Hetven éve nem tudja senki, hogyan tudott 1000 tonnányi kőből látványosságot építeni a magányos férfi

2021. április 18. – 07:04

frissítve

Hetven éve nem tudja senki, hogyan tudott 1000 tonnányi kőből látványosságot építeni a magányos férfi
A floridai Coral Castle – Fotó: Boris Vetshev / Shutterstock

Másolás

Vágólapra másolva

Szívfacsaró romantikus gesztus, bizonyíték a természetfeletti erők működésére vagy egyszerűen egy kreatív elme játszótere? Nem csoda, hogy a floridai Coral Castle sokak képzeletét megragadja. A Lettországból kivándorolt Edward Leedskalnin 1000 tonnányi követ mozgatott meg egyedül a maga 45 kilójával, majd vésett, faragott formára, hogy létrehozza a sajátos babaházat, amiről később Billy Idol ezt énekelte: „Someone's built a candy castle for my sweet sixteen.”

„You will be seeing unusual accomplishment”

– vagyis nem mindennapi teljesítményt láthatnak, ez a felirat fogadja a látogatókat a floridai Coral Castle bejáratánál, és ez egyike annak a meglehetősen kevés ténynek, amelyet senki sem vitat Edward Leedskalnin különös birodalmával kapcsolatban.

A nem mindennapi teljesítményből első pillantásra egy olyan, hatalmas kőtömbökből álló, szabadtéri szoborparkféleség látszik, ami mintha óriások gyerekeire méretezett babaház volna. A bútorok mind olyasfélék, amiket egy kislány szívesen rakosgat ide-oda, amikor berendezi a családi élet színtereit a játékai számára. Szív alakú asztal, ágyak, bölcső. Ha ez az elképzelt gyerek királylányos tündérmesét játszana, a trónszékek is megvannak hozzá. És van egy sarló alakú hold, hintaszék gyanánt.

Ismerős valahonnan?

„Built a moon for a rocking chair” – Billy Idol Sweet Sixteenjének ez a sora akkor kerül a helyére, ha tudjuk, hogy a számot a Coral Castle és Ed, az alkotója ihlette. A klip első másodperceiben látjuk is a szomorú, öltönyös figurát.

A történet, amiről Billy Idol saját bevallása szerint egy tévéműsorban hallott először és amiről Ed maga mesélt, nagyjából így szól:

A 20. század elején volt Lettországban egy jegyespár: a 26 éves Edward Leedskalnin és a nála 10 évvel fiatalabb Agnes Scuff, akit a vőlegénye úgy becézett, Sweet Sixteen. A menyasszony az esküvő előtti utolsó pillanatokban, előző nap, vagy egyes források szerint egyenesen az oltár előtt faképnél hagyta Edet, bármiféle érdemi magyarázat nélkül. Összetörte a szívét. Ed elhagyta a hazáját, kivándorolt Amerikába, ahol némi utazgatás után, tüdőbetegségét gyógyítandó Florida trópusi klímájában talált otthonra.

Elhatározta, hogy egy soha nem látott alkotással bebizonyítja Agnesnek, hogy bármire képes, és egyúttal azt is megmutatja, milyen életet szánt volna kettejüknek, milyen figyelmes férj lett volna. Agnes szerette a friss virágot. Ed, hogy ebben a képzeletbeli közös életben soha ne maradjon Agnes virág nélkül, színpompás növényt ültetett egyenesen a kőből faragott szív alakú asztal közepére. Ed azt remélte, hogy a mesterművének híre megy, és visszavezeti hozzá egy napon Agnest, de erre hiába várt. Agnes, ha hallotta is a kőpalota hírét, soha nem ment el megnézni. Ed egyedül öregedett meg a kövei között, és agglegényként halt meg.

Edward Leedskalnin a Coral Castle-ben – Forrás: leedskalnin.com

Na de mitől olyan nem mindennapi teljesítmény ez a szomorú kőgyűjtemény? Attól, hogy összesen 1000 tonnányi úgynevezett zátonymészkőről van szó, amit Ed egymaga termelt ki, faragott meg és állított a helyére. Ed, aki alig volt több, mint 150 centi és 45 kiló, és nem volt daruja, buldózere, sem semmi hasonlója.

A szoborpark fala közel 2,5 méter magas, 120 centi széles, 90 centi vastag tömbökből áll. Van ott egy obeliszk, ami önmagában 28 tonna.

