A Mein Kampf kétségtelenül minden idők egyik legismertebb könyvcíme, bár olvasni már jóval kevesebben olvasták – ami nemcsak a felkavaró tartalma miatt érthető, hanem azért is, mert mint szöveget is elég gyengének tartották már a korabeli kritikák is. Adolf Hitler önéletrajzba csomagolt ideológiai kiáltványa azonban a harmincas években még sikerkönyvnek számított, és mint ilyen, szépen termelte a nyereséget a náci Németország teljhatalmú vezetőjének.
1923 novemberében Hitler megpróbálta erőszakkal átvenni a hatalmat, de a befuccsolt sörpuccs után börtönbe került. A hazaárulásért kifejezetten enyhe büntetésnek számító öt évet kapott, de kilenc hónap után kiengedték, az előzetesben töltött idővel együtt így mindössze tizenhárom hónapot ült. Ez is elég volt neki ahhoz, hogy megírja – pontosabban lediktálja – a Mein Kampf első részét. Ez 1925-ben meg is jelent, majd egy évvel rá követte a második kötet.
A könyv eleinte nem sok vizet zavart. A gazdasági világválság idején azonban kezdett éledezni iránta az érdeklődés, és a harmincas évek elejére már egész szépen fogyott. Igazán azonban Hitler 1933-as hatalomra jutása után lőttek ki az eladások.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az állam igyekezett is megsegíteni a könyvet, például házasságkötéskor is megajándékozta egy ingyen példánnyal az ifjú párt, de a katonák is magukkal vihették a frontra. Ebben az időszakban többször ki is adták. Kapható volt például a tömegeknek szánt változat, a házaspároknak készült esküvői kiadás, a posta által kiadott, kompakt verzió, illetve 1939-ben egy díszkiadás Hitler 50. születésnapjára. Akkoriban Hitlernek minden elkelt példány után 10 százalékos jogdíj járt.
Hitler, a multimilliomos
Utólagos számítások szerint 1933-ig 1,2 millió birodalmi márkát keresett az eladásokból. Ez akkori árfolyamon 366 188 dollárnak felelt meg, ami mai értéken 7 522 459 dollárnak, azaz több mint 2,1 milliárd forintnak felel meg. Ennek az összegnek a fele után azonban elmulasztott adót fizetni, és 405 500 márkás adótartozást halmozott fel.
Ez komoly problémát jelenthetett volna, ha időközben nem kerül hatalomra, így azonban 1934-ben az állam nagylelkűen eltekintett a nagyjából 900 millió forintnyi összeg behajtásától, és a jövőre nézve is felmentették az adófizetés minden diktátort feleslegesen gúzsba kötő terhe alól. A felmentést végrehajtó hivatalnok jutalma egyébként 2000 – szintén adómentes – birodalmi márka volt.
1945-ig, amikor a második világháború és Hitler élete is véget ért, már összesen 7,6 millió birodalmi márkát keresett a Mein Kampf után, ami az 1940-es márkaárfolyammal számolva, mai értéken olyan 16,5 milliárd forintot jelent – mindezt természetesen anélkül, hogy akár egy birodalmi pfennig adót is fizetnie kellett volna.
Hitler később igyekezett némileg távolítani magát a könyvtől, amelyet rácsok mögötti fantáziálásnak minősített, és azt mondta, ha tudta volna, hogy később kancellárrá válik, soha nem írta volna meg. Mindenesetre 1939-re a művet 11 nyelvre fordították le, és világszerte 5,2 millió példányt adtak el belőle. Becslések szerint az élete során összesen 10 millió példány kelhetett el.
A Mein Kampfnak egyébként még a bestsellerré válása előtt készült folytatása is. Hitler 1928-ban, a pártja választási veresége után meg volt győződve arról, hogy a gyenge szereplésük oka az volt, hogy az emberek félreértették a nézeteit. Ezért nekiállt egy újabb könyvnek, és el is készült egy kétszáz oldalas kézirat, de ezt a Zweites Buch, azaz Második könyv címen emlegetett írást már csak a halála után, 1961-ben adták ki.
Terhelt örökség
A háború után a Mein Kampf német kiadóját, az Eher-Verlagot bezárták, minden tárgyi és szellemi tulajdona a bajor államhoz került – a bajor államnak pedig esze ágában nem volt engedélyezni a könyv kiadását, így Németországban egészen az elmúlt évekig nem is jelent meg újra.
Más országokra, ahol a kiadói jogokat helyi vállalatok birtokolták, ez nem vonatkozott. Az Egyesült Államokban például a kormány még a háború alatt, 1942-ben elkobozta a jogokat, hogy azokat 1979-ben a Houghton Mifflin kiadó vásárolja meg. Az eladások után befolyó nyereséget jótékony célra fordították, bár ez sem ment zökkenőmentes: a kiadó 2016-ban arról számolt be, hogy nehezen találnak olyan szervezetet, amely elfogadná a Mein Kampfból származó pénzt. A könyv kiadását azóta is nagy viták övezik. Oroszországban például 2010-ben be is tiltották. Az első teljes héber fordítás 1995-ben jelent meg Izraelben.
A szerzői jogi szabályok értelmében Hitler halála után 70 évvel a könyv kikerült a jogvédelem alól, és 2016. január 1-től köztulajdonná vált. Még abban az évben meg is jelent a Hitler halála utáni első, német nyelvű kiadás, müncheni történészek bőséges kommentárjával ellátva: a közel kétezer oldal nagy részét a 3500 jegyzet teszi ki. A nagy kereslet láttán még a kiadó is meglepődött, a rendelések száma az eredetileg tervezett négyezer példány közel négyszeresére rúgott.
A legutóbbi kiadás pedig 2021 júniusában jelent meg a francia Fayard kiadó gondozásában, új fordításban. A könyv kiadása az azt övező viták miatt évekig húzódott, de a projekt mögött álló történészek szerint a kiadvány értékes és hasznos a náci ideológia megvilágítása és kontextusba helyezése szempontjából. A kiadás történeti jellegét hangsúlyozandó, a borítón egyáltalán nem is szerepel Hitler neve, és a 864 oldalas könyv sem egyszerűen a Mein Kampf, hanem a jóval beszédesebb „A gonosz kontextusba helyezése: A Mein Kampf kritikai kiadása” címet kapta. A kiadó a teljes bevételt az Auschwitz-Birkenau Alapítványnak utalja.
