Az öngyilkos kutyák hídjának legendája

2020. december 30. – 05:06

Másolás

Vágólapra másolva

A skóciai Dumbarton közelében található Overtoun Bridge kutyák öngyilkos hídjaként híresült el, a helyiek beszámolói szerint ugyanis több száz kutya vetette már magát onnan a mélybe és legalább 50 állat nem is élte túl a zuhanást. A kutyák persze nem szoktak öngyilkosak lenni, így bármennyire is misztikusan cseng a gótikát imitáló stílusban épült 19. századi kőhídra aggatott jelző, az igazság az, hogy az onnan leugró vagy leeső kutyák nem meghalni készültek.

De ha nem végezni akarnak magukkal az állatok, miért ugrik innen olyan sok kutya a 15 méteres mélységbe?

Erre a kérdésre többféle teóriával is megpróbáltak már válaszolni, kifejezetten sokan keresnek természetfeletti okokat, és lássuk be, a híd mellet található neogótikus kastély és a misztikus skót táj vizuálisan is ideális hátteret biztosít ahhoz, hogy kísértetsztorik és rémtörténetek keringjenek erről a helyről.

A kastély fehér asszonya

„Mintha valami megszállta volna Bonnie-t, ahogy közeledtünk a hídhoz. Először megdermedt, azán furcsa energia kerítette hatalmába, szaladni kezdett és leugrott a mellvédről” – mesélte tavaly a New York Timesnak egy border collie gazdája. A kutya ugyan leugrott az Overtoun Bridge-ről, de nagy szerencsével túlélte a zuhanást.

Több ember is azt állítja, hogy a hídon járva különös, hátborzongató érzés kerítette hatalmába. Egy fiatal nő, Jenna a Vice-nak néhány éve azt mesélte, hogy a híd egy pontján olyan érzés fogta el, mintha ritkább lenne a levegő, a gyomra liftezett, és úgy érezte magát, mint amikor az ember véletlenül kihagy egy lépcsőfokot, és túl nagyot lép lefelé. Ezután pedig elhatalmasodott rajta az érzés, hogy hamarosan valami nagyon rossz fog történni. Jenna azt is állította, hogy korábban sosem hallott a hídról lezuhanó kutyákról, azonban később megtudta, hogy ugyanazon a hétvégén, amikor ő ott járt és ezeket a furcsaságokat tapasztalta, történt ilyen baleset.

A kísértetjárta híd mítosza annyira népszerű, hogy több tucat újságcikk és videóriport is foglalkozott már vele, egy glasgow-i hittantanár pedig egy egész könyvet írt róla. Paul Owens azt állítja, több mint egy évtizedes kutatás után jutott arra a következtetésre, hogy a hídon tapasztalható „paranormális jelenségeket” egy szellem, méghozzá Overtourn Fehér Asszonya okozza. A híd mellett található neogótikus Overtourn háznak, mint szinte minden hasonlóan öreg skót épületnek, saját kísértetsztorija van: e szerint a kastély 1908-ben özvegyen marad asszonya három évtizeden át élt ott egyedül, azóta pedig visszajár kísérteni. Ezt a régi, környékbeli mendemondát szőtte tovább Owens, azt állítva, hogy a Fehér Asszony nagy állatbarát volt, és most ő csábítja a híd mellvértjére a kutyákat meghalni.

Az Overtoun híd, a háttérben a „kísértetjárta” házzal – Fotó: Wikipedia

A kísértetsztorinak a ház jelenlegi lakói – egy texasi lelkészházaspár – szerint van valós alapja, de az egyáltalán nem természetfeletti jelenség, inkább egyszerű átverés: régen vicces kedvű fiatalok az épület tornya és a híd közé kifeszített huzalon mozgatott lepedőkkel ijesztgették a környékbelieket, ezután terjedt el a Fehér Asszonyról szóló rémtörténet. Bob és Melissa Hill azt állítja, több mint másfél évtized alatt semmi nyomát nem látták annak, hogy az otthonuk kísértetjárta hely lenne. A házaspár egyébként nem vádolható azzal, hogy túlságosan földhözragadtak lennének, ugyanis ebben a videóban arról meséltek, hogy angyali jelenéseket viszont rendszeresen szoktak látni.

