A wisconsini Sauk City még magyar léptékkel sem túl nagy és izgalmas település. Egyhangú, poros amerikai kisvárosnak tűnik, jórészt egymásra merőleges és egymással párhuzamos utcákkal, a falut átszelő 12-es számú szövetségi úttal, a monoton hangulatot talán csak a Wisconsin folyó töri meg, de ha megnézzük ezt a Street View-képet, még ebben sem lehetünk biztosak. Lakóinak száma a 2010-es cenzus szerint nem érte el a 3500-at, amivel persze Magyarországon már város lehetne, hiszen nagyjából ekkora például a porcelánjáról híres Herend vagy az Esterházy-kastélya miatt ismert Fertőd.
A Wisconsin állam fővárosától, Madisontól nagyjából félórányira lévő Sauk Citynek azonban se kastélya, se porcelánja, ráadásul jelentőségét az sem növeli, hogy mára annyira összenőtt a szomszédos Prairie du Sackal, hogy az ikerfalvakat legtöbbször csak Sauk Prairie-ként emlegetik. A település alapításának körülményei és alapításkori nevét hallva azonban mégis megdobbanhat a büszke magyar szív.
Az 1840-ben létrejött falu eredeti neve ugyanis az volt, hogy Széptáj, alapítója pedig egy bizonyos Haraszthy Ágoston.
Akinek a neve a világjáró magyarok közül méltatlanul ismeretlen. Igaz, nem neveztek el róla vulkánt, mint Teleki Sámuelről, nem született könyv a vadászkalandjairól, mint a Széchenyi Zsigmondéiról, sem film az életéről – vagyis a haláláról –, mint az Almásy Lászlóéról. Utóbbihoz viszont legalább annyiban hasonlít, hogy néha őt is nevezték alaptalanul grófnak, akárcsak az angol betegként elhíresült magyar köznemest. Viszont Haraszthy, ha nem is annyira ismert, mint a fenti névsorban szereplők, hatalmas örökséget hagyott maga után.
Ő volt ugyanis az, akinek a wisconsini kis falun kívül tulajdonképpen az amerikai borászatot is köszönheti a világ.
Legalábbis a kaliforniai borászat és borkultúra alapítójaként egyértelműen őt nevezik meg – például az első prémium kategóriájú kaliforniai borászatot, a máig működő Buena Vistát is ő alapította 1857-ben, mint azt felidézik a cég honlapján –, márpedig az amerikai borok nagyjából négyötöde Kaliforniában készül. De hogy került Haraszthy Ágoston a Nagy Tavak közeléből 3300 kilométerrel odébb, a kaliforniai Sonomába, hogyan lett közben seriff San Diegóban, és egyáltalán, mit keresett az Ung megyei Mokcsai Haraszthy magyar középnemesi család sarja Észak-Amerikában a 19. század közepén?
Haraszthy 1812-ben született, korábbi források szerint a ma már Szerbiában, a történelmi Magyarországon Bács megyében lévő Futakon, újabb források szerint Pesten. A família, mint az előbb írtam, az északkeleti határszélen lévő Ung vármegyéből származott – ez volt az ország egyik legkisebb megyéje –, de a születésekor a családnak már Bácskában voltak birtokai, itt született Ágoston is, a szülei egyetlen gyermekeként. Mindössze huszonegy évesen házasodott, felesége az évszázados lengyel gyökerekkel rendelkező magyar nemesi családból származó Dedinszky Eleonóra lett, akivel hat gyerekük született.
Hét évvel a házasságkötése után indult el az észak-amerikai utazására. Egyfelől nagy hatással volt rá Bölöni Farkas Sándor 1834-ben megjelent észak-amerikai útirajza – az első magyar nyelvű könyv Amerikáról, a másodikat majd ő fogja írni –, másfelől, miután Herkulesfürdőn megismerkedett két amerikai utazóval, és meghívta őket a birtokára, azok őt invitálták meg a tengerentúlra. Az útra 1840 tavaszán indult, kísérője Fischer Károly nevű unokatestvére volt.
Ez az utazása csaknem két évig tartott. Ezalatt vásárolta meg azt a nagyjából 4000 hektárnyi területet, ahol megalapította a később Haraszthyville-nek, Haraszthopolisnak, majd Westfieldnek is hívott Széptájt, a jelenlegi Sauk Cityt, illetve ekkor tett egy nagyobb expedíciót az ország belsőbb, indiánok által lakott részén, ahol – a magyar utazók közül elsőként – megismerhette az eredeti körülményeik között élő indián törzsek, a winnebego, szak és fox törzsek életét. Hazautazás előtt járt Washingtonban is, ahol John Tyler elnök is fogadta.
