A huszonnégy karátos aranypiramis tündöklése és égése

A világ egyik legnagyobb aranyborítású lakóépületét a legtöbben valószínűleg egy Öböl menti olajmonarchiában, diktatórikus közép-ázsiai államokban, esetleg egy rohamtempóban fejlődő kínai nagyvárosban keresnék. Mindhiába. Észak-Amerikában egy olyan eklektikus házat fedtek be több ezer aranylemezzel, amelyet nem nagyon mutogattak az utazási prospektusokban, és mára egyre kevesebben emlékeznek arra, hogy egyáltalán létezett ez az aranypiramis.

Chicago egyik északi elővárosában meglehetősen tájidegennek hat az a közel 17 méteres, kétszáz tonnás II. Ramszesz-szobor, amit a megszállott hobbiegyiptológus, James Onan emeltetett az udvarán. Az erdők és kukoricatáblák között meghúzódó kopár telek olyan, mint egy fordított oázis, egy kis Egyiptom Illinois államban. A kerítésre hieroglifákat festettek, a kaput két kicsi szfinx őrzi, míg belül szfinx-szobrokkal kirakott út vezet a fő attrakcióhoz,

a 24 karátos aranylemezekkel borított, vizesárokkal körülvett piramishoz, ami egy időben Észak-Amerika legnagyobb aranyozott épülete volt.

Az 1938-ban született Jim Onan élete maga a megvalósult amerikai álom. Legkisebb fia, Rocco elmondása szerint apja egy lapáttal és egy talicskával kezdte az építési vállalkozását, a hatvanas évek végére pedig már sikeres üzletemberré vált. Ekkor kezdett érdeklődni az ókori egyiptomi kultúra iránt, és lett a piramisok megszállottja. Amikor 1977-ben a feleségével, Lindával úgy döntöttek, új házat építenek maguknak, valami egészen különlegesre és egyedülállóra vágytak, így született meg az ötlet, hogy egy piramisházba költözzenek.

Nem spóroltak semmin, a Kheopsz-piramis (Gízai nagy piramis) kicsinyített mása 16 méter magas, belül ötszintes, összesen 1600 négyzetméteres. Az öt emeleten összesen öt hálószoba, hét kandalló és kilenc fürdőszoba található. A házban rengeteg egyiptomi szobrot és műalkotást helyeztek el, a falakat egyiptomi stílusú festmények és hieroglifák másolatai borítják. Nem lenne igazi a piramis múmia nélkül, de itt ez is van, Tutanhamon fáraó sírkamráját és szarkofágját másoltatták le, és még egy replika múmiát is elhelyeztek a sírban. A piramist körülvevő vizesárok több mint hét méter mély, a különálló garázs pedig szintén piramisokat formáz.

Az extravagáns otthon 1982-re készült el, a híre pedig még a vasfüggönyön túlra is elért. A Hét című hetilap 1980-ban öt sorban számolt be az építkezésről, sőt 1984-ben a Képes Újság még azt is írta, hogy cápákat telepítenek a vizesárokba, ez persze nem volt igaz. De mégis, mi vesz rá valakit, hogy a szántóföldek mellé ilyen monumentális játszóteret építsen magának?

Az ego

– válaszolta Onan 1985-ben a Chicago Tribune-nak. „Mindenkinek megvan az oka, hogy mit miért csinál, ez az enyém. Ha tehetném, művész lennék, festenék, az emberek pedig csodálnák a festményeimet. De nem tudok festeni, ezért aztán művészeket bérelek föl. Ez egy hihetetlen ego-trip a számomra.”

Onant ez alapján sokan különc és rejtélyes figurának tartották, de az ismerősei szerint Jim egy barátságos és jó humorú ember. Ezt mondták többen is a Chicago Tribune-nek 1994-ben, amikor újabb cikkben foglalkoztak Onanékkel.

