2020. november 2. – 07:40
frissítve
Ha a világ legveszélyesebb versenypályáját említjük, az emberek többsége vagy a Zöld Pokol becenévre is rászolgáló, 20,81 km hosszú Nürburgring-Nordschleifére, esetleg a makaói utcai pályára gondol. Van viszont egy pálya az autóversenyzés hőskorából, ami annyira félelmetes volt, hogy
a Terrordrome nevet ragasztották rá, és pár idény után fel is függesztették rajta a versenyzést.
A döntött kanyarokkal épített (majdnem teljesen) ovális pálya hivatalos neve egyébként Autódromo de Sitges-Terramar, és Barcelona mellett található, kereken két kilométer hosszú, ami annyira szűk kanyarodást igényel, hogy a nagyobb oválpályákkal ellentétben nem négy, hanem csak két kanyar alkotja.
Az 1923-ban átadott versenypálya az éke lett volna a spanyolországi Sitgesben épített Terramar lakóközösségnek, amit főként Nizzáról és a francia Riviéra egyéb részeiről mintáztak a tengerpartra rengeteg zöld felülettel, hatalmas villákkal, illetve az előkelő lakókat kiszolgáló szórakoztató egységekkel. A tervek szerint ezek közé tartozott volna egy kaszinó, egy hotel, egy díszkert, egy golfklub és az 1923-ra elkészült versenypálya is, amit 300 nap alatt, 4 millió pesetáért építettek meg. A korabeli szokás szerint – többek között – az 1909-ben átadott indianapolisi és az 1922-re elkészült eredeti monzai pálya nyomán döntött kanyarokkal készült a pálya, Barcelonában viszont kicsit túllőttek a célon.
Az avatóversenyt 1923. október 28-án rendezték, a győztes a francia Albert Divo lett egy Sunbeam versenyautóval, visszaverve a Millerrel induló brit Louis Zborowski gróf – a világ akkori egyik leggazdagabb emberének – rohamait. Pénzdíjat viszont egyetlen pesetát sem kaptak az induló versenyzők, ugyanis a pályát építő cég a bejáratnál elkobozta a jegybevételt a kifizetetlen számlák miatt.
Az anyagi problémák miatt megtiltották, hogy az első, nem hivatalos Spanyol Nagydíj után nemzetközi versenyt rendezzenek a pályán, de akadt más probléma is. A pálya túl messze volt Barcelona központjától, a döntött kanyarok túl meredekek lettek, a döntött és a sík rész közötti átmenet sem sikerült valami zökkenőmentesre, így a pilóták sem nagyon élvezték az egészet.
A nemzetközi tiltás és a nem túl élvezetes kanyarok ellenére 1925-ben több helyi versenyt is rendeztek rajta, sőt, hivatalosan az 1950-es években is volt még futam a Terrordrome-ban, majd szép lassan feledésbe merült a betonteknő, aminek a közepére idővel egy csirkefarm költözött, a régi apró leszállópályája pedig szántófölddé vált.
A betonpályát ugyan nem nagyon tartották karban, de így is viszonylag jó állapotban maradt, és amikor az 1990-es években egy kanadai üzletember újra felfedezte – az eredeti tervekhez hasonló beruházási lehetőséget látva benne –, ismét bekerült a köztudatba.
Olyannyira, hogy 2012-ben a korábbi kétszeres ralivilágbajnok Carlos Sainz – a mostani F1-pilóta apja – új pályacsúcsot is ment rajta egy Audival, 42,6 másodpercre javítva a körrekordot, ezzel Louis Zborowksi 1923-as 45,8 másodperces csúcsát döntötte meg. Ez egyébként 155,89 km/h-s átlagnak felel meg egy körön, Sainz pedig majdnem kilencven évvel később is csak alig volt gyorsabb ennél.
Ami különlegessé és vezetés közben félelmetessé teszi a pályát, az a két rettentő szűk, rettentően meredek szögben döntött kanyar. Ezek egyébként nem tökéletes tükörképei egymásnak, a keleti oldal szinte tökéletes félkörben fordítja vissza a pályát, a nyugati viszont picit nagyobb ívet enged. Hogy mennyire meredek, azt tökéletesen illusztrálja a Top Gear műsor korábbi stábjának 2017-es látogatása a pályán:
alig bírtak felkapaszkodni a kanyar feléig.
A meredekség remekül látszik a Circuits of the Past videóján, belegondolni is hátborzongató, hogy 1923-ban ezen versenyautók száguldottak.
A pálya manapság már rendkívül rossz állapotban van, ami az elhanyagoltság és a csirkefarm ismeretében azért nem annyira meglepő. 2017-ben a The Grand Tour című tévés műsor, illetve azzal együtt Jeremy Clarkson, Richard Hammond és James May ellátogattak a pályára, hogy egy antik Jaguar XK SS, egy szintén nem mai Aston Martin DB4 GT, illetve egy friss Honda Civic Type R segítségével bemutassák, mennyire félelmetesek is a döntött kanyarok.
Források: SpeedHunters | Circuits of the Past | Wikipedia