Csak két faj szeret titokban szexelni, az egyik az ember

2021. március 23. – 04:24

Csak két faj szeret titokban szexelni, az egyik az ember
Mint látható, nem a gímszarvasokról van szó – Fotó: Alain Roux/Biosphoto/Biosphoto via AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Nem akarom nagyon elhúzni a választ, úgyhogy megmondom: az arab rigótimália nevű madár az, amelyik szereti a szexet emberekhez hasonlóan inkább privátban elintézni. Az állatvilág maradék részét teljesen hidegen hagyja, hogy éppen a mező, a pampa, a trópus vagy a gleccser közepén jön rá a vágy, hogy áldozzon az evolúció erotikus oltárán. Az ember és az arab rigótimália inkább elvonul.

A szégyenlős emberi szexelésről adott ki egy tanulmányt 2020 augusztusában Yitzchak Ben Mocha, a zürichi egyetem antropológusa. Mocha arra szeretett volna rájönni, hogy miért lehet az, hogy az emberi faj behúzza a függönyt és − akármennyire szeretné is egy csomó pornóoldal az ellenkezőjét állítani − legszívesebben elvonul mások elől, hogy nekiálljon a párzásnak. A svájci antropológus végignyálazott több ezer, egész pontosan 4572 darab etnográfiai művet 35 különböző földrajzi térségből, és arra jutott, hogy még olyan kultúrákban is megy a titkolózás, ahol egyébként nehéz összehozni a diszkréciót. Az evolúciós tanulmányok sem segítettek. Az állatvilágban is csak ez az Arab-félszigeten található madár az egyetlen kivétel.

Mocha később a Newsweeknek azt nyilatkozta, hogy a kutatásban nem érdekelte a pornográfia, szóval ha valaki éppen már írta az olvasói levelet, hogy tisztában vagyok-e a „public” pornókategóriával, akkor el kell hogy keserítsem. Az antropológust csak a házastársak „társadalmilag elfogadott közösülése” érdekelte.

Maga a kutató is azt vallja, hogy azért az etnografikus művekkel óvatosan kell bánni, főleg, ha szexuális tartalomról van szó, hiszen nem biztos, hogy egy népcsoport tagja úgy szexel egy tudós jelenlétében is, mint ahogy amúgy szokott. Ami azért érthető, ahogy az is, hogy interjúk során sem biztos, hogy egy ember elmond mindent arról, mit és hogyan és kivel szokott a négy fal között művelni.

A szintén szégyenlős arab rigótimália – Fotó: Franck Gueffier/Biosphoto/Biosphoto via AFP
A szintén szégyenlős arab rigótimália – Fotó: Franck Gueffier/Biosphoto/Biosphoto via AFP

Apropó négy fal. Még jóval Mocha tanulmánya előtt, 2011-ben egy szexbotrány rázta meg az Illinois állambeli Northwestern Egyetemet, bár hogy pontosan ki volt a hibás és hogyan, nehéz lenne megmondani. Az iskola egyik professzora, J. Michael Bailey az emberi szexualitásról tartott előadásokat, és az órákon kívül is tartott foglalkozásokat a témával kapcsolatban. A kisebb csoportos foglalkozásokra olyan vendégeket hívott, akik a központi témát valamilyen más megvilágításba tudják helyezni, ilyen volt egy párcserében utazó házaspár, egy transznemű táncos vagy akár elítélt szexuális erőszaktevők. 2011. február 21-én Bailey megtartotta a szexuális izgalomról tartott előadását, majd megkérte a vendégeket, hogy fáradjanak fel a színpadra. A női ejakuláció témájára terelődött a beszélgetés, és az egyik meghívott vendég felajánlotta, hogy demonstrálja a jelenséget. Egy segédeszköz segítségével az orgazmusig maszturbált az egyetemi környezetben, a leírások szerint egy házi készítésű szerkezet, úgynevezett baszógép segítségével.