Miután 1842-ben hazaért, úti jegyzeteit könyvvé rendezte, ez 1844 őszén jelent meg (majd második kiadást is megért 1850-ben). A könyvről – a reklámot nem számítva – először az 1844. november 24-i Pesti Divatlap közöl hírt, pontosabban rövid recenziót:
„Heckenast könyvárusnál most jelent meg Haraszthy Ágoston »Utazás Éjszakamerikában« czimü igen érdekes munkája, melly kivált statistikai s népismertetési tekintetben még Bölöni Farkas e nembeli utazásánál is továbbra terjed. Szerző a tanulságost igen czélszerüen köté össze a mulattató előadással; ítéleteit józanság, részrehajlatlanság bélyegzi. A nyelv eléggé sima és tiszta. A kiállítás igen csinos.”
Ezt azonban Haraszthy már nem olvashatta, hacsak utána nem küldték Amerikába. Ekkorra ugyanis a családjával, beleértve szüleit is, már ismét nem volt Magyarországon: a família felszámolta magyarországi létét, eladta a birtokokat, és mindenestül átköltözött az Atlanti-óceán túlpartjára.
Évekig Széptájon laktak, Haraszthy komlót termelt, állatokat tartott, később malmot, fűrésztelepet, téglagyárat is létesített az újsütetű településén. Néhány év után azonban megunta a wisconsini életet, eladta széptáji farmját és minden más ingatlanát, majd nyugatra indult, méghozzá Kaliforniába, ahová ekkor még igen kockázatos volt szárazföldi úton eljutni, sokszor indiánok lakta, még nem civilizált tájakon kellett átkelni.
Haraszthyék 1848-ban előbb Madisonba költöztek át, tavasszal innen indultak délnyugat felé. Közben a hazai híreket is figyelemmel követte, erről tanúskodik a Pálfi Albert szerkesztette Márczius Tizenötödike című napilap november 24-i számában megjelent hosszabb levele, mely szerint „részint ujságlapokból, részint pedig magánértesitések utján tudósittatánk azon bámulatos változásokról, mellyek Magyarországban műben vagynak”. 1849 nyarán egy Saint Joseph nevű kisvárosból indultak a „nagy síkságon” keresztül nyugatra, ekkorra egy húsz kocsiból álló expedíció szerveződött, amelyet Star Companynak neveztek el, és amelynek a vezetőjévé Haraszthy Ágoston „colonelt”, azaz ezredest választották. Ennek a megszólításnak egyébként ugyanúgy semmilyen jogalapja nem volt, mint annak, hogy szerte amerikai tartózkodásai során a báró (count) nemesi előnevet illesztették a nevéhez, ennek ellenére még egy 1870-es The New York Times-cikk is colonelként emlegette.
Ha valódi ezredes nem is volt, hamarosan valódi seriff lett. Ugyanis nem sokkal az után, hogy '49 végén megérkezett a karaván a kaliforniai San Diegóba, az akkor még csak nagyjából hatszáz fős város seriffjének választották (igen, ez az a San Diego, ahol ma nagyjából másfél millióan laknak, miáltal az Egyesült Államok nyolcadik legnagyobb városa). A San Diegó-i évek látszólag nagyon bejöttek neki: két évvel később, 1852-ben megválasztották San Diego megye képviselőjeként a kaliforniai törvényhozásba. Igaz, ez nem volt túl nagy siker, képviselősködése mindössze néhány hónapig tartott, legemlékezetesebb javaslatát, Kalifornia állam kettéválasztását pedig finoman szólva sem fogadta zajos éljenzés és támogatók népes hada.
Így aztán nem a paragrafusok, hanem a szőlőtőkék között valósította meg önmagát. Szőlőtermeléssel már Wisconsinban is próbálkozott, de ha tudjuk, hogy ott a komlóval ért el sikereket, akkor az észak-amerikai éghajlati viszonyok behatóbb ismerete nélkül is sejthetjük, hogy a szőlőkkel nem. Bezzeg a napfényes Kalifornia! Kipróbálta, hogy azon az éghajlaton tényleg érdemes-e szőlőt termeszteni, és ha nem is első nekifutásra, de sikerrel járt.
Kezdetben San Francisco környékén próbálkozott több helyen is, de ott mindenhol túl ködösnek találta az időjárást, így északra indult. Igaz, ebben talán az is ösztökélte, hogy 1854-ben San Franciscóban megcsapta az aranyláz, magyar származású kohászokkal Haraszthy & Uznay Co. néven arany- és ezüstfinomítót létesített, majd első üzemvezető lett az Egyesült Államok pénzverdéjének San Franciscóban megnyílt telephelyén. Aztán
1857-ben szövetségi vádeljárás indult ellene több mint 150 000 dollár elsikkasztásának gyanújával (ez mai értéken nagyjából 4,6 millió dollárt jelent),
és az ügy végül csak 1861-ben zárult le Haraszthy felmentésével.
Mindenesetre a politikával és az aranybiznisszel felhagyva a szőlészetbe vetette minden energiáját. És itt már szerencsével is járt, így a családra újabb hurcolkodás várt – bár az előző, több ezer mérföldes úthoz képest elenyésző, mindössze pár száz mérföldes. San Franciscótól északra, a Napa-völgyben lévő Sonomába mentek.
