2020. november 20. – 05:55
frissítve
2015-ben egy Zs-kategóriás nyári katasztrófafilmbe való felfedezéssel állt elő a National Geographic, amikor közölte, hogy az egyik kutatóstábjuk cápákra bukkant egy aktívabb víz alatti vulkán belsejében. Az, hogy a mélytengeri vulkánok környékén burjánzik az élet ott is, ahova nem ér el napfény, ismert – arra viszont nem nagyon volt példa, hogy bármilyen víz alatti vulkán belsejében cápákkal találkozzanak.
A Salamon-szigetek közelében található Kavachi csúcsa nagyjából 22 méterrel található a Csendes-óceán felszíne alatt, de 1950 óta már legalább négyszer ki is bukkant a víz alól hosszabb-rövidebb időre. A víz errefelé általában annyira savas és forró a vulkán ténykedése miatt, hogy a búvárok számára lényegében lehetetlen a megközelítése.
Amikor 2015-ben cápákra akadt a vulkán működő kráterében a National Geographic stábja, valójában nem is élőlényeket kerestek, hanem a vulkán működését akarták megfigyelni egy 45 méter mélyre, a kráter közepébe engedett kamerával. Miután felhúzták a felszínre, a rögzített képeken két cápafaj – a csipkés pörölycápa és a selyemcápa – egy-egy példánya is felbukkant, ahogy vígan úszkál a kráterben, de videóra vették az akár hét méter hosszúra is megnövő Somniosus pacificus egyik egyedét is, amit akkor mindössze harmadszor vettek videóra úgy általában a világtengerekben.
Ez alapjaiban írt át mindent, amit addig a Kavachiról gondoltak, a folyamatos kitörések miatt ugyanis nem tartották elképzelhetőnek, hogy ekkora állatok éljenek a vulkánban, folyamatos életveszélytől fenyegetve.
A National Geographic viccesen csak Sharkcanóként emlegette a vulkánt, a Sharknado-filmekre utalva, amiknek a címében a cápa (shark) és a tornádó szavakat vonták össze. A felfedezésről nemrég a Rhode Island egyetem oceanográfiai iskolájának online előadásán beszélt a cápákra bukkanó Brennan Phillips, aki szerint a kopoltyúkat igazoltan károsító víz, a környező területekhez képest legalább 10 fokkal magasabb hőmérséklet, és a savas környezet is a cápák jelenléte ellen szól, azok mégis ott vannak a kráterben, mint valami bizarr jacuzziban.
Phillips azt is elmondta, hogy továbbra sincs válasz arra, hogyan élik túl a folyamatos, gyakran a vízfelszínen is áttörő kitöréseket a cápák. Nem tudni, hogy azokat valahogyan előre érzékelik-e, és időben elmenekülnek, vagy milyen módon kerülik el a vesztüket.
Érdekességként hozzátette Phillips, hogy egy másik, Salamon-szigetek környékén végzett kutatás során nagyjából 1600 méter mélyen rájaikrákra bukkantak egy másik vulkánkürtő közvetlen közelében, ami azt jelzi, hogy egyes fajok olyan jól alkalmazkodtak a vulkanikus jelenségekhez, hogy még az utódaikat is itt hozzák világra. Ez szorosan összefügghet azzal, hogy a nagyon közeli rokonságban álló cápák és ráják 500 millió év alatt több olyan vulkanikus eseményt is túléltek, amelyek majdnem a teljes tengervízi élővilágot elpusztították.
Ezek után nem is akkora csoda, hogy elvannak egy aktív vulkánban.
