A szovjet szuperhelikopter, ami egy Boeing 737-esnél is nagyobb volt

Észkombájn

A valaha gyártott legnagyobb helikopter, a szovjet Mil V-12 egyetlen, ám annál nagyobb különlegessége a mérete. Nagyobb volt, mint egy Boeing 737-es utasszállító, mégsem futott be igazi karriert.

A repüléstörténeti monstrumot a Popular Mechanics vette elő, és rávilágítottak, hogy hiába készült volna fontos célra, mire végleges formájára kifejlesztették, már el is avult. A grandiózus, 37 méter hosszú, a két rotorját is beleszámítva 67 méter széles, 12,5 méter magas, üresen 69 tonnás súlyú helikopter így is beállított több világcsúcsot.

Bár bizonyos átalakításokkal 196 utas szállítására is alkalmas lett volna a hatfős legénységgel üzemelő helikopteróriás, főként hadászati céllal alkották meg, hogy ezekkel titokban szállíthassák a Szovjetunión belül az interkontinentális ballisztikus rakétákat. 

A Mil V-12 bemutatása egy korabeli szovjet grafikán
Forrás: Amphalon / Flickr

A második világháború után sem a szovjet, sem az amerikai oldalon nem állt le a fegyverkezés, sőt, a szovjetek elég komoly rakétabázis-rendszert építettek ki. Csakhogy valahogy el kellett juttatni ezekre a helyekre az indításra szánt rakétákat, ám egy grandiózus vasútépítési projekt egyből leplezte volna őket. Így jött az ötlet 1959-ben, hogy minden korábbinál nagyobb teherbírású helikopterekkel oldják meg a feladatot. A projekt végül csak 1962-ben kapott zöld lámpát, a hosszas fejlesztés után pedig először 1968-ban emelkedett magasba a Mil V-12-es.

A 737-es Boeing testénél is nagyobb helikopter volt az első, amelyen oldalvást helyezték el a két rotort – ezeket egyébként Mi-6-os teherszállító helikopterekről szerelték át. A hihetetlen erőre szükség is volt, a 196 utas helyén ideális esetben ugyanis 40 tonna rakományt szállíthattak volna, a rakodótér pedig akkora volt, hogy akár egy csuklós busz is simán befért.

 

A titkos szovjet fejlesztési időszak után 1971-ben egy párizsi légi show-n mutatkozott be a világnak. A NATO-ban egyből kisebb riadalmat okozott, attól féltek ugyanis, hogy hatalmas páncélos harci járművek gyors bevetésére tervezték. Valójában viszont teljesen ártalmatlan volt a bemutatott Mil V-12-es, amiből összesen két darab készült csak, mire alkalmasak lettek volna az éles használatra, teljesen elavultak.

Ennek több oka volt. Egyrészt az 1960-as évek végére az amerikai kémműholdak sokkal hatékonyabbá váltak, emellett csökkent a interkontinentális ballisztikus rakéták súlya is, tehát már nem kellett csúcshelikopter vagy komolyabb vasúti hálózat a szállításukhoz. Szintén a helikopterek ellen szólt, hogy ekkorra már megnőtt a rakéták hatósugara és ereje is. 

Egy Mil V-12 és egy Mig-29 egymás egy orosz repülőmúzeumban
Fotó: Peer_gynt / Flickr

 

Megdönthetetlen rekordok

A kísérleti bevetések közben a Mil V-12-es több olyan világcsúcsot is felállított, amelyek ma is állnak. 1969. február 22-én 30 tonna rakományt emelt 2 951 méteres magasságba. Aznap a 15, 20 és 25 tonnányi rakomány csúcsát is megdöntötte ezzel a magassággal, de azóta már készültek olyan helikopterek, melyek ekkora rakománnyal magasabbra is jutottak.

Szintén áll az az 1969. február 22-i rekord, amikor a Mil V-12-es 31 030 kg rakománnyal 2000 méterig emelkedett. A következő rekord 1969. augusztus 6-án jött, ekkor 40 tonna rakománnyal ment fel 2 255 méter magasba, így a 35 és 40 tonnás magassági rekordot is tartja a mai napig. 

(Borítókép: Lev Polikashin / Sputnik / AFP)