Köztük volt Al Wright, aki a piramis hieroglifáit készítette. Onan a munka során mesélt neki az egyiptomi kultúráról, és még a chicagói Field Múzeumba is elvitte okosításra. „Bementünk az archívumba fotókért és illusztrációkért, aztán elkészítettük a képeket, majd kivetítettük a falra, én pedig lefestettem azokat. Nagyon nehéz volt, de megérte az erőfeszítést, pénzügyileg talán nem, de szórakoztató volt egy ilyen projekten dolgozni. Jó tapasztalat volt, szinte olyan, mintha az iskolában lettem volna” – mondta Wright.

A piramis iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy 1984 nyarán még házbemutatót is tartottak, a több ezer látogatót fejenként tíz dollárért vezették körbe, az ebből befolyó összeget pedig egy helyi iskolának adományozták. „Igazán sosem hittem a piramis erejében, amíg meg nem láttam, hogy az emberek több mint két órán át álltak sorban. Ezután már elkezdtem hinni benne” – mondta Onan, aki később ki is használta a piramisban rejlő üzleti lehetőséget, de ehhez a hatóságokkal is meg kellett küzdenie. Az építési hivatalt a túl magas Ramszesz-szobor zavarta, a szuvenírek árusításához pedig engedélyeket kellett beszereznie.

1986-tól hetente már több száz látogató fordult meg a Piramisban, aminek alsó szintje gyakorlatilag múzeumként és előadóteremként funkcionált, a vitrineket műtárgyakkal töltötték fel. Hogy, hogy nem, a piramis közepén olyan forrásvíz tört fel, ami ásványi anyagokat tartalmaz, és amit Arany Piramis néven palackoztak is. Jim „mentségére” legyen mondva, a hírek szerint a látogatókat nem hitegette azzal, hogy gyógyítóhatású lenne a vize. A másik termékük a vodka volt.

1988-ban a Chicago Tribune már a helyi, külvárosi Donald Trumpként hivatkozik Onanra, aki ekkor már új ötleten törte a fejét, egy több száz millió dolláros háborús emlékművet akart emeltetni Kenosha közelében. „A feleségemmel úgy döntöttünk, hogy szeretnénk tenni valamit az országért is, nem csak magunkért. Elegem van abból, hogy csak a piramisos emberként ismernek” – mondta akkor Onan, és ígéretet tett arra, hogy bezárja a piramist, hogy minden energiáját az Amerikai Hősök Emlékművére összpontosíthassa.

A piramis fénye az elmúlt években már erősen megkopott. Ahogy egyre többen költöztek a környékre, egyre több szomszédot zavart az erősen tükröződő fénye, ami állítólag még közlekedési balesetet is okozott. Emiatt Onan a kilencvenes évekre egy hatalmas, acélvázra erősített ponyvakupolával takarta el a piramisát, így az épület már egészen szürreálisan nézett ki.

Ennek az állapotnak egy 1997-es vihar vetett véget, amikor a tornádó erejű szélben összetörte az acélvázat, ami ráomlott a piramisra, és még az oldalát is beszakította. A renoválás során kénytelenek voltak eltávolítani a nyolcezer aranylemezt, ehelyett aranyszínű festékkel kenték le a piramist, és már turistacsoportokat sem fogadtak ezután.

A következő csapás Onan 2011-es sztrókja volt, a leromlott egészségügyi állapota miatt felesége és gyerekei vették át tőle a ház és az üzlet igazgatását.

Az utolsó csapás egy tűzvész volt,

2018. július 17-én az épület északi oldala kapott lángra, több szoba is kiégett, az oltáshoz használt víz pedig még nagyobb, közel hárommillió dolláros kárt okozott. Az oltást vezető tűzoltó, Bob Heraver elmondta, hogy a vizesárok nagy segítség volt, mivel a közelben nincsen tűzcsap.

A tűzvészből Onant ki tudták menteni, de a család egyik kutyája elpusztult. A baleset után felmerült, hogy akár az egész házat lebonthatják, de sem a felújítás, sem a bontás nem történt meg azóta. A piramis Facebook-oldala szerint a hely végleg bezárt, többé már nem fog lakóépületként funkcionálni.