Sose találná ki, melyik a leggyűlöltebb szó az angol nyelvben

2021. május 5. – 05:04

frissítve

Sose találná ki, melyik a leggyűlöltebb szó az angol nyelvben

Másolás

Vágólapra másolva

Moist.

Azt jelenti, nedves, nyirkos, párás, de használják ételek jelzőjeként is, olyan értelemben, hogy szaftos, vagy egy szelet tortára, ami tocsog a csokikrémben. Valószínűleg nem tapasztal semmilyen különösebb érzelmet, ha elolvassa, se akkor, ha kimondja, és őszinte leszek, engem sem ráz meg különösebben. A magyar anyanyelvvel különben is épp eléggé el vagyunk foglalva mostanában az oltakozni kifejezés körüli érzelmi hullámokkal. Moist. Na bumm, ha moist, hát moist, mi van abban?

Hát, valami biztosan van, mert a felmérések szerint az anyanyelvi angolt beszélők 10-20 százaléka konkrét fizikai undort érez, ha meghallja ezt a szót. Egy csomó popkulturális utalás van erre a moistfóbiára, az Így jártam anyátokkal sorozat egy külön epizódot húzott fel rá például, Jimmy Fallon is tréfálkozott rajta a show-jában, de léteznek moistgyűlölő Facebook-csoportok, az Oxford Dictionary nagy angolszótár szavazásán simán megnyerte a leggyűlöltebb szó címét, a New Yorker olvasói szavazásán szintén. Cikkezett róla a Washington Post, a Guardian, a BBC, a New York Times, de a jelenség létezésére a legjobb illusztráció, hogy internetszerte rengeteg variációban lehet MOIST feliratú vicces pólót vásárolni, az erre érzékeny felebarátaink idegesítésének céljával.

Ettől még persze lehetne az egész egy vicc vagy egy meme (érdekes, ez a szó is komoly gyűlölethullámokat tud kiváltani, ha a „mém” verzió helyett használják), de a moistundor annyira elterjedt angol nyelvterületen, hogy nyelvészek és pszichológusok érdeklődését is felkeltette, több tudományos vizsgálat is foglalkozott vele. Sikerült is megerősíteniük, hogy valóban létezik a jelenség, az anyanyelvi angolt beszélők 10-20 százalékát érinti, és ők olyasfajta, reflexszerű undorral reagálnak a szóra, mint mondjuk a hányás vagy a romlott étel látványára. Az viszont egyáltalán nem tiszta, hogy mi ennek az oka.

Az biztosnak látszik, hogy nem a szó hangzása az undor forrása, mert hasonló hangzású szavakat (foist, rejoice) jellemzően nem tartanak visszataszítónak azok, akik a moisttól ki vannak akadva. A jelentése sem indokolja az ellenszenvet, hiszen alapvetően nem negatív töltetű, és a szinonimáival sincs senkinek semmi baja. Egy ideig tartotta magát az elmélet, hogy az „oi” résszel van a baj, mert az olyan akcentusra emlékezteti tudat alatt az embereket, amit alsóbb, lenézett társadalmi osztályokkal asszociálnak. Ezt a teóriát azonban cáfolja, hogy Amerikától Ausztráliáig, Kanadától Angliáig változatos akcentussal beszélt angol nyelvterületeken aránylag univerzálisan utálják az emberek a moistbűnözést.

Valószínűleg valami mélyebb, kulturálisan beágyazott működési mechanizmus váltja ki az undort a moist szóra, de hogy ez pontosan micsoda, azt nem tudjuk. A kutatások azért néhány mankót már adtak a jelenség megértéséhez. Kiderült például, hogy

  • érzékenyebbek a moist szóra a fiatalabbak, a nők, a magasabban iskolázottak, az átlagnál több szorongással küzdők, és azok, akik a különféle testváladékokra erősebb undorral tekintenek;
  • az váltja ki a legenyhébb reakciót, ha étellel kapcsolatban hangzik el a moist jelző, illetve érdekes módon az, ha obszcénnek vagy rasszistának tartott kifejezésekhez csatolják;
  • ha semleges vagy pozitív jellegű szavak környezetében jelenik meg, az viszont elég komolyan beindítja a jelenséget;
  • a legerősebben viszont akkor tapasztalhatjuk, ha szexuális töltetű szövegkörnyezetben ugrik elénk egy váratlan moist.

(Nautilus, Mental Floss, Discover, SciShow)

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!