló színei folynak össze.

A grafika azt szimbolizálja, hogy a litván kosárlabda miként emelkedett fel a hamvaiból. McNally szerint az első héten nagyjából 20 ezer pólót sikerült eladniuk, a bevétel harmadát pedig a Litván Olimpiai Szövetség kapta meg.

A másik Dream Team

Sabonisék a Grateful Deadnek és Greg Speirsnek köszönhetően részt tudtak venni az olimpiai selejtezőtornán, amit veretlenül meg is nyertek. A néhány héttel az olimpia előtt rendezett spanyolországi tornán a magyar válogatottal is játszottak, azt a meccset 106-71-re nyerték meg. A selejtezőben egy különleges meccset is játszottak a Szovjetunió utódcsapatával, a Független Államok Közösségével (FÁK), ahol a litván sztárok jó néhány olyan játékossal is szembekerültek, akikkel 1988-ban még együtt nyertek olimpiát. A litvánok 116-79-re nyertek az utódországok egyesített csapata ellen.

Az olimpia előtt mindenki biztosra vette, hogy az NBA-sztárokkal, Michael Jordannel, Magic Johnsonal, Larry Birddel és a többiekkel felálló amerikai Dream Team nyeri az olimpiát. Azt azonban kevesen gondolták, hogy egy másik Dream Team is lesz Barcelonában, a litvánokra sokkal kisebb figyelem irányult a játékok alatt. A csoportkörben ismét összekerültek a FÁK-kal, akiktől ezúttal 92-80-ra kikaptak, így a második helyen jutottak tovább.

A negyeddöntőben a brazilokat 114-96-re győzték le, ami után az amerikai csapat várt rájuk az elődöntőben. Jordanék ellen nem volt igazi esélyük a győzelemre, 127-76-ra kaptak ki, ami után a bronzéremért játszhattak. Az ellenfelük ismét a FÁK volt, akik egy ponttal vesztették el a horvátok elleni elődöntőjüket. A bronzmeccs igazi kiélezett csatát hozott, az idegtépő meccset a litvánok végül 82-78-ra nyerték, ami valódi szimbolikus győzelem volt az egykori szovjetek felett. Az éremátadó ünnepségen a litván játékosok a színes, csontvázas pólóban álltak fel a dobogóra, ami a barcelonai olimpia egyik legemlékezetesebb pillanata volt.

Az 1992-es litván csapat és az ország átalakulásának történetéről Marius A. Markevičius dokumentumfilmet készített The Other Dream Team címmel.