Angliában a 17. században évekre betiltották a karácsonyt, ami miatt véres lázadások is kitörtek

2020. december 22. – 23:06

Angliában a 17. században évekre betiltották a karácsonyt, ami miatt véres lázadások is kitörtek
David Teniers (II) – Twelfth-night (The King Drinks) című festménye a vízkeresztig tartó 15. századi angliai mulatozásokról

Másolás

Vágólapra másolva

A 17. század közepén vívott angol polgárháború egyik mellékzöngéje volt, hogy az ideiglenesen hatalomra jutó puritánok betiltották a karácsony ünneplését. Sokan azért titokban megtartották az ünnepet, és lázadások is kitörtek a karácsonyért, az egyikben magát Karácsonyt is megölték.

Angolszász területen hagyományosan nem szenteste, hanem december 25. jelenti a karácsony csúcspontját, ekkor ünneplik Krisztus születését. Ilyenkor gyűlnek össze a családok, tartják meg a nagy zabálásokat, énekelnek és ünnepelnek közösen. Pár száz évvel ezelőtt ez még grandiózusabb volt, a mulatságok a Vízkereszt előtti napig, vagyis január 5-ig tartottak. Ebben az időszakban a templomokban különleges istentiszteleteket tartottak, a boltok korlátozottan voltak nyitva, az emberek magyalból és borostyánból font koszorúval, fagyönggyel díszítették otthonaikat, miközben jó nagy zenés-táncos bulikat és lakomákat, népi játékok versenyeit tartották családtagokkal, barátokkal. Színtársulatok komédiáit nézték tömegek, de tömve voltak a kocsmák és vendéglők is, ahol ilyenkor mérték a karácsonyi ale-t, amiből természetesen nem kevés fogyott.

A zabolátlan mulatozásnak azonban körülbelül másfél évtizedre vége szakadt, mert a monarchiát átmenetileg megdöntő puritánoknak egészen másféle elképzeléseik voltak a keresztény ünnepekről. Egyrészt szerintük az egész pápista hagyományokon nyugodott, és a protestáns puritánoknak ez alapban vörös posztó volt. Másrészt úgy látták, a Biblia sem utal sehol arra, hogy ilyen féktelenül, az érzékeket kiszolgálva kellene ünnepelni, igazából megfeledkezve a lényegről, Krisztus születéséről. Valljuk be, egy részeg embernél ez simán előfordulhat.

Az efféle bűnös élvezetekről már korábban is születtek röpiratok, de 1644-ben már el is tudtak fogadtatni egy olyan törvényt a parlamentben a puritánok, amelyben betiltották a karácsonyi mulatozást, ehelyett böjti napot és imádkozást írtak elő.

De ez még semmi: 1645-ben egy olyan vallási útmutatót adtak ki az istentiszteleti napokról, amiből egyszerűen kihagyták a karácsonyt. Ezt aztán 1647-ben egy újabb parlamenti rendelettel fejelték meg – ekkora már elkergették I. Károly királyt, és a presbiterianizmust tették államvallássá – , amiben megerősítették, hogy a karácsonyi ünnepek illegálisak, és a megtartásukért büntetés jár. Ez a betiltás nem volt példa nélküli, az 1560-as években a protestáns Skócia is így járt el, és évtizedekig életben is maradt a szabály.

A karácsonyi napoknak olyanná kellett (volna) válniuk, mint minden átlagos hétköznapnak. A kereskedők nem zárhattak be, a megszokott rend szerint kellett nyitva tartaniuk a boltjaikat, tilos volt magyalból és borostyánból dekorációt készíteni, közös éneklésre, ünneplésre, táncra összegyűlni, és az alkoholfogyasztásról is le kellett mondani, csak az ima és a böjt maradt.

A puritánok annyira rühellték a katolicizmust, hogy még a karácsony nevét is megváltoztatták. Az angol Christmas szóban a „mas” rész a misére (mass) emlékeztette őket, így a Christ tide elnevezést vezették be helyette.

Ezek az intézkedések nem arattak osztatlan sikert, és nehézkesen sikerült betartatni is. Főleg az I. Károlyhoz hű royalisták keltek ki ellene, de a puritánok ellenőrzése alatt álló területeken is sok ellenzője volt a karácsonyi korlátozásoknak. Sok helyen underground tevékenység lett a karácsonyozás, pincékben gyűltek össze a hagyományos karácsonyi éneklésre. Ez persze nem maradt mindig rejtve, egy képviselőházi tag 1656-ban például arra panaszkodott, hogy olyan hangos énekszót hallott december 25-én, hogy nem tudott aludni sem.

Charles Landseer 1642-ben készült festményén, The Eve of the Battle of Edge Hill, I Károly az angol polgárháború előtt – Forrás: Google Cultural Institute / Wikimedia Commons

Az éneklésnél jóval látványosabb és durvább megmozdulások is voltak a karácsonyellenesek ellen. London polgármesterét még csak nyilvánosan szidalmazták, amikor katonáival eltávolíttatta a karácsonyi dekorációt, de máshol néhány fejet is bevertek. 1646-ban Bury St Edmundsban egy royalista csoport megfenyegette azokat a boltosokat, akik nyitva akartak tartani karácsonykor, hogy zárjanak be. Őket egy véres összecsapás során a városi tanács serege kergette szét.

1647-ben megszaporodtak a karácsonyért kitörő lázadások, Bury mellett, Ipswich-ben és Norwich-ban is feljegyeztek ütközeteket. Az ipswich-i zavargás során egy tüntetőt meg is öltek, akit történetesen Christmasnak, azaz Karácsonynak hívtak, így aztán a puritánok nemcsak képletesen, hanem valójában is megölték a Karácsonyt.

Canterburyben is elég nagy ramazuri kerekedett a városi piac kinyittatása miatt, a tüntetők előbb szétverték a karácsonykor kinyitó üzleteket, majd a város vezetését is sikeresen átvették. Ez a lázadás nyitott utat a történészek szerint a második polgárháborúba torkolló 1648-as kenti nagy lázadásnak, amit csak nagyon nehezen tudott elfojtani az Oliver Cromwell vezette puritán oldal.

Miután 1649-ben kivégezték I. Károlyt, a karácsonyért küzdő megmozdulások is elcsitultak, de titokban még sokan megtartották az ünnepeket. Szabadon 1660-ban, a monarchia restaurálása, és I. Károly fia, II. Károly trónra lépése után lehetett újra megünnepelni a karácsonyt Angliában, Walesben és Írországban.

Források: BBC | History Extra | The Week

A Telex friss híreit itt találja >>>