Az Adidas két üveg whiskyért és némi apróért vette meg a védjegyének számító három csíkot

A helsinki olimpiai stadion mellett (gyakorlatilag a stadionnal egybeépítve) áll egy lapos fehér épület, ami a Finn Sportmúzeum otthona, ahol az 1952-es olimpia ereklyéi mellett világhírű finn sportolók egykori felszereléseit is meg lehet tekinteni. A kiállított darabok között van egy negyvenes évekből származó fekete futócipő, aminek három fehér csík van az oldalán. A leírás alapján mindenki azt hihetné, hogy egy korai Adidas darabról van szó, pedig nem.

A cipőt egy sportfelszereléseket gyártó finn manufaktúra, az 1916-ban alapított Karhu készítette.

A céget eredetileg „Oy Urheilutarpeita” néven alapították 1916-ban, ami lefordítva nagyjából annyit jelent, hogy „amire a sportoláshoz szükség van”. Nemcsak cipőket, hanem gerelyeket, diszkoszokat, később pedig már síléceket is gyártottak – mindent, amire csak szüksége lehet egy finn sportolónak. Négy évvel később rájöttek, nem ez a legeladhatóbb név, ezért átnevezték a céget Karhura, ami finnül medvét jelent.

A finn sportolók kiemelkedően szerepeltek az 1920-as antwerpeni olimpián, összesen 34 érmet nyertek, amiből 15 volt arany. Az érmek java részét az atléták (például a csodafutó Paavo Nurmi) szállították, akiknek a lábán a Karhu cipői voltak. Ezek az eredmények az atlétika legkiemelkedőbb markájává tették a Karhut, aminek valódi értékével a finnek sem voltak igazán tisztában.

Ekkoriban a két herzogenaurachi testvér, Adolf és Rudolf Dassler még meg sem alapította a maguk sportcipőket gyártó vállalkozását, ez csak 1924-ben történt. Először az 1928-as amszterdami olimpián viseltek Dassler-cipőket a német sportolók, később Jesse Owens is az ő cipőikben nyert négy aranyat a 36-os berlini olimpián. A két testvér viszonya a második világháború után annyira megromlott, hogy a családi cég szétszakadt, Rudolf 1948-ban létrehozta a Pumát, mire válaszként Adolf egy évvel később megalapította a Adidast.

Kettejük közül Adolf volt az, akit jobban érdekeltek a cipők, a gyártási technológia és a sportolók visszajelzése, míg Rudolf inkább a márkaépítésben és a marketingben volt erős. Az Adidas cipőknek volt egy nagy problémájuk: nem volt rajtuk olyan egyedi jel, ami alapján azonnal, távolról is fel lehetett volna ismerni a terméket.

Több anekdota is kering az Adidas három csíkjának születési körülményeiről. Az egyik szerint amikor egy nap Adolf meglátogatta a gyárát, sportolókat látott, akik a befejezetlen cipőiben edzettek. A cipők oldalára varrt fehér bőrcsíkok még nem voltak lefestve, így messziről is kitűntek. Adolf állítólag ekkor jött rá, hogy ez lesz az, amitől egyediek lesznek a cipői, és az Adidast ezután következetesen csak „háromcsíkos cégként” emlegette.

Csakhogy volt egy kis bökkenő: az Adidas nem rendelkezett a három csík hivatalos védjegyével, mivel az a Karhué volt, akik már évekkel korábban elkezdték használni ezt a megoldást. De nem a márkaépítés jegyében, hanem leginkább praktikus okokból, ugyanis az oldalt keresztbe varrt csíkoktól stabilabbak és tartósabbak lettek a cipőik. Ezt később más gyártók is lemásolták róluk, de a védjegy az övék volt.

A Karhu az 1952-es helsinki olimpiát is uralta, 15 aranyérmet nyertek a cipőikkel, a csehszlovák Emil Zátopek ötezer és tízezer méteren, valamint a maratoni távon is ebben nyert. Nem volt mit tenni, Adolf Dassler a helsinki olimpia után Frankfurtba hívta a Karhu képviselőit, és ajánlatot tett a három csík használati jogának megvételére.

Egészen pontosan két üveg whiskyt és nagyjából 1600 eurónak megfelelő összeget ajánlott fel nekik, amit a finnek el is fogadtak. Ezzel alighanem a történelem egyik legrosszabb üzletét kötötték meg.

Jukka Lehtinen, a Karhu szabadidős cipő- és ruházati termékcsaládjának márkaigazgatója szerint Adi Dassler 1952-ben, a helsinki olimpián figyelt fel a Karhu három csíkjára. „Nem világos, hogy az Adidas az olimpia előtt vagy után használta-e a három csíkot. Mindenesetre az Adidas alapítója az olimpián felfigyelt a finn lábbelikre, majd meghívta a Karhu tulajdonosát, Arno Hohenthalt Németországba, hogy tárgyaljon a védjegy eladásáról. Nem láttam az adásvételi szerződést, de információim szerint a vételár mai árfolyamon 1600 euró körül volt, plusz két üveg whisky” – mondta Lehtinen az Ilta-Sanomat finn lapnak.

Az Adidas nagy áttörését az 1954-es svájci futball-vb hozta el. Az újszerű, csavaros stopli előnyt jelentett a nyugatnémet válogatottnak az Aranycsapat elleni berni döntőben. Az eső áztatta, saras pályán Fritz Walterék sokkal stabilabban álltak a lábukon, mint a kevésbé jó cipőkben játszó Puskásék. A nyugatnémetek kétgólos hátrányból fordítottak, és megnyerték az első vb-címüket, ami az Adidasnak is nagy lökést adott.

A három csík mai értékét megbecsülni is nehéz, az biztos, hogy a sportvilág egyik legértékesebb védjegyéről van szó, az Adidas pedig az iparág legbefolyásosabb vállalata lett. João Havelange 1974-ben az Adidas támogatásával lett a FIFA elnöke, 1980-ban pedig Juan Antonio Samaranchot segítették a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöki székéhez. A NOB jelenlegi vezetője, az olimpiai bajnok vívó Thomas Bach korábban az Adidas nemzetközi promotálásáért felelős igazgatója volt.