Az európaiak egy félreértés miatt ették évszázadokig az őrölt múmiákat

A modern kor áltudományos hülyeségei legjobb esetben csak idegesítőek, sokszor viszont egyenesen károsak az emberekre, így nem meglepő, ha valakinek marhára elege van ezekből, azt ugyanakkor nehezen lehetne állítani, hogy ezek jelentik mindennek a mélypontját, mert csak pár száz évet kell visszamenni ahhoz, hogy még Európában is észbontóan barbár, kannibalizmusba hajló gyógymódokkal találkozzon az ember.

A kontinensen évszázadokon át fogyasztották rutinszerűen az emberi maradványokat tartalmazó gyógyszereket,

beleértve ebbe az őrölt mumifikált holttesteket is, ami nem véletlenül hangzik teljesen abszurdnak, ez ugyanis csak sorozatos félreértéseknek köszönhetően tudott beférkőzni az európai orvoslásba.

Bitumen helyett jó lesz ez a hulla is

Az egész történet a perzsákkal kezdődött, egészen pontosan a mūmiyā (a továbbiakban múmia) nevű szerrel, amit különféle felszíni sebek, törések, de akár tuberkolózis, vagy fekélyek kezelésére is használtak, és lényegében nem volt más, mint természetes bitumen. A csodaszer a görögökhöz is eljutott, ők pissasphaltus néven hivatkoztak rá, a keresztes hadjáratok során pedig végül az európai katonák is találkoztak vele, a hatékonysága miatt pedig rögtön náluk is kapós lett a dolog.

A perzsa természetes készletek nem bírták tartani az iramot a hirtelen megnövekedett kereslettel, így az európaiak az egyiptomi temetkezési helyek felé fordultak utánpótlásért. Ez elsőre teljesen értelmetlennek hangzik, és valójában tényleg az is volt,

• egyrészt mert bár a közvélekedés szerint az egyiptomiak bitumennel tartósították a holttesteket, néhány éve kiderült, hogy egy arra külsőleg nagyon hasonlító, növényi olajat, különféle növényi kivonatokat és gyantát tartalmazó elegyet használtak,
• másrészt meg mert az eredeti szó, az első, arab forrásokban egyáltalán nem kötődött a halottakhoz, pláne nem az egyiptomi halottakhoz.

Az, hogy ez a kapcsolat mégis létrejött, egy sor félreértés eredménye volt, kezdve azzal, hogy egyre több, a témával foglalkozó latin fordításban jelent meg az az elképzelés, hogy a múmia nem a természetből származik. A téves fordításban az anyag ehelyett a bebalzsamozott egyiptomi holttestekből származik, egészen pontosan az azok testnedveiből, illetve a felhasznált vegyi anyagokból összeálló anyagról van szó.

Nem sokkal később aztán ennél is tovább bonyolódott a történet, ugyanis egy idő után már nem ezt a ritka egyveleget, hanem a balzsamozáshoz használt tartósítószert kezdték el múmiának nevezni. Ez a félreértés egy Abd al-Latif al-Baghdadi nevű bagdadi orvos egyiptomi mumifikált holttestekről szóló leírásából szökkent szárba, aki bár különbséget tett a két anyag között, úgy gondolta, hogy a holttestekben nagy mennyiségben fellelhető anyag gyakorlatilag nem tér el a természetben fellelhető bitumentől. Így pedig ha ezt véletlenül nem tudja valaki beszerezni, akkor nyugodtan helyettesítheti. Később aztán még tovább gyűrűzött a dolog, és hamarosan már a holttestek megfeketedett húsát is elkezdték múmiaként emlegetni,

pár évszázaddal később pedig már ott tartott a dolog, hogy bárkinek a húsa megfelelt, amennyiben az illető erőszakos halált halt, és ezt követően kicsit kint hagyták a levegőn.

Makacs múmia

A szabályok ilyen mértékű lazulásának a fő oka természetesen az volt, hogy hiába volt őrületes biznisz az egyiptomiaknak feltúrni minden sírt, és eladni a múmiákat Európába, egyszerűen nem bírtak annyi hullát előteremteni, amennyire szüksége volt Európában. Pláne nem úgy, hogy a mumifikált holttestek más területeken is kapósak voltak, az igazán tehetős emberek partijain például gyakran az volt a főattrakció, hogy élőben láthatták a vendégek egy múmia kicsomagolását.

Egyiptom végül a 16. században betiltotta a holttestek exportját, de az egyre frissülő definíciók, illetve az egyre gyakrabban előforduló hullalopások miatt egyáltalán nem esett vissza a porított hullák használata a kor orvosainak és gyógyszerészeinek körében. Az emberi maradványokból előállított múmia píárjának az sem igazán ártott, hogy a 16. században egyre többen szólaltak fel ellene, és már akkor rámutattak többek közt arra is, hogy az arabok valami egészen másra gondoltak, amikor múmiáról beszéltek.

A tévesen múmiaként árult szer csillaga végül a 18. században kezdett el leáldozni, 1718-ban egy leírás szerint már nagyjából egyetlen orvos sem írta fel senkinek, de végül

egészen 1924-ig kellett várni arra, hogy sehol ne szerepeljen a kínálatban.