A Bajkál-tó lebegő köveinek titka

2020. november 28. – 07:43

A Bajkál-tó lebegő köveinek titka
Fotó: VikToryT / Shutterstock

Másolás

Vágólapra másolva

Lebegő, vékony jéglábakon egyensúlyozó kavicsok, jégbe fagyott gázbuborékok, füstszerű jégrajzolatok – néhány a dél-szibériai Bajkál-tó különleges téli jelenségeiből. A furcsa természeti képződmények kialakulásának jártunk utána.

Az Oroszországban, Dél-Szibériában található Bajkál-tó 1637 méteres mélységével a Föld legmélyebb tava, 1996 óta a világörökség része. A 636 km hosszú és 25–79 km széles tó egy óriási hasadékvölgyben, a Bajkál-árokban alakult ki. Élővilága különleges, több mint 1800 faj él benne, ezek 80 százaléka máshol meg sem található a Földön.

A tó felülete minden januárban teljesen befagy. Az összefüggő jégréteg 40-120 centiméter vastag, de van, ahol bő másfél méteresre hízik. Ha a felszín szélcsendes időben fagy meg, a tükörsima, átlátszó jég különleges jelenségeket produkál.

Fotó: Katvic / Shutterstock
Fotó: Sompol / Shutterstock

A lebegő köveknek nevezett kavicsok például egészen hihetetlen módon egyensúlyoznak alig észrevehető jéglábaikon. Nagy Balázs geográfus, az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének igazgatóhelyettese kérdésünkre elmondta a megfejtést. A kődarab megakadályozza, hogy közvetlen napsugárzás érje az alatta levő felszínt, vagyis ernyőként védi, leárnyákolja a felmelegedést, és így olvadást okozó napsugaraktól az alatta lévő részt.

A környező terep olvad, alacsonyodik a felszín, de a kő magasabban marad, mert közvetlenül alatta (és csakis ott) kevésbé zajlik olvadás, és a jégláb tartóoszlopként egy ideig fenn tartja a követ. Persze a napsugarak beesési szöge itt korántsem 90 fok, vagyis csak besüt némiképp a Nap a kőernyő alá, így egészen elvékonyodik a láb, aztán ledől a kő.

Mindez lejátszódik tavi jégen is olvadáskor, de a gleccserek kőtörmelékes felszínén is találkozunk vele, ott hívják gleccserasztalnak az ilyen formát. Nagy Balázs megjegyezte: van egy ezzel ellentétes jelenség is, amikor a sötét és vékonyabb kövek felmelegednek, és beleolvadnak a jégbe.

Fotó: savva_25 / Shutterstock
Fotó: Bandurka / Shutterstock

A jelenség nemcsak kaviccsal fordul elő, hanem egy-egy vastagabb jégdarabbal is, így jön létre a lebegő jég. Ez ugyanaz a hatás, mintha kő lenne: a vastagabb jégdarab (például egy rianás környékén a jégre csúszó nagyobb tábla maradványa) egy ideig védi az olvadástól az alatta lévő jeget, ami kacsalábként áll alatta – csak éppen nem forog. Aztán ledől az egész.

Nagy Balázs elmondása szerint a fagyott fehér buborékok a gázfeláramlás vízbe fagyott buborékai. Ez sokféle gáz lehet: jöhet iszapból, lehet metán és sok minden más is, a tó környéke ugyanis szeizmikusan aktív. Hőforrások találhatók végig a partvidéken vagy a meder alján, földrengések is sűrűn előfordulnak errefelé.

Fotó: Katvic / Shutterstock

A fagyott jég különböző természeti hatások eredményeként érdekes ábrákba és látványos formákba rendeződik a tavon. A jég füstszerű rajzolatát például a melegebb víz feláramlása által kiolvasztott jégfelszín okozza.

Fotó: AndyGru / Shutterstock
Fotó: Kertu / Shutterstock

A jégfelszín folyamatosan repedezik, de van, ahol a repedések rajzolata markánsan eltér egy vonal mentén. Az eltérő vastagságú jég ugyanis máshogy reagál a hűlési és melegedési folyamatokra: minden esetben térfogatváltozás történik, a húzó- és nyomófeszültségek széttördelik és egymásra torlaszolják a jégtábladarabokat. A határozott határvonalat tavi áramlatok mozgatta jég is okozhatja, ugyanúgy, mint az eltérő idejű befagyás miatti eltérő jégszerkezet is.

A sztegoszaurusz háttüskéire emlékeztető tüskés jégtorlaszok úgy alakulnak ki, hogy a térfogatváltozáskor egymásnak feszülő vízjégtáblák között széttöredeznek a kisebb darabok, majd a satupofaként szorító nagyobb jégfelszínek között élükre állnak, összepréselődnek, aztán végül fel is őrlődhetnek, mondta Nagy Balázs.

Fotó: AnSTop / Shutterstock

A tó jege nemcsak különleges formák kialakítására képes, hanem különlegesen erős is. Mint a Földgömb magazin egy cikkében beszámol róla, 1904 telén síneket fektettek le a jégen, és az orosz–japán háborúhoz szükséges utánpótlást vasúti kocsikon szállították át a túlpartra. A gőzmozdonyt már nem merték ráengedni, ezért kézi erővel vontatták át a vagonokat.

Van, aki azonban túlzottan korán vagy későn bízik meg a jég erejében, amikor az már nem olyan erős. Így járt 2015-ben a volt ukrán elnök, Viktor Janukovics fia is, akinek kisbusza alatt beszakadt a Bajkál-tó jege. A 33 éves férfi nem tudott időben kimenekülni, és életét vesztette.

Sokan sportolásra használják a tó jegét, 2004 óta minden évben itt rendezik a Bajkál jégmaratont, amit 2021-ben február utolsó napjára terveznek.

Fotó: Sasin Paraksa / Shutterstock

Az Észkombájn rovat további cikkei erre olvashatók >>