A munkát 1923-ban kezdte Ed. A köveket a saját földjén termelte ki Florida Cityben, a parkot is itt építette fel. Először. Ugyanis volt második alkalom is. A nem mindennapi teljesítményhez tartozik, hogy nem elég, hogy egyszer felépítette, hanem 1936-ban fogta, elköltöztette és újra felállította az egészet, amikor szükségét érezte, hogy a környéken megkezdődött fejlesztések elől menekülve 16 kilométerrel arrébb, Homesteadbe tegye át a székhelyét. Itt áll ma a Coral Castle, Miamitól úgy ötven kilométernyire délnyugatra.

A hurrikánt is túlélte

A hatalmas kőtömbök költöztetésének, ami három évbe telt, sok szemtanúja akadt. Ed a köveit egy saját maga eszkábálta utánfutón utaztatta, amit traktorral vontatott egy barátja. De míg az úton zötykölődő tömböket sokan megcsodálták, azt nem látta senki, hogyan helyezte fel azokat Ed az utánfutóra. Hogyan vette le. Hogyan állította fel az új helyen.

Fotó: Janecskó Kata / Telex

Ed kizárólag akkor – rendszerint este, lámpásfénynél – dolgozott, amikor biztos volt benne, hogy egymaga van. Éber volt: ha észrevette, hogy valakik közelítenek, leskelődni próbálnak, megállt, barátságosan szóba elegyedett a kíváncsiskodókkal, de nem folytatta a munkát, amíg egyedül nem hagyták.

Amikor kérdezgették, mégis hogy csinálja, amit csinál, titokzatosan csak olyanokat mondott, hogy „nem nehéz, ha az ember tudja, hogy kell”. És még azt is: ismeri a piramisok titkát.

Ed nem használt maltert vagy más kötőanyagot: minden kődarabot kizárólag a saját súlya tart a helyén. Amikor 1992-ben lecsapott Homestead környékére a pusztító Andrew hurrikán, a Coral Castle-nek semmi baja nem lett.

Játszótér gyerekeknek

A Coral Castle, amely most a járvány miatt átmenetileg zárva tart, de amúgy például esküvőket is vállal, már Ed életében fizetős turistalátványosságként működött. A negyvenes években Ed maga vezette körbe a látogatókat 10, majd később 25 cent belépti díj fejében. Sok beszámoló szól arról, hogy a kastély visszahúzódó ura kedves, nagylelkű ember volt, aki jól kijött a gyerekekkel. A hely vendégkönyvének egyik bejegyzésében például valaki arról mesél, hogy az édesanyja a Coral Castle közelében élt kislány korában, és tőle tudja, hogy Ed ingyen beengedte játszani a könyékbeli szegény munkáscsaládok gyerekeit, csak egyetlen szabály volt: a gyerekeknek csendben kellett ülniük, amikor fizető vendég érkezett, de amint elment, újra szabad volt a játék.

Fotó: Janecskó Kata / Telex

Ednek nem is volt más fizetett munkája: a 10 meg 25 centes belépőkből boldogult, illetve röpiratokat írt, azokból is volt némi bevétele. Egyszerűen, szerényen élt a kőbirodalmában, ahol egy tornyocskát rendezett be magának. Autója sem volt, az amerikaiak furcsálkodva is néztek rá, amiért biciklivel járt be élelmiszerért, miegymásért napi szinten a pár kilométerre lévő városba.

1951-ben halt meg. A Coral Castle honlapján leírtak szerint amikor 1951 decemberében Ed megbetegedett, kitett egy üzenetet a kapura, hogy „kórházba mentem”, majd bebuszozott Miamiba, felvetette magát kórházba, és három nappal később ott érte a halál álmában, 64 éves korában.

Michiganben élő unokaöccse örökölte tőle a helyet, ő pedig 1953-ban, nem sokkal a halála előtt továbbadta egy illinois-beli családnak. A Coral Castle nevet Ed halála után kapta meg, kezdetben csak Ed’s Place néven emlegették, aztán Rock Gate Park volt a neve, ekként került bele a történelmi helyszínek amerikai jegyzékébe is.

Rejtjeles üzenet a röpiratokban?

A Rock Gate nevet az egyik legnevezetesebb látványosságáról kapta: egy forgókapuként működő 9 tonnás kődarabról, amit Ed nem egyszerűen csak felállított valahogy, hanem olyan tökéletes egyensúlyba helyezett, hogy egyetlen ujjal elég volt hozzáérni ahhoz, hogy fordulni kezdjen.

A forgókapu Ed halála után több évtizeddel javításra szorult, mert elrozsdásodott az egyetlen apró fémalkatrésze. 1986-ban emiatt elmozdították a helyéről. Amikor vissza akarták tenni, hat ember és egy daru kellett hozzá, és innentől kezdve már soha többé nem mozdult olyan könnyedén, mint Ed korában. Aztán 2005-ben újra javítani kellett, és manapság már fémrács védi a kísérletező kedvű látogatóktól.

