A bankrabló, aki azt hitte, a citromlé láthatatlanná teszi

2021. május 25. – 05:02

frissítve

A bankrabló, aki azt hitte, a citromlé láthatatlanná teszi
A citromlétől mégsem láthatatlan McArthur Wheeler bankrablás közben – Fotó: Pittsburgh Police

Másolás

Vágólapra másolva

Alighanem McArthur Wheeleré minden idők egyik legképtelenebb bankrablási ügye: a férfi, aki 1995-ben egy nap alatt két bankot is kirámolt Pittsburghben, megdöbbent, amikor a bankrablások estéjén a rendőrség bekopogott hozzá a biztonsági kamerák felvételével, Wheeler ugyanis azt hitte, hogy ha citromlével keni be az arcát, láthatatlanná válik a kamerák előtt.

„De hát rajtam volt a citromlé”

– motyogta maga elé értetlenkedve Wheeler, amikor 1995. április 9-én este elkapták a rendőrök. A hatóságok később megállapították, hogy Wheeler nem szenvedett mentális zavarokban, és nem is bedrogozva állt neki citromlével kenegetni magát a bankrablás előtt, pusztán kapitálisan nagyot tévedett.

Azt hitte ugyanis, hogy ha a citromlé alkalmas láthatatlan tintának – ha citromlével írunk papírra, a szöveg száradás után hő hatására előtűnik –, akkor majd őt is elrejti a kamerák elől, ha ügyel arra, hogy ne kerüljön semmiféle hőforrás közelébe.

Wheeler a citromlé-titkosírásról hallva előtte gyorsan tesztelte is az elméletét, méghozzá úgy, hogy egy Polaroid-géppel fotót készített magáról, miután bekente az arcát citromlével, és láss, vagyis ne láss csodát, nem látszott a felvételen az arca – bár hogy miért történt ez, senki nem tudja megmagyarázni, a rendőrség szerint valószínűleg hibás lehetett a fotópapír, ami épp a gépben volt, vagy maga a fényképező hibásodhatott meg.

De az is lehet, hogy Wheeler ugyanannyira volt tehetséges a fotóművészet terén, mint amennyire elmés bankrablónak bizonyult. Az viszont biztos, hogy a citromleves bankrablás nem volt zökkenőmentes, Wheeler elmondása szerint a savas lé iszonyatosan marta a szemét.

Wheeler bankrablása önmagában nem lenne különösen érdekes, ha az ügye nem vezetett volna egy pszichológiai felismeréshez, az úgynevezett Dunning–Kruger-hatáshoz. Ez azt a jelenséget takarja, amikor valaki minél kevesebb ismerettel rendelkezik egy adott témáról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását az adott témakörön belül.

A jelenséget a Cornell Egyetem két kutatója, Justin Kruger és David Dunning írta le, miután az egyetemen tanárként dolgozó Dunning felfigyelt a Wheelerről szóló cikkekre, és megkérte Krugert, hogy járjanak utána a dolognak.

A páros több kísérletet is végzett a jelenség megfigyelésére. Az egyikben egyetemi hallgatóknak tettek fel nyelvtani, logikai vicceket is érintő kérdéseket, majd megkérték őket, hogy próbálják meg a helyes megoldások ismerete nélkül megtippelni, hogy hány pontot értek el, illetve hogy hogyan zártak a társaikhoz képest. Az eredmény az mutatta, hogy a kognitív feladatokban legrosszabb eredményt elérők hitték úgy, hogy sokkal jobban teljesítettek, mint valójában.

A második kísérletük során egy lőtéren kérdezgették a hobbisportlövőket a fegyverekre vonatkozó biztonsági előírásokról. Itt is azt találták, hogy a legkevesebb helyest választ adók érezték úgy, hogy a legjobban teljesítettek másokhoz mérve. Dunning és Kruger tovább vizsgálódva úgy találta, hogy a Dunning–Kruger-hatás a tényszerű tudás mellett rengeteg más képesség terén is megfigyelhető.

A probléma nem is feltétlenül ez – egy tanulmány szerint az autósok 80 százaléka átlag fölötti vezetési tudásúnak tartja magát –, hanem hogy az inkompetens emberek nemcsak rossz következtetésekre jutnak és rossz döntéseket hoznak, de még csak fel sem ismerik saját hibáikat.

Érdekes egyébként, hogy a vizsgálataik során azt találták, hogy az átlagnál jobban teljesítő tanulók szintén nem jól mérték fel saját képességeiket, rendszeresen alábecsülték ugyanis a saját teljesítményüket másokhoz képest.

A végső csavar a történetben, hogy Dunning és Kruger az 1999-ben publikált eredményeikért 2000-ben megkapták az úgynevezett Ignobel-díjat, amit a nemzetközi tudományos élet azon szereplőinek ítélnek oda, akiknek tevékenysége értelmetlen felfedezésekhez, használhatatlan találmányokhoz vagy egészen egyszerűen mulatságos javaslatokhoz vezetett. Az Ignobel-díj Wikipédia-oldalát böngészve egyébként egészen zseniálisan értelmetlen kutatási eredményekre lehet bukkanni különböző kategóriákban, kiderül például, hogy egy átlagos 5 éves gyerek naponta félliternyi nyálat termel, legnagyobb részét evés során.

És hogy a végére visszakanyarodjunk az egész fentit kirobbantó alakra, Wheelerre: a férfi 24 éves börtönbüntetést kapott a két bankrablásért. Ez alapján elvben már szabadult, de túl sok információ nem elérhető róla a bankrablás tényén kívül.

via Quartz