2021. április 20. – 05:02
frissítve
Amit mi gondolkodás nélkül sörhasnak nevezünk, azt az Etiópiában élő bodi törzs valószínűleg inkább tej-vér hasnak hívja. A Döbrögihez illő pocakért hat hónapos diétával küzdenek meg, a legszebb és legnagyobb hasért a falu hőse cím és tisztelet jár.
Bodinak lenni nem mindig könnyű, vannak olyan kimozoghatatlan helyzetek, amihez erős gyomor kell: például akkor, amikor egy rituálé keretében két liter vérrel kevert zsíros tejet le kell hajtani, amilyen gyorsan csak lehet, mielőtt kezelhetetlen és gusztustalan trutymóvá válik az egész. Ezt nem is bírja minden bodi, némelyikük elhányja magát ivás közben. Belőlük nem is lesz sosem hasszépségverseny-győztes.
Az Etiópia délnyugati részén található Omo-völgyben élő bodik élete a marhák körül forog. A körülbelül tízezer fősre tehető törzs az állattartásból, pásztorkodásból él, és mindent felhasználnak, amit a marhák adnak: tejet, trágyát, vizelet és vért. A szokásaikban is fontos szerepet töltenek be a marhák, ha egy gyerek születik, ajándékba kap egy jószágot a családtól, de hozományként is azt adják a házasulandó lányok mellé.
A marha, illetve termékei a főszereplője annak a különleges (innen nézve feltétlenül az) rítusnak is, amely mindig az újévvel és a Ka'el szertartással ér véget, a bodiknál ez egyébként júniusban van. A szertartáshoz testes férfiak szükségesek, őket pedig hat hónap alatt állítják elő egy hízókúrán, amihez mind a 14 klán ad egy-egy nőtlen férfit.
A fiatal férfiak úgy küzdenek a dicsőségért, hogy ki sem kell mozdulniuk a kunyhójukból, gyakorlatilag a világ lustáját kell eljátszaniuk. A semmittevésnek azért vannak hátulütői, hat hónapig tilos a szex, és a menü is meglehetősen egyhangú, csak marhavért és tejet fogyaszthatnak a falu hőse címért küzdő férfiak. A versenyzőknek fél éven át lányok és asszonyok szolgálják fel reggelente a tejet és a vért. A vért általában a marhák egyik nyaki vénájából veszik. Az eret egy éles tárgyal megsértik, majd egy agyagdugóval lezárják a következő csapolásig.
A fél év alatt a férfiak terjedelmes pocakot eresztenek, bár az nem teljesen tisztázott, hogy ez inkább a mozgásszegény életmódjuknak vagy a speciális diétájuknak köszönhető, mindenesetre látványos eredményeket érnek el haskörfogatuk növelésében.
A bodiknál, ahogy régen a kőkori vagy az európai kultúra egyes szakaszaiban, a kövérség szép, a túlsúly erőt sugároz. Hogy ki a legszebb, arról népítélet dönt. Amikor letelik a hat hónap, a versenyzők anyaszült meztelenül, leszámítva a rituálé miatt rájuk kent hamut és agyagot, járulnak a falu népe elé, hogy kiválasszák közülük a legkövérebbet.
Ez nem úgy zajlik, mint egy szépségverseny, hogy csak rájuk néznek, és jönnek a pontszámok, a legények egy kisebb tortúrát tudnak le előtte. Órákon keresztül járatják őket (kellett ugye meghízni) egy szent fa körül, miközben vizslatják őket a falu férfijai, a nők pedig letörlik a csatakosra izzadt jelölteket.
Miután kiválasztották a legkövérebb férfit, a szertartás zárásaként még leölnek egy marhát az erre rendszeresített megszentelt kővel, majd a falu idősei megvizsgálják a levágott állat gyomrát és vérét, hogy abból olvassák ki a nagy hasverseny győztesének a jövőjét. A nyertes nem kap különleges díjat, de élete végéig kijár neki a tisztelet, és nyilván nagyon kapós a férjet kereső nők között.
Beszámolók szerint a tejjel-vérrel hizlalt férfiak legtöbbje néhány hét vagy hónap alatt eltünteti a felfújt hasát, ahogy visszatérnek a rendes életviteléhez. Nem sokkal később pedig már újabb kiválasztottak kezdik el hörpölni a rituális tápszert.
Források: Face2Faceafrica | Ibiene | Sukhbeerbrar