2020. december 11. – 05:04
frissítve
Van Csehországban egy kápolna, ami kívülről meglehetősen átlagos, de a belső dekorációjával kiérdemelte, hogy rendszeresen felkerüljön a világ, de legalábbis Európa leghátborzongatóbb látványosságait felsoroló listákra. Nincs az a szellemkastély, ahol ennyi koponya meredne a látogatóra, mint itt, ráadásul ezek mind valódiak.
Felnőtteknek nagyjából 1200, diákoknak és gyerekeknek 800 forintnak megfelelő cseh korona a belépőjegy a Prágától mindössze egyórányira található, különleges helyre – már ha akad olyan szülő, aki szerint jó ötlet gyerekkel csodáltatni meg 40 ezer ember földi maradványait. A sedleci osszárium ugyanis pontosan ezt kínálja: koponyák, lábszár- és mindenféle egyéb csontok tízezreit művészi elrendezésben, egy kívülről teljesen átlagosnak látszó, gótikus kápolna meghökkentő dekorációjaként.
A római katolikus kápolna leglátványosabb tárgya talán a hatalmas csillár, amiről azt tartják, hogy az összes létező emberi csontból tartalmaz legalább egy darabot, de a Schwarzenberg család óriási, csontokból kirakott címerpajzsát is nehezen lehetne jelentéktelennek mondani.
De honnan szereztek ennyi csontot a kápolna kidekorálásához? Valaha sokan vágytak arra, hogy a Kutná Hora melletti Sedlec legyen a végső nyughelyük. A történet a 13. századra nyúlik vissza, amikor a cseh király 1278-ban elküldte a Szentföldre a sedleci ciszterci monostor apátját, Henriket, és ő egy korsóban a Golgotáról származó földet hozott vissza magával, amit elszórt a sedleci temetőben. Aztán megérkezett Európába a pestisjárvány. Tömegével indultak meg a haldoklók Sedlecbe, hogy az ottani temető különleges, szent földjében nyugodhassanak. Hiába bővítgették a temetőt, egy idő után már tényleg nem volt hova temetni az embereket, és ekkor kezdték a csontokat a kápolnában gyűjteni, amely 1400 körül épült fel a temető közepén.
A gótikus épületet 1703 és 1710 között egészítették ki egy új, barokk stílusú részlettel, de a kápolnát híressé tevő dekoráció csak jóval később, 1870-ben készült el. Egy František Rint nevű helyi fafaragó mestert bíztak meg azzal, hogy tegyen rendet az osszáriumban gyűlő csontvázak között. Arra, amit Rint megalkotott a csontokból, senki sem volt felkészülve.
A sedleci osszárium honlapján azt ígérik a turistáknak, hogy ha eljönnek, meglátják, hogy inkább békésnek, semmint ijesztőnek fogják találni a helyet.
Abból a 10 perces, fekete-fehér, sajátos műfajú, amolyan horror-dokumentumfilmből, amit 1970-ben egy cseh filmes, Jan Svankmayer forgatott az osszáriumról, mondjuk ennek az ellenkezője jön át, de ebben elég nagy a sara a háttérzenének és a horrorfilmekre jellemző gyors vágásoknak, ideges kameramozgásnak. A film a vége felé megmutatja, hogy ezt a helyet, illetve magukat a koponyákat sem kerülte el a népszerű turistacélpontok rákfenéje, az „itt jártam” típusú firkálás. Az osszáriumhoz egyébként szuvenírbolt is tartozik. Árulnak természetesen koponyát is, de csak műanyagból.
