Vannak olyan vallások, amiket könnyű megérteni. Vannak olyanok is, amelyeket nehéz, de egy kis befektetéssel azért tisztában lehet lenni a szabályaival. Vannak olyan vallási szimbólumok, személyek, előírások, amik kívülállók számára kicsit furák lehetnek. Aztán ott van a SubGenius egyháza, ahol a messiást J. R. „Bob” Dobbsnak hívják, az egyetlen létező kép róla egy clipart az ötvenes évekből, a szubgéniuszok célja pedig az, hogy ellenálljanak a világ nagy összeesküvéseinek, ellenszegüljenek a „normi” átlagembereknek, és gyűjtsék és érjék el a legnagyobb fokú „slack”-et (ejtsd: szlekket), ami nem a cégeknél használt csoportos csetprogram, bár hogy valójában micsoda, azt az egyházon belül senki sem képes megmondani. Az egyház egyik alapítója szerint elmagyarázni nehéz, de az ember tudja, ha éppen nincsen neki.
Lehet, hogy azért tűnik olyan sületlenségnek az előző bekezdés, mert a SubGenius nem egy igazi egyház, bár azt a kérdést mindenképp felveti, hogy akkor mi is egy vallás valójában. A SubGenius a hetvenes évek végén jött létre, két unatkozó, a világban csalódott texasi figura fejéből pattant ki az ötlet, Ivan Stang tiszteletes (igazi neve: Douglass St. Clair Smith), illetve doktor Philo Drummond (igazi neve: Steve Wilcox) imádták a furcsa dolgokat, a Captain Beefheart-lemezektől kezdve a mindenféle szórólapokig, amiket a különböző, akkoriban eléggé népszerű világvége-szekták osztogattak az utcákon.
Elkezdték ezeket a szórólapokat gyűjteni, mindegy volt, hogy vallásos, politikai vagy kulturális volt a tematika. Nem válogattak. Ezeknek az önmagában is elég furcsa esztétikáját összegyúrták a szörnyfilmek, Lovecraft-novellák vagy éppen bugyuta komédiák üzenetével, és 1980-ban kiadták az első zine-jüket, egy 16 oldalas füzetkét, ami azzal az üzenettel kezdődött, hogy
„A Világnak Holnap Vége és TE MEGHALHATSZ!”
A hangzatos cím alatt a tartalom olyan kérdéseket feszegetett, hogy
- Vajon titkos erők irányítanak minket?
- Vajon űrbeli idegenek egy megdöbbentő új világot hoznak el?
- Az emberek azt hiszik, furcsa vagy? És te azt hiszed???
- Abnormális vagy?
A füzetben meg lehetett ismerni a SubGenius nevezetű egyház messiását, Dr. J. R. „Bob” Dobbst, aki azért hasonlított egy ötvenes évekbeli, ingyenesen felhasználható grafikára, mert nagy valószínűséggel az volt.
„Bob” (kötelező az idézőjel) nagyjából 60 éves, a hivatalos leírás szerint az édesapja egy maja gyógyszerész, édesanyja egy ír forradalmár leszármazottja. Hatéves korában milliomos lett, és már a gimnáziumban megszerezte a jogi diplomáját. Kémkedett a második világháborúban, világhíres író volt, napfénytetőket árult. 1953-ban, egészen véletlenül akkor, amikor a szcientológiát is bejegyezték, egy Jehova 1 nevű istenség megjelent „Bob” saját készítésű tévékészülékén, és átadta az egyház alapításához szükséges tanokat a pipázó, örökké, jókedvű messiásnak. A tan pedig az volt: Slack! Vagyis, hát nem is tudom, hogy lenne ez magyarul. Lazulj? Lógj? Mindenesetre ebben a lazulásban-lógásban csak a normális emberek összeesküvése állíthatja meg a tisztességes szubgéniuszt, ezért nem szabad nekik bedőlni.
A szórólapban volt egy felhívás is, hogy lehet küldeni egy dollárt egy megadott címre, cserébe örök megváltás jár, vagy háromszoros visszafizetési garancia. Stang tiszteletes később úgy nyilatkozott erről, hogy ha Jim Jonesnak sikerült meggyőznie 900 embert, hogy legyen öngyilkos a Jonestownban történt mészárlásnál, akkor lehet, hogy nekik sikerül meggyőzni 900 embert, hogy egy darab dollárt küldjenek nekik. A legnagyobb meglepetésükre folyamatosan érkezett pénz.
A nyolcvanas évek legelején pedig nemcsak a pénz, hanem a hírnév is megjött. Az első személyes SubGenius-találkozón például ott volt a Devo két tagja is, a hasonlóan ironikus, kifacsart üzenetű, de vicces zenekarból Mark Mothersbaugh és Jerry Casale is rajongók lettek. Ahogy a Talking Heads frontemberét, David Byrne-t is lenyűgözte a SubGenius-egyház, annyira, hogy a saját maga rendezte True Stories című filmben egy komplett jelenetet és dalt szentelt ugyanennek az esztétikának.
