Alighanem sokat mondta vagy hallotta már a kifejezést, hogy ezt egy majom is jobban meg tudná csinálni. Sokunk szerencséjére viszont a legtöbb foglalkozás esetében nem eresztettek rá kísérleti céllal egy csimpánzt, páviánt, esetleg egy gorillát, hogy kiderüljön az állítás valóságtartalma. A (Wall Street-i) bróker esetében viszont nem ez a helyzet, 1999-ben ugyanis kiderült, hogy majom, jelen esetben egy hatéves nőstény csimpánz is simán alkalmas a feladatra. Sőt.
A Guinness Rekordok Könyvébe is bekerülő Raven egészen egyedi módszerrel rakta össze a portfólióját – tíz dartsnyilat dobott egy táblára, amin 133 internetes cég neve szerepelt. Amiket eltalált, azok belekerültek a MonkeyDex nevet kapó portfólióba, amivel az év végére 213%-os hasznot lehetett szerezni.
Persze, 1999 lévén épp a nagy dotkomlufi kipukkanása előtt álltunk, Raven pedig csak internetes cégek közül válogatott, de azért így is kiemelkedő, hogy ezzel több mint hatezer, a Wall Streeten dolgozó brókert előzött meg a profitot nézve, és összességében a 22. legjobb pénzkezelő lett New York híres pénzügyi negyedében.
Raven befektetési pályaíve viszont megtört 2000-ben, amikor a NASDAQ 3,37%-os átlagnövekedése mellett is már 34%-os mínuszban volt, majd a NASDAQ 2000–2002 közötti 70%-os, brutális esése a MonkeyDexet is megtépázta. Olyannyira, hogy 2020 környékére mind a tíz, Raven által választott vállalat vagy csődbe ment, vagy összeomlott a tőzsdén.
Nem új az ötlet
A professzionális brókereket túlszárnyaló majom ötletét a Princeton Egyetem professzora, Burton Malkiel is felvetette 1973-as bestsellerében, a Bolyongás a Wall Streeten című könyvben, amiben azt írja, hogy „még egy bekötött szemű majom is, amelyik dartsnyilakat dobál valamelyik gazdasági újság tőzsdei cégek listáját tartalmazó oldalaira, össze tud állítani egy legalább olyan jó portfóliót, mint a tőzsdei szakértők”.
Malkiel elméletét Raven mellett tudományos kísérlet is igazolta. A Research Affiliates munkatársai 1964–2010 között minden évben száz majommal végezték el a kísérletet, amiben majmonként 30 részvényt válogattak össze. Átlagban azt kapták, hogy 100 majomból 98 messze túlteljesítette az az évi átlagot.
Hogy mi a titok? Mondom is a számlaszámom, aztán egy ötmilliós utalásért cserébe küldöm a brókermajmot, utána mindenki maga boldogulhat. Na jó, a trükk persze nem az, hogy ezentúl dartsdobáló majmokba kell fektetni, pusztán a nagy számok törvényét kell nézni.
Egyrészt, alapból jól válogattak a kísérlethez, mert az 1000 részvényes csomagok, amiből a majmok találomra szemezgethettek a dartsnyilakkal, átlagosan 9,7 százalékos hasznot jelentettek évente. Az 1964–2010-es időszakot vizsgálva az 1000-es csomag 30 legnagyobb cége jelentette a részvénycsomag 40%-át értékben, ugyanakkor ezek csak 8,6%-os hasznot hoztak, szemben a további 60%-ot jelentő másik 970 cég 10,5 százalékával. A véletlenszerűen válogató majmokéba nyilván nagyobb arányban kerültek kisebb, de jobban hozó cégek, ezért értek el az átlagnál jobb eredményt.
Nincs egyedül
A Share Investing for Dummies (Részvénybefektetés hülyéknek) című könyv több, Ravenéhez hasonló példát is hoz, egészen egy Mr. Adam Monk nevű brazil csuklyásmajomtól kezdve több másik csimpánzon át egy tevéig, amelyek szintén rövid távon profitot hozó portfóliót raktak össze találomra.