A palackozott vizek berobbanása óta valószínűleg kevés ember tesz csapvízzel teli poharat az éjjeliszekrényére, hátha szomjas lesz éjjel. De az elmúlt évek környezettudatos fordulata miatt egyre többen döntenek úgy, hogy a rengeteg műanyagot elhasználó módszer helyett inkább a konyhai csapból isznak vizet.
Az, hogy a csapvíz milyen ízű, egy rakás dologtól függ a vízhálózat állapotától kezdve a klórtartalmon át a víz származási helyéig, az viszont általános érvényű igazság, hogy ha egy éjszakán át hagyjuk állni, akkor sokkal furcsább íze lesz, mint ha rögtön azután innánk meg, hogy kiengedtük a csapból. A változás néhány esetben alig észrevehető, de mindenképpen létező dologról van szó, amit a hőmérsékletváltozás mellett főleg a különféle gázok oldódása okoz.
Amikor a Wired öt éve kiesézte a témát, nem aprózták el a dolgot, Susan Richardson, a University of South Carolina kémikusa, valamint Martin Riese víz-sommelier – igen, ilyen valóban létezik! – segítségével eredtek a rejtély nyomába. Richardson szakértői véleménye szerint a jelenség elsődleges oka a hőmérsékletben keresendő, a sörhöz hasonlóan ugyanis a vízre is igaz, hogy minél hosszabb ideig áll, annál intenzívebben lehet érezni az aromáját. Riese pont emiatt kóstolja mindig szobahőmérsékleten az igazán prémium vizeket, és emiatt javasolja a nem túl hideg, nagyjából 15 fokosra hűtött víz fogyasztását, ha tényleg ki akarjuk élvezni az ízeket.
De nem ez az egyetlen tényező, hasonlóan fontos a víz fertőtlenítésére használt klór is. A magyar hálózatban a vízművek vonatkozó tájékoztatása alapján a mérhető maradék klórtartalom átlagosan 0,2 mg/l, ami megfelel az egészségügyi hatóság ajánlásának, ám ahhoz pont elég lehet, hogy befolyásolja a víz ízét. Ha néhány percig hagyjuk állni a vizet, mielőtt meginnánk, még azokon a területeken is megszabadulhatunk a nem kívánt hatástól, ahol több klórra van szükség a víz megtisztításához. Akik viszont a magasabb klórtartalomhoz vannak szokva, azoknak éppen emiatt lehet furcsa az állni hagyott víz íze. A távozó klór mellett némi oxigén is elhagyhatja a vizet, de a vízben oldott gázok is fontos szerepet játszanak, élükön a szén-dioxiddal, ami a vízmolekulákkal reakcióba lépve szénsavat képez. Ez némileg csökkenti a tiszta víz természetes, 7-es pH-értékét, az enyhe savasság pedig befolyásolja az ízt. Richardson azt mondja, emellett más anyagok, például aceton, vagy aldehidek is oldódhatnak a pohárba kiöntött vízben, ez a folyamat pedig már fél óra alatt tönkre tud tenni egy tiszta vízmintát. A kémikus szerint ráadásul itt is fontos tényező a víz hőmérséklete, ugyanis a hidegebb víz több oldott gázt képes megtartani, mint a meleg.
Az tehát egyértelmű, hogy a csapvíz íze megváltozik, ha nem isszuk meg röviddel a kiengedés után – de jelenthet ez veszélyt bárkire nézve? Ebben az ÁNTSZ 2012-ben összeállított kisokosa lehet segítségünkre, ami lenyűgözően részletesen válaszolja meg a lakosságban felmerülő, vízzel kapcsolatos kérdések tömkelegét, és ebben a kérdésben is hasznos forrásnak bizonyul. Az ebből a tájékoztatóból is egyértelműen látszik, hogy általános érvényű igazságokat a vízminőség jelentős ingadozása miatt nem nagyon lehet megfogalmazni, de az például kiderül belőle, hogy a kismamákra és a csecsemőkre kedvezőtlenül hathat, ha hosszú ideig álló vizet fogyasztanak – egészen pontosan akkor, ha a víz ammóniumtartalma meghaladja a 0,4 mg/l-t. Ez ugyan még a határérték alatt van, a levegő oxigénjének beoldódásával azonban akár 1,0 mg/l feletti nitrition is keletkezhet, ami az erre érzékenyeknél az extrém esetben fulladáshoz is vezető methemoglobinémiát, vagyis kékkórt idézi elő.
Végezetül azt is érdemes kiemelni, hogy ha valaki nem egy éjszakára, hanem hetekre hagyja állni a vizet, annál már a mikrobák is megjelennek a képletben. Az algásodó víz íze már egyértelműen jelentős változáson megy keresztül, az általuk termelt, jellegzetesen földszagú anyagokra ugyanis rendkívül érzékeny az ember orra, így az ízérzékelése is. Az persze elég valószínűtlen, hogy valaki véletlenül ennyi ideig feledkezzen meg egy pohár vízről, aztán szó nélkül megigya, amikor megtalálja. A jó hír az, hogy az egy éjszaka alatt bekövetkező változások a legtöbb emberre nézve a furcsa ízen kívül semmilyen veszélyt nem jelentenek. Ettől tehát tutira senki nem lesz beteg, azt viszont érdemes észben tartani, hogy noha a magyar csapvíz átlagos minősége a hivatalos statisztikák alapján kiemelten jó, a Qubitnek korábban nyilatkozó vízanalitikai szakértő szerint nem mindenhol ilyen rózsás a helyzet. Ahogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) friss kutatása alapján sem, ami szerint százezrek élhetnek a csapvíz ólomtartalma szempontjából magas kockázatú épületben, különösen Budapesten.
