Egy repülőgép leesett a nézők közé. Többen megsebesültek
– ezzel a szenzációhajhásznak korántsem mondható címmel, mindössze a lap 5. oldalán számolt be a Népszava 1910. június 10-én az első súlyosabb magyarországi repülőbalesetről. Az esetben kilencen sérültek meg, a pilóta viszont ép bőrrel megúszta. A két évvel később bekövetkezett első halálos tragédiát leszámítva 1939-ig ez volt a legsúlyosabb magyar repülőbaleset.
A történet előzménye 1909 őszére nyúlik vissza. Ekkor hívta meg hazánkba az alakulófélben lévő Magyar Aero Club – a Magyar Repülő Szövetség elődszervezete – azt a Louis Blériot-t, aki néhány hónappal korábban, júniusban szenzációszámba menő teljesítményt nyújtott azzal, hogy átrepülte a La Manche-csatornát. Blériot a Budapest és Kispest közötti katonai gyakorlótéren kétszázezer néző előtt, illetve fölött tartott légi bemutatót október 17-én – ez volt az első alkalom, amikor Magyarországon repülőgép emelkedett a levegőbe.
A nagy siker nyomán a MAC következő év nyarára nagyszabású pénzdíjas nemzetközi repülőversenyt szervezett (az ágazat angol dominanciáját jelzi, hogy ezt a legtöbbször repülőmeetingnek nevezték). A tizenegy napos versenyre csaknem harminc külföldi és tizenkét magyar pilóta nevezett összesen 54 géppel. „A Magyar Aero Club 1910. március 8-án megalakította a verseny szervezőbizottságát és azt képviselve ifj. Tolnai Lajos áprilisban részt vett Párizsban a FAI ülésén, melyen döntöttek a budapesti versenyről. A verseny lebonyolítása Budapesten, Zugló és Kőbánya határában lévő Rákosmezőre esett” – írja az eseményről Képesrepülés weboldal. Külön nevezetessége volt az eseménynek a francia De Larcohe bárónő, „a bő nadrág kosztümű nő-pilóta” részvétele, aki az „egyetlen női aviatikus” volt akkoriban.
A rendezvényt már a felkészüléstől kisebb légi balesetek sora kísérte – de ez nem is meglepő, figyelembe véve, hogy az akkoriban „géprepülésnek” nevezett repüléstudománynak mennyire a kezdetén jártunk (a Wright fivérek alig hét évvel korábban, 1903 decemberében tették meg történelmi jelentőségű, 12 másodpercig tartó légi útjukat a maguk készítette, duplafedeles Flyer I-gyel). A körülményekhez képest legrutinosabbnak számító magyar pilóta, Zsélyi Aladár például már napokkal a verseny előtt, június 1-jén balesetet szenvedett, a francia Hubert Latham a verseny első napján, felszállás közben zuhant vissza a földre – szerencsére mindössze másfél méterről, így csak a gépének esett baja –, másnap az orosz Mihail Efimoffnak már a lába és a feje is megsérült, amikor a gépe tizenöt méterről zuhant le.
A nagy baleset 1910. június 10-én, a verseny ötödik napján történt. A 24 éves francia André Frey (akit a korabeli szabályoknak megfelelően Frey André formában írt a lap) a Quo vadis? nevű gépével a nyitott tribünök fölött repült épp, amikor néhány méteres magasságból lezuhant (a közönség fölé nem repülhettek volna a pilóták a versenyszabályzat értelmében, Frey a Népszava beszámolója szerint azt mondta, egy másik gépet akart kikerülni azzal a manőverrel, csak közben megsérült a kormánya).
„A közönség szétrebbent, de többeket elütöttek a lecsapó szárnyak. Frey maga kiugrott a gépből és ezért nem történt semmi baja. A gépje nagyon megrongálódott. Összetörött a propeller, tönkrement a mótor és megsérültek a szárnyfölületek is” – olvasható a lap már említett cikkében. „Amint a röpülőgép leesett, rémes kiáltás, sikoltozás hallatszott a közönség köréből. Sok nő elájult. Többen sirva keresték a hozzátartozóikat. A mentők háromszor is kivonultak a szerencsétlenség helyére, egy csomó sebesült szorult a mentők ápolására” – írja a lap, amely a mai, GDPR-on edzett olvasót meglepve számos sérültről és állapotukról közöl részletet. Íme:
- Schmidt Jenő vadászfőhadnagy felesége (Fő-ut 75) erős zúzódást szenvedett a kezén és a lábán, ezenkívül balboka-izületi gyulladást is. A sérülése súlyos, de nem életveszedelmes. A Dollinger-klinikára, majd innen éjszaka a lakására szállították.