Az egyház exponenciálisan kezdett terjeszkedni, készült rendszeres rádióműsor, 1983-ban pedig megjelent a tanokat és az egyre zavarosabb keletkezéstörténetet összefoglaló Book of the SubGenius (teljes címén, magyarítva: A SzubGéniusz könyve: Az Isteni Tudás, Iránymutatás és Prófécia J. R. „Bob” Dobbs által, aki a Legfőbb Beavatottja a SzubGéniusz Egyházának, Itt Van Lejegyezve A Jövő Generációjának Megváltása Abban a Reményben Hogy Egy Nap A Slack Fogja ezt A Földet Uralni), ami annyira népszerű lett, hogy 17-szer kellett utánnyomni. „Bob” figurája azóta is egészen váratlan helyeken bukkan fel. Például Pee Wee Herman szobájának falán.
A szubgéniuszok rendszeresen tartottak élő rendezvényeket is, az egész hacacáré történelmében talán a legemlékezetesebb az 1985-ös The Night Of Slack (itt egy órás összefoglaló róla), amit leginkább úgy tudnék leírni, mintha valaki a magyar nyolcvanas évekbeli avantgárd performansz-művészetet fürdősó hatása alatt próbálta volna meg reprodukálni. Az eseményen arra kérték a résztvevőket többek között, hogy adják oda az óráikat, amiket az egyik alapító egy kalapáccsal aztán sorban szétvert, illetve ez volt a dicsőséges, első feltűnése az egyház alapítójának, J. R. „Bob” Dobbsnak. Egy „Bob”-nak öltözött és fazonírozott ember tényleg megjelent a műsor végén, de valaki pár másodperccel később lelőtte. Persze nem igazából, de ez mindegy is volt. Ezen az estén történt az, hogy valaki odasétált Stanghez, és megkérdezte, hogy oké, oké, de hol van az igazi „Bob”.
Aki természetesen nem létezett, de ez nem akadályozott meg rengeteg embert, hogy úgy érezze, itt tényleg egy vallásról van szó. Vagy legalább egy szektáról. Ennyi betű után én sem tudom pontosan megmondani, hogy a SubGenius valójában micsoda. Megpróbálnék a köztudat legnagyobb kommunikátorához, egy reklámhoz nyúlni, ami az MTV-n futott a kilencvenes évek legelején, és aminek biztos nagy szerepe volt abban, hogy addigra több ezer hivatalos tagja lett az egyháznak:
A SubGenius-vallás egyik alapdátuma volt 1998. július 5., egy nap, amit már „Bob” az ötvenes években megjósolt, és aminek a napjára az X bolygó világmegváltó beavatkozását várták a hívők. Természetesen azon a napon nem történt semmilyen világmegváltó beavatkozás az X bolygó részéről, de az arra szervezett személyes találkozóból gyakorlatilag egy rendszeres nyári tábort alapítottak a résztvevők. A kilencvenes évek második felére ugyan az internettel megint egy sokkal szélesebb közönséghez értek el a tanok, sőt, még 2010-ben is tartottak performanszokat, de az évtizedek során érezhetően megcsappant az érdeklődés irántuk, ami valamennyire érthető is. Az internet és a közösségi média elterjedésével már annyira nem volt szokatlan és rendszerkritikus dolog valami teljesen értelmezhetetlen, ezoterikus összeesküvés-elméletben hinni.
Az egyház egyik alapítója, Stang tiszteletes maga mögött is hagyta nemrég az álnevét. Nemrég készült el és mutatták be a SubGeniusról szóló dokumentumfilmet (Magyarországon is elérhető az Itunes kínálatában), az akkoriban készült interjúkban már a saját nevén szereplő alapító azt mondta, hogy harmincöt évig fapofát vágott, és azért már elfáradt az arca.
Nagyon-nagyon sokáig nem léptem ki a szerepből. És emiatt is egyre több lett a kettyós. A könyveket mindig a humor szekcióba pakolták, de nem mindig egy könyv az első, amivel egy ember találkozik. Manapság pedig végképp nem az. Előbb jönnek a honlapok és a Facebook-oldalak.
Még ennyi évtizeddel később is nehéz pontosan megmagyarázni, hogy mi a SubGenius, ami manapság már sokkal kevesebb embert mozgat meg a dokumentumfilm és a podcastok ellenére, de a hatásai még mindig tetten érhetők máshol. Fel lehet ismerni a QAnonban, ahol szintén a felszín alatti összeesküvés a legfontosabb, bár ott nem egy könyvből kivágott rajz volt a messiás, hanem Donald Trump. Fel lehet ismerni egyértelműen a pasztafáriánizmusban, a 2005-ben szatíraként létrejött, tésztaalapú viccvallásban. De van benne valami a Kétfarkú Kutyapárt kezdeti posztereiben és szórólapjain is. És ahogy a Kutyapárttal is gondban lehetünk, hogy valójában micsoda, a SubGeniust is nehéz pontosan definiálni. Talán úgy lehet a legjobban, ahogy az egyházról készült dokumentumfilm egyik szereplője teszi: a vallás, ami egy művészeti projektnek tűnik, ami egy vallásnak tűnik, ami egy performansznak tűnik, ami egy viccnek tűnik, ami egy vallásnak tűnik.
Ha valakit még több, erősen idézőjelbe rakott „konkrétum” érdekel a vallásról, az nézze meg a hivatalos honlapját.
Források: Texas Monthly, Dallas News
