A palotának beillő bizarr ház, amelynek az építésébe a legenda szerint szellemek hajszolták bele az örökösnőt

„A szellemek palotája – Mert ilyen is van, nem a mesében, nem az Operenciás tengeren, csak a világtengeren túl, Kaliforniában. A csodálatos palota sejtrendszer szerint épült.

Élt ugyanis az aranykeresők földjén egy tiszteletreméltó özvegy hölgy, mistress Sarah Winchester, aki állandóan a szellemekkel társalgott. A szellemek – bizonyára lelkes barátai az építőiparnak – azt tanácsolták neki, építsen nekik palotát, addig fog élni, amíg az építkezés tart”

– így kezdődik az Arcanum tárából előásható első magyar nyelvű cikk a kaliforniai Winchester házról. Az 1925-ös Pesti Hírlap-cikk ezzel prímán össze is foglalta három-négy mondatban a legendát, ami miatt turisták milliói váltottak jegyet az elmúlt közel száz évben arra, hogy belülről is megnézhessék Sarah Winchester egykori otthonát a kalifornai Santa Clara-völgyben, San Joséban.

Mintha egy őrült építette volna

A Winchester házon a szellemektől eltekintve is van mit nézni. Éppen azért volt olyan kiváló alap a legendaszövésre, mert tagadhatatlanul különös épület tele bizarr, értelmetlennek tűnő, szeszélyes építészeti megoldásokkal. Ahogy maga Sarah Winchester fogalmazott egy 1906-os levelében: úgy néz ki, mintha egy őrült építtette volna. A legtöbbet emlegetett furcsaságai: semmibe vezető lépcsők, a szabadba nyíló emeleti ajtó, amin kilépve csak a mélybe zuhanni lehet, ajtók, amik mögött fal van, szekrénynek látszó rejtett átjárók, ablakok, amik más szobákra nyílnak.

És persze az esztétizmus irányzatának megfelelően gyönyörű tapétákkal és ólomüvegekkel díszített, az utolsó kilincsig, sarokvasig és radiátorig művészi igénnyel berendezett ház méretei is tekintélyt parancsolóak. Mintegy 2200 négyzetméterről van szó 160 szobával, 2000 ajtóval, 10000 ablakkal, 47 kandallóval és 40 lépcsővel.

De hogy lesz egy magányos özvegy egy ekkora monstrum gazdája? Sarah Lockwood Pardee a keleti parton, Connecticutban, New Havenben született 1839-ben. Itt, a szülővárosában ismerkedett meg későbbi férjével, William Wirt Winchesterrel, Oliver Winchester fiával. A fiatalok 1862-ben házasodtak össze. Egyetlen gyerekük született, 1866-ban, egy kislány: Annie, akit egy betegség miatt tragikus módon csecsemőkorában elveszítettek. Ugyanez az 1866-os év volt az, amikor Sarah apósa megalapította a vállalatot, amely később az elhíresült puska legyártásával írta be magát a fegyvertörténetbe, mesésen gazdaggá téve a családot.

Túljárni a szellemek eszén

Oliver Winchester 1880-ban meghalt, és tuberkulózisban szenvedő fia, William mindössze három hónappal élte túl. 1881-ben a megözvegyült Sarah Winchester ölébe 20 millió dolláros örökség hullott: ez mai pénzben nagyjából 500 millió dollárnak, 150 milliárd forintnak felel meg.

Az asszony 1884-ben a nyugati partra költözött, és nagyjából itt válik kétfelé a valóság és a legenda. A legenda szerint a költözés hátterében egy híres bostoni médiumtól kapott tanács állt, ami már magába foglalta az építkezésről szóló utasítást is: ne legyen vége soha a munkálatoknak, mert mihelyt megszűnik a kalapácsolás, vége szakad az ő életének is.

A ház furcsaságait, szeszélyes, kusza megoldásait ez a változat azzal magyarázza, hogy Sarah Winchester így próbálta ideiglenesen lerázni, félrevezetni a vele élő, örökké a nyomában járó szellemeket, hogy legalább némi nyugalomra szert tegyen.

A történet más elemei szerint ugyanakkor voltak olyan szellemek is, amelyekkel az özvegy kifejezetten kereste a kapcsolatot. Elterjedt, hogy rendszeresek voltak a házban a spiritiszta szeánszok, sőt, azt is beszélték, az egyik helyiséget kifejezetten erre a célra alakították ki, az volt a szeánszszoba.

