2021. április 11. – 07:16
A mesterséges intelligencia nélkül lényegében már elképzelhetetlen a mai világunk, az MI ott van a beszéd- és arcfelismerő rendszerek mögött, akár a telefonunkban is, de a gazdaság, az orvostudomány, illetve a számítástechnika és a videójátékok jelentős részét is ez hajtja.
De ez nem volt mindig így, olyannyira, hogy az ezredforduló környékére inkább veszett fejsze nyele, semmint egy új kor potenciális meghatározója volt a tudósok szemében a mesterséges neurális hálózat. A 2000-es évek elején egészen kevesen foglalkoztak ezzel, és aki így is tett, igyekezett másképp nevezni saját kutatási területét, nehogy felbőszítse az erről már letevő többséget.
Köztük volt a Torontói Egyetem egyik professzora, Geoffrey Hinton is, aki a tanítványaival együtt töretlenül hitt abban, hogy a mesterséges neurális hálózatok idővel komoly áttörést hozhatnak, és ezzel tárgyakat, élőbeszédet felismerő, nyelveket értő, beszélgetésre képes gépeket kaphatunk. Hinton kutatásában annyira nem bíztak a kanadai egyetemen, hogy sorozatosan utasították el a kérelmét, amiben még egy professzort kért maga mellé.
Ennek ellenére Hinton és tanítványai 2012-ben egy kilencoldalas tanulmányban jelezték, megvan az áttörés. Ez pedig több techcég figyelmét is felkeltette.
Elsőként Hinton egy távoli szakmabeli ismerőse, a kínai techóriás Baidunak (magyarosan Pajtu) dolgozó Kai Ju jelentkezett, de Hinton megérezte, hogy ha a kínaiakat érdekli a dolog, alighanem akadnak majd még kérők, így ahelyett, hogy elfogadta volna a kínaiak 12 millió dolláros ajánlatát, inkább időt kért, hogy szétnézzen a piacon.
A szétnézés nem tartott sokáig, Hinton egy tanácsadó ötletére gyorsan alapított egy startupot, ami a DNNresearch nevet kapta, utalva a mély neurális hálózatokra (deep neural networks). A cél világos volt: a tudományos eredményük helyett magát a startupot kínáltak eladásra, méghozzá licit formájában.
Négy cég tette fel a kezét vevőként, a már korábban is bejelentkező Baidu, egy kisebb, két évvel korábban alapított londoni startup, a DeepMind, illetve két másik cég, amelyeket aligha kell bárkinek bemutatni: a Google és a Microsoft.
Hinton 2012 decemberére, egy, a neurális hálózatokra szakosodott konferencia (NIPS) idejére időzítette a licitet, amelyben a vele együtt három főből álló startupot próbálta meg minél jobb áron elpasszolni. A szabályok világosak voltak, minden résztvevőnek egy órája volt, hogy jelezze, hajlandó-e egymillió dollárral emelni a vételi összeget, vagy inkább kiszáll. Ha letelt az óra, Hinton tájékoztatta a feleket, hogy állnak, majd ha még többen voltak versenyben, újra ketyegni kezdett az óra egy újabb millióért.
A DeepMind készpénz helyett a részvényeivel licitált, ám ez nem sokáig tartotta őket versenyben, elsőként, elég hamar kiszálltak, így maradt a Google, Microsoft, Baidu hármas, tőlük várta a leveleket Hinton.
Ráadásul nem akármilyen körülmények között: a tudós egy jóval korábbi gerincsérülése miatt képtelen volt ülni, a munkáját állóasztal mellett végezte, utazni vagy állva, vagy fekve volt csak képes. Állóasztal nem volt a konferencia helyszínéül szolgáló szálloda szobájában, így a hotelszoba szemetesét fejjel lefelé az asztalra helyezve csinált magának munkaállomást, a dollármilliókat jelentő emailekre várva.
A Wired által bemutatott, a Genius Makers című könyvben szereplő történet szerint a licit hamar elszáguldott a 15 és a 20 millió dollárt jelentő mérföldkövek mellett. Utóbbinál a Microsoft rövid időre ki is szállt, ám később jelezte a cég, hogy mégis folytatnák az alkudozást. A nagy visszatérés viszont nem tartott sokáig, 22 milliónál újra kiszállt a Microsoft, így maradt a Google és a Baidu.
Az akkor még Steve Ballmer irányítása alatt álló cég távozásával megint felgyorsult a licit, a 25, a 30 és a 35 millió dollárnál is feljebb jutottak. Bár nem kevés pénzről volt szó, Hinton kezdte úgy érezni a 40 milliós küszöbnél, hogy túl sokáig tart a licit, így az egyórás határidőt 30 percre mérsékelte, így jutottak el 44 millióig.
Ekkor Hinton kisebb szünetet kért, hogy alhasson, aztán másnap, mielőtt a megjelölt időpontban újrakezdték volna a licitet, még további halasztást kért. Mint kiderült, este, álmában már meghozta döntését, hogy amerikai kezekben, a Google-nél lesz a legjobb kezekben a projekt, így tájékoztatta a kínai felet, hogy nem náluk köt ki a startup.
Az aukció alatt Hinton egyébként végig titokban tartotta a résztvevők előtt mindegyikük kilétét, így senki nem tudta, ki ellen licitálnak. 2017-ben, egy interjú közben sajátos módon fedte fel egy részüket, amikor azt mondta, hogy „Mindegyik résztvevővel szerződést kötöttem, hogy nem árulom el, kikkel beszélek. Kötöttem egy ilyet a Microsofttal, egyet a Baiduval és egyet a Google-lel.” Azt, hogy a DeepMind is benne volt a licitben, akkor még nem fedte fel, ezt csak a könyv kedvéért árulta el.
Bár a Microsoft és a Baidu is lemaradt a mesterséges neurális hálózat megszerzéséről, érezhető volt, hogy erről szól majd a következő pár évtized, így mindenki, sok új szereplővel együtt nekilátott egy saját rendszer kidolgozásának.
A mélytanulás megjelenésével már nem kellett parancsról parancsra, kódsorról kódsorra előre meghatározni, hogyan működjön egy gép, át lehetett adni a kormánybotot magának a gépnek, ami aztán tanult, alkalmazkodott, és olyan adathalmazokat dolgozott fel villámsebességgel, amin emberek százai egy egész emberöltő alatt sem rágták volna át magukat.
A Google később felvásárolta a licitben részt vevő DeepMindot, 500 millió dollárért. Nem sokkal később a Facebook, illetve egy OpenAI nevű startup is megjelent a mesterséges neurális hálózatok harcmezején, utóbbi végül a Microsofthoz közel kötött ki, kerek 1 milliárd dolláros befektetésért cserébe. Az OpenAI elsőre talán nem mindenkinek mond sokat, de ha hozzátesszük, hogy a világ leggazdagabb embere, Elon Musk alapította, már könnyebben el tudjuk helyezni.
Hinton a 2012-es liciten szerzett 44 millió dollár mellé 2018-ban komoly szakmai elismerést is kapott a munkájáért: ő, illetve Yoshua Bengio és Yann LeCun kapták abban az évben a Turing-díjat, ami a számítástechnika tudományának fejlődéséhez való kiemelkedő hozzájárulásért jár. Hinton, Bengio és LeCun a mélytanulás kutatása miatt kapta meg az elismerést.