A forgókapu – Fotó: Boris Vetshev / Shutterstock
Ed szerszámai – Fotó: Carl Stewart / Shutterstock
Ed életnagyságú képe a szuvenírboltban – Fotó: Janecskó Kata / Telex

Ed módszereinek a pontos mibenlétéről a mai napig vita folyik. Jó páran természetfeletti erők működésének a bizonyítékát látják a Coral Castle-ben. Egyesek arról vannak meggyőződve, hogy Ednek földönkívüliek segítettek, mások abban hisznek, hogy a sovány lett fickó rájött a levitáció titkára, és kedve szerint lebegtette a hatalmas tömböket.

Vannak, akik szerint a megoldás kulcsa Ed röpirataiban van. Öt füzetecskét hagyott hátra, ezek kaphatók ma is a Coral Castle ajándékboltjában. Írt ásványokról, növényekről és állatokról, az élet körforgásáról, kifejtette a nézeteit politikáról és arról, hogyan kell a fiatal lányokat megóvni a korukbeli fiúktól. Az utóbbi iromány címe Ed’s Sweet Sixteen, és olyan mai szemmel vállalhatatlan, viszont − meg kell hagyni − egyedi fejtegetéseket tartalmaz, mint hogy a serdülő lányok tisztaságának megőrzése a mamájuk feladata, akiknek adott esetben magukra kell vállalni, hogy a lányuk helyett ők szolgáljanak kísérleti terepül a tapasztalatszerzésre vágyó fiatal fiúk számára.

Néhányan azt gondolják, hogy a röpiratokat nem szó szerint érdemes olvasni, hanem Ed valójában titkos, kódolt üzenetet rejtett el bennük, és a „Sweet Sixteen” sem egy lányra vonatkozik, hanem a 16-os szám a lényeg, ami valamilyen módon a titok nyitja.

Szűzies csók

Itt érdemes visszatérni egy percre Agnesre, akiről Ed mesélt a látogatóknak. Vannak kételyek az ő személyének valódiságával kapcsolatban. A The Eastern Border nevű podcast rigai készítője, Kristaps Andrejsons a számára elérhető lett források, múzeumban kiállított dokumentumok és egy könyv alapján megosztott néhány érdekességet az angolul beszélő közönséggel 2016 nyarán, amikor vendégszerepelt az Astonishing Legends podcast egyik adásában.

Andrejsons szerint Ednek valóban volt egy menyasszonya Lettországban, de őt Hermine Elusisnak hívták, és nem tíz, hanem csak két évvel volt fiatalabb nála. A házasság azért hiúsult meg, mert Ednek nem volt annyi pénze, amennyit a nő családja megkövetelt volna. Andrejsonsnak arra is megvolt a válasza, honnan jött akkor a képbe ez a bizonyos Agnes Scuff. Az Agnes név jelentése: szűzies, a Scuff pedig valóban inkább Skuvt(s), ami visszavezethető a csók jelentésű lett szóra, illetve annak régies írásmódú változatára.

A szív alakú asztal – Fotó: Ovidiu Hrubaru / Shutterstock

A lett újságíró egyébként a barátságos, mindenkivel kedves Ed képét is árnyalta némiképp ebben a podcast-adásban, mikor elmondta, hogy az 1905-ös, brutálisan levert felkelésben az egész Leedskalnin családdal együtt Ed is aktívan részt vett, anarchista volt, többször ölt embert.

Andrejsonsnak volt még egy fontos megjegyzése a Coral Castle lettországi hátterét illetően: szerinte a hazájában az emberek komolyan veszik a világ nagyobb részén áltudományként számon tartott radiesztéziát, és ez összefügg Ed mágneses erőkről szóló, az egyik röpiratában hirdetett, némileg zavaros tanaival. A természetfeletti elméletek jó része abból indul ki, hogy Ed valahogy ezeket a titokzatos mágneses erőket állította a szolgálatába, így mozgatta a köveit. Ennek a tábornak az egyik kedvenc ütőkártyája a Coral Castle elhelyezkedése: a park történetesen pont a Bermuda-háromszög egyik csúcsánál van.

A földhözragadtabb magyarázatok szerint csupán arról van szó, hogy Ed, hiába végzett csak négy osztályt, hiába voltak csak szeméttelepekről összeszedett, egyszerű szerszámai, értette a fizikát. Kőművesek és ácsok családjába született, Amerikában fakitermeléseken dolgozott, volt lehetősége mindent megtanulni a nehéz tárgyak mozgatásáról.

Források