Ma a Napa-völgynek az egész USA borászatát meghatározó kaliforniai borászaton belül is komoly jelentősége és hírneve van, a popkultban is visszatérően emlegetik. Például akinek jó a memóriája, annak beugorhat, hogy a Másnaposok című filmben (Zach Galifianakis, Bradley Cooper, Mike Tyson tigrise, a csomagtartóba zárt pucér kínai és a saját szemfogát kihúzó fogorvos sztorija stb.), szóval ebben is azt hazudja a legénybúcsúra Las Vegasba induló társaság, hogy a Napa-völgybe indulnak.
No de visszatérve az 1850-es évekre: akkoriban a környék még elhagyatott és elhanyagolt volt, így Haraszthy jó áron tudott nagy földterületeket vásárolni, azokon szőlőt termelni, majd borászatot alapítani. A már említett Buena Vista Winery is itt van, Sonoma északkeleti határán, néhány kilométerre a tizenegyezres kisváros központjától. Itt, Sonomában, ahol 1857-ben telepedett meg végleg, egy európai bevándorlót vett maga mellé (Sauk Cityt is egy angol bevándorlóval, Robert Bryanttel alapították meg), a porosz származású Charles Krug személyében. Krug kezdetben a tanítványa volt, később saját borászatot nyitott, és Haraszthy mellett a kaliforniai borkultúra másik megalapítójának tartják.
A magyar származású befektető néhány év alatt 5000 hektárra növelte termőterületét, valamint pincéket vájt a Sonoma határában lévő hegyekbe, ezzel ő lett az első kaliforniai borász, aki ilyen kőpincéket alakított ki, a borászatai is kőházakban voltak. A hatalmas területet kis parcellákra osztotta, és két dologban hitt őszintén: a szőlő locsolás nélküli termesztésében, valamint az olcsó kínai munkaerő betelepítésében (arrafelé a rabszolgatartás ugyebár nem volt alternatíva).
1858-ben írt egy 19 oldalas jelentést Report on Grapes and Wine of California címmel (Jelentés Kaliforniai szőlészetéről és borászatáról), ami hosszabb ideig az ágazat szakmai alapvetésének számított. 1862-ben megválasztották az állam mezőgazdasági társaságának (California State Agricultural Society) elnökévé, a Buena Vista 1864-re egy korabeli sajtóhír szerint az Egyesült Államok legnagyobb agrárvállalkozásával nőtte ki magát. A hatvanas években Haraszthy európai tanulmányutat tett, amiről több mint 350 különböző szőlőfajta mintáival és tőkéivel tért vissza. Egy bizonyos Zinfandel típusú szőlőjét egyes feljegyzések szerint a '48-as forradalom és szabadságharc első hadügyminiszterétől, az 1849-ben török földre emigrált Mészáros Lázártól szerezte be.
Sonomában Haraszthy jó családi barátságba került a települést alapító korábbi mexikói katonai főparancsnok és államférfi Mariano Guadalupe Vallejóval. Annyira, hogy
a wisconsini magyar városalapító két fia a sonomai mexikói városalapító két lányát vette feleségül,
így lett Natalia Vallejóból és Jovita Vallejóból is Haraszthyné, pontosabban a helyi szokásoknak megfelelően Natalia Haraszthy és Jovita Haraszthy. Natalia egyik unokája – és így Haraszthy Ágoston és Vallejo dédunokája – pedig egy bizonyos Natalia Ringstrom volt, aki később Natalie Kingston néven filmszínész lett, többek között Jane-t játszotta két népszerű Tarzan-filmben az 1920-as évek végén.
Dédapja, Haraszthy Ágoston ekkor már fél évszázada halott volt. 1869-ben hunyt el Nicaraguában, Corintóban (akkoriban már ott vásárolt földeket), amikor egy folyón átkelés közben vízbe zuhant, és eltűnt, a testét sosem találták meg. Még csak ötvenhét éves volt ekkor.
A kaliforniai szenátus 1958-ban, a már említett 19 oldalas tanulmányának századik évfordulóján ünnepélyes nyilatkozatban rögzítette, hogy ő volt a kaliforniai szőlőkultúra atyja, „aki Kaliforniát az Egyesült Államok szőlőskertjévé varázsolta”. 2007-ben első borász munkatársával, Kruggal együtt beválasztották a The Culinary Institute of America dicsőségcsarnokába, a Hall of Fame-be.
A cikkhez felhasznált források:
– Magyar utazók Amerikában (1995, szerk.: Balázs Dénes)
– A REMARKABLE CAREER.; Story of a Hungarian Emigrant's Adventures in America – The New York Times, 1870. február 27.
– Brian McGinty: Strong Wine: The Life and Legend of Agoston Haraszthy (1998)
– Az Arcanumban fellelhető archív újságcikkek
Továbbá az alábbi linkek:
https://web.archive.org/web/20150815221734/http://sdsheriff.net/about_history.html