A kutyák nem tudják, milyen magasan vannak

Keringenek olyan elméletek is, amelyek szerint egyesek szándékos kutyagyilkosságokat álcáznak balesetnek, erre azonban semmi bizonyíték nincs. A leghétköznapibb magyarázatok szerint pedig a szél fütyülésének vagy a híd alatt csobogó víznek a hangja, esetleg a vadak szaga csábítja a híd korlátján túlra az arra sétáló kutyákat. A szakértők szerint azonban a veszélyes balesetek oka még ennél is prózaibb:

mivel a kutyák szemmagassága jóval alacsonyabban van, mint az embereké, egyszerűen nem látnak át a tömör mellvéd felett.

Ez persze nem zárja ki azt, hogy különböző, emberek által akár nem is érzékelhető ingerekre indulnak el, hiszen sokkal jobb a szaglásuk és a hallásuk is messze érzékenyebb, mint a miénk.

„Ha megy egy kutya egy sivár kőhídon, ahol abszolút nincs semmi érdekes és elkap egy szagfoszlányt a híd mellvédjén túlról, akkor az állat szempontjából teljesen logikus, hogy le akar menni a lekövezett terültről azért, hogy körülnézzen”

- mondja az ELTE Etológia Tanszékének tudományos főmunkatársa, Dr. Kubinyi Enikő. A Telex kérdésére a szakértő ehhez azt is hozzátette: nincs feltétlenül szükség arra, hogy konkrétan vonzza a kutyákat ilyen esetben valami a mélybe. Bár a kutyák jól érzékelik a mélységet, ha nem látják azt, és nem ismerős terepen járnak, akkor bőven elég indok lehet az ingerszegény, kövezett környezet arra, hogy az izgalomra vágyó kutyák megpróbálják „tágítani a teret”, azaz elinduljanak szétnézni a korlát túloldalára, nem sejtve a veszélyt.

Sok kutyát ráadásul kifejezetten tanítanak ugrálóakadályokon feladatok végrehajtására, ezek az ebek, ha unatkoznak, már csak a móka kedvéért is felugrálhatnak, mondja a szakértő. Szerinte ha a kutyák megpróbálnak átugrani a skóciai kőhíd mellvédje felett, vagy ráugranak, megcsúsznak és ezért esnek le, az egész egyszerűen egy baleset, semmi más.

Mi köze a budavári kutyás baleseteknek ehhez?

A skóciai kutyák „öngyilkos” hídjának sokéves története Magyarországon azért került elő az elmúlt hetekben, mert a budavári kutyás balesetek – amelyek sajnos szintén nem számítanak újdonságnak – most kaptak nagyobb nyilvánosságot. A budai Várban két olyan, kutyafuttatásra (azaz póráz nélküli sétáltatásra) kijelölt hely is van, amik nincsenek körbekerítve. A nagy szintkülönbségű lejtőktől csak a várfal választja el a sétányokat, amely egyes részeken egyméteres, de van ahol csak 66 cm magas.

Ez azt jelenti, hogy hasonlóan az Overtoun Bridge mellvédjéhez, a budai várfal is elég tömör és magas ahhoz, hogy a kutyák ne lássanak át rajta, ugyanakkor elég alacsony ahhoz, hogy a nagyobb testű állatok megpróbáljanak felpattanni rá, rosszabb eseteben átugrani rajta, mit sem sejtve arról, hogy milyen mélység vár rájuk a túloldalon.

Maya a budai várból ugrott le, és sérült meg súlyosan – Fotó: varibalesetek.com

Valójában nem különleges hely sem a skóciai híd, sem a budai várfal, abban az értelemben, hogy hasonló adottságú helyek a világon bárhol máshol veszélyt jelenthetnek a póráz nélkül sétáló kutyákra

- mondja a szakértő, aki a saját munkahelye környékén is tapasztalt ilyesmit. Az ELTE egyik Pázmány sétányon található épületénél a pinceszint természetes világítását szolgáló nyílásokba többször bezuhantak már kutyák, az azokat körbevevő, derékig érő tömör védőfalak ellenére. Itt szerencsére csak egy emeletnyi mélységről van szó, Kubinyi úgy tudja, egyetlen állat sem halt bele a balesetekbe, így ez a helyszín eddig nem is került be a hírekbe.

Az ELTE etológusa szerint a kutyák megtaníthatók arra, hogy egy adott helyszínen – például a budai Várban – ne másszanak fel valahová, de szerinte nem érdemes kockáztatni:

„Egy olyan magas és nem körbekerített helyen, ahol ritkán járunk, célszerű inkább pórázra tenni a kutyát, akkor is, ha ezt nem követelik meg a helyi szabályok.”