Az orvosi fecskendő feltalálója függő lett, felesége pedig morfiumtúladagolásba halt bele

2021. március 26. – 05:31

Az orvosi fecskendő feltalálója függő lett, felesége pedig morfiumtúladagolásba halt bele
A Wood-féle orvosi fecskendő és dísztokja a 19. századból − Fotó: Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Naponta több millió vakcinát adnak be orvosok világszerte a koronavírus-járvány miatt, és egy-egy oltás csak néhány pillanatig tart az orvosi fecskendővel. Az injekciós tű pofonegyszerű volta ellenére nem túl régi találmány, évszázadokig tartott, mire elnyerte mostani formáját, és közben nem várt balesetek is történtek.

Ahogy a világon szinte minden találmányé, az injekciók története is az ókori görögökkel kezdődött. A Hippokratész korából (időszámításunk előtti 5. század) ismert fecskendők inkább csak elméleti rokonságot mutatnak a maiakkal. Az injektálás inkább beöntést jelentett, amit úgy lehet elképzelni, mintha egy kecskedudából spricceltek volna ki, illetve be folyadékot egy csövön keresztül. Pár száz évvel később még mindig nem beszélünk tűkről, krémek és kenőcsök adagolására használtak dugattyús tubusokat az akkori orvosok.

A történészek szerint a következő jelentős fejlődési fázist egy a 10. század környékén élő egyiptomi orvos, Ammar ibn Ali al-Mavszili érte el, aki egy üreges üvegtubust használt szürkehályogműtéteknél, hogy azzal távolítsa el a váladékot.

Fontos mérföldkőnek tartják a francia Blaise Pascal fecskendőjét is, amit ugyan nem orvosi célból, hanem hidrosztatikai kísérletéhez fejlesztett 1653-ban, de megadta az elméleti lehetőséget arra, hogy gyógyszereket juttassanak be az emberi szervezetbe infúzióként.

Az angol Christopher Wrent sem elsősorban orvosként, hanem építészként ismerjük, de ő is folytatott injekciós kísérleteket. 1665-ben kutyákkal kísérletezett, egy üreg lúdtollhoz csatlakoztatott állati hólyagból nyomott be különböző szereket, ópiumot, alkoholt és egy hánytató gyógyszert egy-egy kutya szervezetébe. „Ahogy várható volt, az első elaludt, a második nagyon részeg lett, a harmadik pedig nagyon halott” – idézte a BBC Christine Ballt, a melbourne-i Geoffrey Kay Museum egykori kurátorát, aki az érzéstelenítés történetével foglalkozott.

Wrenhez hasonló módszert követett két német orvos, Johann Daniel Major és Johann Sigismund Esholtz is, de ők embereken kísérleteztek, sajnos hasonló eredménnyel. A helytelen adagolás, valamint a megfelelő higiénia és fertőtlenítés hiánya miatt alanyaik meghaltak az 1660-as években. Ez a katasztrofális kísérletsorozat hosszú időre visszavetette az injekciók használatát.

1796-ban Edward Jenner beadta ugyan az első vakcinát himlő ellen, de ő egy vágásos technikát használt, nem bőr alá beszúrt tűt. Az orvosi fecskendők fejlesztésének Francis Rynd ír sebész adott egy újabb löketet, amikor 1844-ben elkészítette az első üreges tűt, amit egy elsőre egy csavarhúzó és egy olló szerelemgyerekének tűnő eszközhöz illesztett. Rynd fecskendője nem is volt fecskendő, mert pont a fecskendezés maradt el, a gyógyszer, az ő esetében morfium, gravitációs úton jutott be a beteg szervezetébe.

Francis Rynd gravitációs alapon működő injekciója − Fotó: Getty Images

Arra viszont már csak néhány évet kellett várni, hogy a már korábban ismert dugattyús mechanizmust és az üreges tűt valaki összekapcsolja. Ezt nagyjából egy időben, 1853-ban ketten meg is tették. A francia Charles Pravaz egy csavaros technika segítségével injektálta a gyógyszert egy ezüsttubuson át a tűbe, míg a skót Alexander Wood egy üvegtubust és nyomós rendszert fejlesztett ki. Az ő tubusának az az előnye is megvolt, hogy átlátszósága miatt az orvosok könnyebben tudták adagolni a szereket.

A Pravaz-féle csavaros és csavarós injekció − Fotó: Getty Images

A modern orvosi fecskendő feltalálójának sokan Woodot tartják, egy skót orvosi társaság szerint azért jár neki az elsőség, mert találmányát ő egy emberen próbálta ki, míg Pravaz egy birkán, így a hatásosság kérdése már az első pillanatban eldőlt, másrészt a francia orvos meghalt, mielőtt publikálhatott volna találmányáról.

Az már más kérdés, hogy például itthon is gyakran találkozhatunk keresztrejtvényekben, irodalmi művekben a pravaz kifejezéssel, ami az injekció szinonimája lett.

Wood találmánya elég gyorsan népszerűvé vált Angliában, de azért nem úszhatott feltétlenül örömmámorban − bár ez nézőpont kérdése. Az elsősorban idegi eredetű fájdalmak kezelésére használt morfininjekciókat ugyanis magának is rendszeresen beadta, mígnem teljesen függővé vált. Hozzá hasonlóan felesége is rendszeresen szúrta magát, akit ez aztán a halálba is küldött. Ezzel ő lett a történelem első olyan nője, aki injekciós drogtúladagolásba halt bele.

Források:

https://www.bbc.com/news/uk-scotland-55676034
https://omnisurge.co.za/the-history-of-the-syringe/
https://www.medibank.com.au/livebetter/be-magazine/wellbeing/the-history-of-the-hypodermic-needle/
https://medicine.uq.edu.au/blog/2018/12/history-syringes-and-needles