Ahogy a házban közel 40 éve turistakalauzként dolgozó történész, Janan Boehme rámutatott, nem véletlenül feltételes módban fogalmazva: a korban egyáltalán nem számított volna kuriózumnak, ha Sarah Winchester szeánszokat tartott volna. Az Európából indult spiritiszta divatra nagy volt a fogadókészség az Egyesült Államokban a polgárháború után, amikor rengeteg nő gyászolta a háborúban elesett férjeket, fiúkat, testvéreket.

Pénz nem akadály

Valójában mindenesetre semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy Sarah Winchester érdeklődött volna a szellemvilág iránt, vagy akár csak egyetlen szeánszon is részt vett volna életében. A San Francisco-i SFGATE 2018-as cikkében összeszedte, mik voltak a tények, és hol is kell keresni a legenda gyökereit. Kezdjük a nyugati partra költözéssel: ez valószínűleg azzal állt összefüggésben, hogy éltek a San Francisco-i öböl térségben rokonai az özvegynek.

A San Jose-i, eredetileg mindössze nyolc szobás házat eleve azzal a tervvel vette meg, hogy majd kibővíti. Minden erőforrás a rendelkezésére állt ahhoz, hogy akkora házat építsen, ahol az egész rokonsága kényelmesen elfér majd.

A furcsaságok mögött pedig nem szellemeket kell keresni, hanem Sarah Winchester kreativitását, önfejűségét és ambícióit: miután nem sikerült különféle megbízott mérnökökkel elfogadtatni a sajátos elképzeléseit, szakirányú végzettség, átfogó tervrajzok, vázlatok nélkül maga látott neki a bővítés tervezésnek. A félbehagyott folyosók, a sehova sem vezető lépcsők és ajtók, a megkezdett majd félbehagyott dolgok a folyamattal óhatatlanul együtt járó hibák mementói.

Az SFGATE idézte ennek bizonyságául az asszony egy 1898-as levelét, amelyben arra panaszkodott a testvérének, hogy az egyik házrész egy kis hozzátoldás miatt olyan sötét lett, hogy az emberek rendszeresen botladoztak ott, ezért biztonsági okokból kénytelen volt átalakíttatni. Sarah Winchesternek annyi pénze volt, hogy megengedhette magának a mérnöki tévedéseire elpazarolt pénzt.

Egyébként a hibák mellett az özvegy számtalan bravúros, a korban újszerű megoldást alkalmazott a házban, amelyek az ő és a neki dolgozó személyzet életét egyaránt megkönnyítették. Ügyes kommunikációs rendszert épített ki, amelynek a segítségével a különböző szinten tartózkodó emberek beszélni tudtak egymással, a kandallók hamuját egyenesen az alagsorba vezette egy cső, meleg vizes zuhany működött, és szeretett növényei egyszerűbb locsolására is előállt egy ügyes ötlettel.

Igazából így jótékonykodott?

Az tény, hogy közel negyven át lényegében majdnem folyamatosan zajlottak a munkálatok a Winchester-házban. 1895. február 24-én a San Francisco Chronicle cikkében jelent meg először az a szál, ami az építkezés majdani végét a tulajdonos halálával kapcsolta össze. Itt írták le, hogy Winchester asszony abban a hitben van: ha a ház teljesen elkészül, ő meghal. De szellemekről még itt sem volt szó.

Egyébként pedig nem is volt igaz, hogy az évtizedek alatt egyáltalán soha nem szűnt volna meg a kalapácsolás zaja: igenis voltak rövidebb szünetek, hogy Winchester pihenni tudjon, de volt egy olyan nyár is, amikor a nagy forróság miatt volt lehetetlen dolgozni. Az építkezés legintenzívebb időszaka 1890-től és 1900-ig tartott. Az 1906-os nagy földrengés komoly kárt tett a Winchester házban is, az akkor hétszintes épület felső három szintje annyira megrongálódott, hogy azokat végül teljesen el is bontották, és a bővítés a továbbiakban inkább nem függőleges irányban folytatódott.