- Egy ügyvéd — aki az édesanyjára való tekintettel a neve elhallgatását kérte — baloldali kulcscsonttörést szenvedett; a sérülése tíz napon belül gyógyul; a lakására vitték.
- Rátz honvédfőhadnagy és a felesége könnyebb természetű zúzódást szenvedtek; a lakásukra vitték őket.
- Kneffel Ede főhadnagy és a felesége szintén nem súlyos sebeket kaptak; a Lajos-utca 52. szám alatt levő lakásukra vitték őket.
- Horváth Jenő festékkereskedő (Vas-utca 7.) füle letépődött; a bal arcán zúzott sebek vannak; a felesége a legsúlyosabb sebesültje a szomorú epizódnak: belső sérülést és jobb kulcscsont-törést szenvedett; súlyos zúzódásai vannak; a lakásukra vitték őket.
A lap másnapi számából kiderül, hogy „Horváth Jenő festékkereskedő és felesége a Vas-utca 7. szám alatt levő lakásukon feküsznek nagybetegen, ők sebesültek meg a legsúlyosabban”, Horvátnénak például súlyos kulcscsontörése volt, eltört két bordája is, valamint megsérült a gerince. Az előző napi névsorból kimaradt két sérült, „Knöpfel Ede honvédfőhadnagy és a felesége”, akik nem szenvedtek súlyos sérüléseket, mivel „mikor már esni kezdett a gép, ők hirtelen elhatározással a korlát alá bújtak és ezért nem is sérültek meg súlyosan”.
Összesen tehát tizenegy néző sérült meg ebben a balesetben (a fennmaradt források később kilenc sérültről írnak, feltehetően a Knöpfel házaspárt nem számították közéjük). A repülőversenynek azonban volt a nézők között egy halálos áldozata is. A bemutatót – amit a helyszínen több tízezren, a baleset napján például ötvenezren néztek meg – sokan a közeli utcákról, ingyen követték figyelemmel. A korabeli szóhasználattal „ingyen-publikumnak” nevezett tömeg egy része a Jászberényi út melletti vasúti töltéseket választotta, ahol a tumultusban egy asztalosmunkás leesett a töltésről, és olyan súlyosan megsérült – például mindkét lába eltört –, hogy kórházba szállítás után meghalt.
A magyar repüléstörténet első halálos légi balesete is viszonylag hamar bekövetkezett: 1912. október 13-án a 25 éves Takács Sándor zuhant le nem sokkal azután, hogy felszállt gépével Rákosról. A Népszava „A röpülés vértanúja – Halál a rákosi röpülőtéren” című cikkben számolt be a tragédiáról október 15-én.
Takács, aki hogy meg tudjon élni, a Szent István kórházban dolgozott fűtőként, akkoriban Kolbányi Géza repülőépítő pilótája volt, de számos repülőtípust próbált ki elsőként. A tragikus baleset napján is Kolbányi egy géptípusával szállt fel, a róla szóló Wikipedia-oldalon azt írják, Bécsbe indult a hadsereg képviselőinek való bemutatkozásra.
A balesetről a Népszava így tudósít: „Takács nyomban az elinduláskor mintegy háromszáz méter magasságba emelkedett (...) Hatvan méternyire lehetett a földtől, amikor irtózatos recsegés hallatszott. Ugyanekkor a két szárny közvetetlenül a törzs mellett megtörött, majd egyetlen másodperc múlva mind a két szárny leszakadt a gép vázáról. Szörnyű dolog következett. (...) Amikor harminc méterre volt a gép a földtől, mintha iszonyu erő kihajtotta volna, Takács kiröpült az ülésből és estében 30 méter hosszú ivet irt le a levegőben.”
A pilóta, aki a fejére és a bal vállára zuhant, a helyszínen életét vesztette. Civil repülőgéppel ezt követően egészen 1940-ig nem történt halálos baleset.