A diákokat nem zavarta különösebben a prezentáció, viszont a helyi, majd az országos sajtó is felkapta, hogy mi a nyavalya történt a Northwesternen, Bailey-nek két különböző bocsánatkérést is ki kellett adnia (ezeket itt és itt a mai napig el lehet olvasni). A professzor megbánta, hogy egyáltalán engedte a demonstrációt, megbánta, hogy ilyen hatással volt az egyetem megítélésére, és eléggé meglepte, hogy ilyen reakciója volt az eseménynek az amerikai médiában, egy háború, egy pénzügyi válság és a globális felmelegedés közepette. Bailey elmondta, hogy az addigi 18 évében nem történt hasonló botrány, és mindent meg fog tenni, hogy ne is történjen a jövőben. Ahhoz ragaszkodott, hogy egy egyetemnek olyan helynek kell lennie, ahol ilyen témákat szabadon meg lehet beszélni, és azt nem bánja, hogy az eset olyan helyzetet eredményezett, amiről vitázni lehet. Az egyetemen a következő félévben már nem hirdették meg a tanegységét.

Ezt a sztorit csak azért írtam le, mert az eset a botrányon felül tényleg elindított egy minimális párbeszédet a dologról. Alice Dreger bioetikus, író, történész írt egy esszét, ami a Psychology Todayben jelent meg. Dreger azt kifogásolta, hogy ha valaki felvetette, a közönségben lehettek olyanok, akik kényelmetlenül érezték magukat a bemutató alatt – Bailey ugye azt állította, hogy ilyen nem volt –, azokra rögtön ráhúzták, hogy szexnegatívak, azaz szégyellték azt, hogy ilyennek vannak kitéve.

Dreger szerint naiv elképzelés az, hogy ha valaki nem akar nyilvánosság előtt ilyet átélni, az automatikusan azt jelenti, hogy szégyent érez. A szakértő szerint egyébként ez egyértelműen szexuális helyzet volt, a bemutatóban részt vevő nő exhibicionistának írta le magát, azaz olyannak, akit kifejezetten izgatnak ezek a szituációk, és a vége pedig orgazmus lett, szóval nehéz lett volna tagadni, hogy mire ment ki a játék. Bailey előadása pedig nyilvánosság előtt zajlott, a beszámolók szerint száz ember jelenlétében.

Dreger ezért megkérdezte egy antropológus kollégáját, Ray Hamert arról, hogy más kultúrákban hogy megy ez, szoktak-e az emberek szégyent érezni, szoktak-e nyilvánosan szexelni, és így tovább. Hamer szakterülete a Dél-Amerikában élő yanomami törzs. A yanomamik kör alakú falvakban élnek, nagyjából úgy kell ezeket a sabano névre hallgató építményeket elképzelni, mint egy sátortábort, ahol az életterek egymásra néznek.

Yanomamik közössége a brazil–venezuelai határ közelében – Fotó: Leo Ramirez/AFP
Yanomamik közössége a brazil–venezuelai határ közelében – Fotó: Leo Ramirez/AFP

Az ember ilyen helyzetben azt várná, hogy a törzsben a szex elfogadott, mindennapos, nyilvánosan végzett dolog, de Hamer szerint pont az ellenkezője igaz: a yanomamiknak külön kifejezése van arra a fajta szexre, ami túl hangos, és ezért már nyilvános. A kifejezés egyébként a hangutánzó „soka sokamou”, ami addig hülyén nézhet ki, amíg valaki ki nem mondja hangosan. A yanomamik a szokás szerint elvonulnak a dzsungelbe szexelni, vagy reggel a hátsó kertben rosszalkodnak, szükség esetén viszont este a sabanóban, ahol viszont diszkrétnek kell lenni, mert következő reggel az egész falu a soka sokamou sutyorgásától lesz hangos.

És akkor most vissza Mocha tanulmányára. A zürichi kutató nem talált igazából semmi magyarázatot arra, hogy az emberek miért szexelnek diszkréten, úgyhogy felállított egy saját elméletet: szerinte azért alakult ez így, hogy az emberek kontrollálni tudják azt, hogy ki látja a partnerüket szexuálisan felizgult állapotban. Azaz hogy nehogy valaki kívánatosnak tartsa a partnerünket szex közben, aztán jöjjön és megpróbálja elvenni – így aztán se féltékenység nincsen, se belviszály a csoportban.

Már csak azt kellene megtudni, hogy az arab rigótimáliák miért vonulnak el hupákolni.

Lepj meg minket karácsonyra!

Legyél a rendszeres támogatónk!

A Telex csak tőled függ.

Támogatom