Hogy mégis mi motiválta az özvegyet az elhúzódó építkezésre? Az egyik magyarázat, hogy egyszerűen élvezte. Sarah annak idején a férjével közösen vezényelt le egy nagy felújítást még New Havenben. Janan Boehme például azt gondolja: mivel ez örömteli, boldog időszak volt az életében, valahogy újra akarta élni a múltnak ezt a darabkáját a kaliforniai munkálatokon keresztül.

Egy másik elmélet szerint az özvegyet valójában a segíteni akarás motiválta: az építkezéssel rengeteg embernek adott munkát évtizedeken keresztül.

A jótékonyságnak volt előzménye az életében: New Havenben kórházat építtetett tuberkulózisos betegeknek. Ami valószínűnek látszik: Sarah Winchester egyáltalán nem volt szellemektől rettegő őrült. Samuel Leib, az ügyvédje azt mondta róla a halála után, hogy nemhogy teljesen épeszű volt, de egyenesen ő volt a legtisztább fejű nő, akit valaha ismert.

De akkor hogy jöttek képbe a szellemek?

Azt nem nehéz elképzelni, mi táplálta a vad pletykákat Sarah Winchesterről. Ahogy a kísértetjártó amerikai helyekről könyvet író Colin Dickey elmagyarázta: a válság sújtotta Amerikában, amikor félelmetesen nagy volt a munkanélküliség, könnyű célpontja volt a rosszindulatnak a dúsgazdag örökösnő, aki látszólag értelmetlenül szórta a pénzét, miközben mások éheztek. Ehhez jött hozzá, hogy Sarah Winchester magának való volt, visszavonult életet élt, – részben testi nyűgjei, rossz fogai, ízületi gyulladása miatt – nem szívesen járt társaságba, bár egyébként nem volt teljesen magányos: a házban az építőmunkásokon kívül nagy létszámú személyzet nyüzsgött, és sokáig vele lakott kedvenc unokahúga is.

Az SFGATE újságírója egyetlen olyan újságcikket sem talált, amely még Winchester életében jelent volna meg, és szellemeket vagy szeánszokat említett volna.

Bár az utolsó éveit már javarészt egy másik, szerényebb ingatlanában töltötte, a halál a Winchester házban érte az özvegyet 1922. szeptember 5-én. Természetesen erről is van kétes hitelű történet: a legenda szerint olyan hirtelen hagyták abba ezután a munkálatokat, hogy félig bevert szögek maradtak a falban.

A házat a halála után elárverezték, és egy hullámvasút-tervezéssel foglalkozó házaspár, John H. Brown és felesége, Mayme Brown vette meg. Ők nyitották meg rövidesen a nyilvánosság előtt látványosságként, és ebben az időben terjedt el a háttérben munkálkodó természetfeletti erők legendája is. Mayme Brown vezette körbe a házban az első turistacsoportokat. Jó reklámnak bizonyult Harry Houdini 1924-es látogatása: a híres illuzionista akkoriban szívesen leplezett le csaló spritisztikákat, és a történet úgy szól, hogy a Winchester házba is azért ment eredetileg, hogy kimondhassa, semmiféle szellem nincs ott sem, de ehelyett ő lett az, aki a „Mystery House”, „rejtelmek háza” nevet ragasztotta rá.

A Winchester ház, amelynek a népszerűségét felhasználva a Helen Mirren főszereplésével készült, amúgy Ausztráliában forgatott ijesztgetős film is lendített egyet 2018-ban, a járványhelyzet miatt most éppen nem látogatható, csak a kertet lehet megnézni. Koronavírusmentes időkben egyébként még rendezvényeket, akár esküvőket is lehet ide szervezni, és a kísértetjárásról szóló mendemondák ellenére a turistalátványosság az üzemeltetői szerint abszolút családbarát, már 6 éves kortól várják a gyerekeket is.

A ház egyik legnagyobb rejtélye, jegyezte meg a Los Angeles Times egy 2017-es cikkében, egyébként az, hogy pontosan kinek a tulajdonában van most. A Winchester ház honlapján a gyakran feltett kérdések menüpontban csupán annyi szerepel erről, hogy a ház egy magánszervezet, a Winchester Mystery House® LLC tulajdonában áll. Janan Boehme, a háznál dolgozó történész annyit elárult a Los Angeles Timesnak, hogy ugyanannak a családnak a leszármazottairól van szó, amely annak idején az árverésen megvette a házat Sarah Winchester halála után. A kilétüket nem szeretnék felfedni.